[HU] Melákhim álef 18

¹Sok nap múltán így lett: Yahuwah Igéje Áchávhoz a harmadik esztendőben, ezt mondva: Menj, jelenj meg Áchávnál, és esőt adok a föld színére! ²Elment Eli’Yáhu, hogy megjelenjen Áchávnál. Az éhínség pedig erős volt Shomronban. ³Hívatta Ácháv Ovád’Yáhut, aki a ház fölött volt. Ovád’Yáhu pedig igen félte Yahuwaht. ⁴És így lett: amikor Izevel kiirtotta Yahuwah prófétáit, Ovád’Yáhu vett száz prófétát, és elrejtette őket, ötven embert egy-egy barlangba, és ellátta őket kenyérrel és vizekkel. ⁵Ezt mondta Ácháv Ovád’Yáhunak: Menj az országban minden vizek forrásához és minden patakhoz; talán találunk füvet, és életben tartjuk a lovat és az öszvért, és nem kell kiirtanunk az állatállományból. ⁶Fölosztották maguk között a földet, hogy bejárják azt: Ácháv ment egy úton egymaga, és Ovád’Yáhu ment egy másik úton egymaga.

⁷És így lett: amikor Ovád’Yáhu az úton volt, íme, Eli’Yáhu elébe jött; fölismerte őt, arcaira esett, és ezt mondta: Te vagy az, uram, Eli’Yáhu? ⁸Ő ezt mondta neki: Én vagyok. Menj, mondd uradnak: Íme, Eli’Yáhu! ⁹Ő pedig ezt mondta: Mit vétkeztem, hogy szolgádat Ácháv kezébe adod, hogy megöljön engem? ¹⁰Él Yahuwah, a te Elohimod: nincs nép és királyság, ahová ne küldött volna az én uram, hogy keressen téged; és ha azt mondták: nincs itt — megeskette a királyságot és a népet, hogy nem találtak meg téged. ¹¹És most te ezt mondod: Menj, mondd uradnak: Íme, Eli’Yáhu! ¹²És így lesz: én elmegyek tőled, és Ruách Yahuwah elragad téged oda, ahová nem tudom, én meg elmegyek, hogy hírt vigyek Áchávnak, és nem talál meg téged, és megöl engem; pedig a te szolgád féli Yahuwaht ifjúságomtól fogva. ¹³Nem mondták-e meg uramnak, mit tettem, amikor Izevel megölte Yahuwah prófétáit? Elrejtettem Yahuwah prófétái közül száz embert, ötven-ötven embert egy-egy barlangba, és elláttam őket kenyérrel és vizekkel. ¹⁴És most te ezt mondod: Menj, mondd uradnak: Íme, Eli’Yáhu! — és megöl engem. ¹⁵Ezt mondta Eli’Yáhu: Él Yahuwah Tzeváot, aki előtt állok, hogy ma megjelenek előtte. ¹⁶Elment Ovád’Yáhu Ácháv elé, és hírt vitt neki; és Ácháv elment Eli’Yáhu elé. ¹⁷És így lett: amikor Ácháv meglátta Eli’Yáhut, ezt mondta neki Ácháv: Te vagy az, Yiszrá’El megrontója? ¹⁸Ő ezt mondta: Nem én rontottam meg Yiszrá’Elt, hanem te és atyád háza, mert elhagytátok Yahuwah parancsolatait, és te a Bá’álok után jártál. ¹⁹És most küldj, gyűjtsd hozzám az egész Yiszrá’Elt a Kármel-hegyre, meg a Bá’ál prófétáit, négyszázötvenet, és az Ásheráh prófétáit, négyszázat, akik Izevel asztaláról esznek.

²⁰Küldött Ácháv Yiszrá’El minden fiához, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre. ²¹Odalépett Eli’Yáhu az egész néphez, és ezt mondta: Meddig sántikáltok a két ágon? Ha Yahuwah az Elohim, járjatok utána; és ha a Bá’ál, járjatok utána! De a nép nem felelt neki egy szót sem. ²²Ezt mondta Eli’Yáhu a népnek: Én maradtam meg egyedül Yahuwah prófétájaként, a Bá’ál prófétái pedig négyszázötven ember. ²³Adjanak nekünk két bikát, és válasszák ki maguknak az egyik bikát, vágják darabokra, és rakják a fákra, de tüzet ne tegyenek; én elkészítem a másik bikát, és ráteszem a fákra, de tüzet nem teszek. ²⁴Hívjátok segítségül a ti elohimotok nevét, én meg segítségül hívom Yahuwah nevét; és így legyen: az az Elohim, aki tűzzel felel, ő az Elohim. Felelt az egész nép, és ezt mondta: Jó a dolog. ²⁵Ezt mondta Eli’Yáhu a Bá’ál prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, és készítsétek el elsőként, mert ti vagytok a többség, és hívjátok segítségül elohimotok nevét, de tüzet ne tegyetek! ²⁶Vették a bikát, amelyet adott nekik, elkészítették, és segítségül hívták a Bá’ál nevét reggeltől délig, ezt mondva: Bá’ál, felelj nekünk! De nem volt hang, és nem felelt senki; és sántikáltak a Mizbeách ➣ az Oltár körül, amelyet készítettek. ²⁷És így lett délben: gúnyolta őket Eli’Yáhu, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosan, mert Elohim ő; talán beszélgetés foglalja le, vagy dolga van, vagy úton van; talán alszik, és majd fölébred. ²⁸Kiáltottak hangosan, és vagdosták magukat szokásuk szerint kardokkal és dárdákkal, míg vér nem ömlött rajtuk. ²⁹És így lett, amikor elmúlt a dél: prófétai révületben voltak az áldozat bemutatásáig, de nem volt hang, és nem volt, aki feleljen, és nem volt, aki figyeljen.

³⁰Ezt mondta Eli’Yáhu az egész népnek: Lépjetek ide hozzám! Odalépett hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította Yahuwah lerombolt Mizbeáchát. ³¹Vett Eli’Yáhu tizenkét követ, Yá’ákov fiai törzseinek száma szerint, akihez Yahuwah Igéje így szólt: Yiszrá’El lesz a neved. ³²Megépítette a kövekből a Mizbeáchát Yahuwah nevében, és árkot csinált, mint két szeá vetőmag helye, a Mizbeách körül. ³³Elrendezte a fákat, földarabolta a bikát, és rátette a fákra. ³⁴Ezt mondta: Töltsetek meg négy korsót vizekkel, és öntsétek az égőáldozatra és a fákra! Majd ezt mondta: Tegyétek meg másodszor! És megtették másodszor. Majd ezt mondta: Tegyétek meg harmadszor! És megtették harmadszor. ³⁵Folytak a vizek a Mizbeách körül, és az árkot is megtöltötte vizekkel.

³⁶És így lett az áldozat bemutatása idején: odalépett Eli’Yáhu próféta, és ezt mondta: Yahuwah, Ávráhám, Yitzchák és Yiszrá’El Elohimja, ma tudódjék ki, hogy te vagy Elohim Yiszrá’Elben, és én a te szolgád vagyok, és a te Igédre tettem mindezeket a dolgokat. ³⁷Felelj nekem, Yahuwah, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Yahuwah, vagy az Elohim, és te fordítottad vissza szívüket! ³⁸Lecsapott Yahuwah tüze, és megemésztette az égőáldozatot és a fákat, a köveket és a port, és a vizeket, amelyek az árokban voltak, felnyalta. ³⁹Látta az egész nép, arcaikra estek, és ezt mondták: Yahuwah, ő az Elohim! Yahuwah, ő az Elohim! ⁴⁰Ezt mondta nekik Eli’Yáhu: Fogjátok meg a Bá’ál prófétáit, senki közülük el ne meneküljön! Megfogták őket, és levitte őket Eli’Yáhu a Kishon-patakhoz, és ott levágta őket.

⁴¹Ezt mondta Eli’Yáhu Áchávnak: Menj föl, egyél és igyál, mert az eső zúgásának hangja hallatszik! ⁴²Fölment Ácháv, hogy egyék és igyék; Eli’Yáhu pedig fölment a Kármel tetejére, a földre kuporodott, és arcait a térdei közé tette. ⁴³Ezt mondta a szolgájának: Menj föl, tekints a tenger útja felé! Az fölment, tekintett, és ezt mondta: Nincs semmi. Ezt mondta: Menj vissza! — hétszer. ⁴⁴És így lett a hetedikre: ezt mondta: Íme, egy kicsi felhő, mint egy ember tenyere, emelkedik a tengerből. Ezt mondta: Menj föl, mondd Áchávnak: Fogj be, és menj le, hogy föl ne tartóztasson az eső! ⁴⁵És így lett eközben: az Egek elsötétedtek felhőktől és széltől, és nagy eső lett; Ácháv kocsira szállt, és Yizre’Elbe ment. ⁴⁶Yahuwah keze Eli’Yáhun volt, fölövezte derekát, és futott Ácháv előtt egészen Yizre’Elig.

Szójegyzék: Ácháv (אַחְאָב – 𐤀𐤇𐤀𐤁) – Omri fia; Yiszrá’El gonosz királya • Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ásheráh (אֲשֵׁרָה – 𐤀𐤔𐤓𐤄) – pogány kultuszoszlop • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Eli’Yáhu (אֵלִיָּהוּ – 𐤀𐤋𐤉𐤄𐤅) – Elohim-om Yahuwah – Illés • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – kisbetűvel: pogány bálványok, bálványok • Igéje/Igéjét (דְּבָרוֹ – 𐤃𐤁𐤓𐤅) – Yahuwah beszéde, kijelentése, szava • Izevel (אִיזֶבֶל – 𐤀𐤉𐤆𐤁𐤋) – Áchav felesége; Bá’ál-imádó Tzidoni királylány • Kármel (כַּרְמֶל – 𐤊𐤓𐤌𐤋) – Gyümölcsöskert – hegység és terület • Kishon (קִישׁוֹן – 𐤒𐤉𐤔𐤅𐤍) – Kanyargós/Csapdába ejtő • Mizbeách (מִזְבֵּחַ – 𐤌𐤆𐤁𐤇) – Oltár • Ovád’Yáhu (עוֹבַדְיָהוּ – 𐤏𐤅𐤁𐤃𐤉𐤄𐤅) – Ácháv palotafelügyelője; Yahuwah-félő • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzeváot (צְבָאוֹת – 𐤑𐤁𐤀𐤅𐤕) – Seregek – Yahuwah jelzője • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog • Yizre’El (יִזְרְעֶאל – 𐤉𐤆𐤓𐤏𐤀𐤋) – Elohim vet – síkság Yiszrá’El északi részén