1Íme, magatok tudjátok, testvéreim, hogy a mi hozzátok jövetelünk nem volt hiábavaló. 2Mert azután, hogy a nyomorúság, amely ránk talált, és azután, hogy bántalmaztak minket Filippiben, nemde tudjátok, hogy akkor erőt találtunk a mi Elohimunkban, hogy hirdessük nektek Elohim Örömhírét sok ellenséggel szemben. 3Mert a mi tanúságtételünk nem tévelygő szájából jött ki, sem tisztátalan ajkak közepéből, sem csalárd nyelvből. 4Hanem amint Elohim a mi szívünket megvizsgálva alkalmasnak találta önmaga előtt, és a kezünkbe adta az Örömhírt, úgy szólunk, nem azért, hogy az emberek fiainak kedvét keressük, hanem Elohimtól, aki a szívet vizsgálja. 5Íme, tudjátok, hogy mindeddig nem jöttünk hízelgés ajkával, sem haszonlesők cselvetéseivel — Elohim a tanúnk. 6Nem is kerestünk dicsőséget emberektől, sem tőletek, sem mások kezétől, 7jóllehet jogunk lett volna terhet róni rátok ellátásunkra, mint a Máshiách Shlichim (Küldöttek). De szelídséggel jártunk közöttetek, mint a dajka, aki keblén hordozza a fiát. 8És így, immár jó ideje, vágyva vágyódtunk utánatok, míg azt mondtuk, hogy nemcsak Elohim Örömhírét adjuk nektek, hanem a saját lelkünket is értetek, mert drágák lettetek a szemeinkben felettébb. 9Nemde emlékeztek, testvéreim, a fáradságra és a vesződségre: hogyan dolgoztunk éjjel és nappal, hogy egyikőtöknek se legyünk teher közületek, amikor hirdettük nektek Elohim Örömhírét. 10Tanúk vagytok ti, és tanú Elohim, hogy szentségben, igazságban és feddhetetlenségben jártunk előttetek, akik megtartjuk a hit szabályait. 11Aminthogy tudjátok, hogy mint az apa a fiaihoz, úgy szóltunk mi 12intés és vigasztalás szavait mindenikőtök szívére közületek, és bizonyságot tettünk bennetek, hogy egyenes úton járjatok Elohim előtt, aki az ő királyságának dicsőségére hívott titeket.
13És ezért mi is nem szűnünk meg hálát adni a mi Elohimunknak, hogy fületeket odahajtottátok Elohim igéjére, amelyet hallattunk a füleitekben, és nem emberek beszédeként, hanem mint Elohim igéjét igazsága szerint fogadtátok el azt, akinek nagy az ereje a hívők számára. 14Mert ti hasonlókká lettetek, testvéreim, Elohim Kehilotjaihoz a Máshiách Yeshuában, amelyek Yáhu’Dáh földjén vannak, mert a föld népe szorongatott titeket, ahogyan a Yáhudim szorongatták őket. 15Nemde ők azok, akik megölték Yeshuát, a mi Ádonájunkat, és a prófétákat, és minket is kiűztek, és nem jók Elohim szemeiben, és gonoszak minden ember előtt, 16akik elzárkóztak előlünk, hogy ne szóljunk a Goyimnak megszabadulásukra, és ezzel betelt vétkük mértéke, ahogyan az útjuk mindig is volt, és utolérte őket az izzó harag a végpusztulásig.
17És mi, testvéreim, miután elszakadtunk tőletek egy rövid időre, mint az arcok elrejtői és nem mint a szív eltávolítói, felettébb igyekeztünk meglátni a ti arcaitokat nagy vágyakozással. 18Ezért elhatároztuk, hogy hozzátok megyünk, én, Shá’ul, egyszer is, kétszer is, de a Szátán megakadályozott minket. 19Mert mi a mi reménységünk, mi a mi örömünk, és mi a mi ékességünk koronája? Nemde ti vagytok azok Yeshuá HáMáshiách, a mi Ádonájunk színe előtt az ő eljövetelében? 20Mert íme, ti vagytok a mi dicsőségünk és a mi örömünk.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goy (גּוֹי – 𐤂𐤅𐤉) – idegen nép/nemzet – idegen, nem-Yiszrá’El nép • Goyim (גּוֹיִם – 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ – 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kehilot (קְהִלּוֹת – 𐤒𐤄𐤋𐤅𐤕) – gyülekezetek/közösségek • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Örömhír (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Beszoráh/Evangélium • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yáhudi (יְהוּדִי – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – zsidó/Yáhu’Dáh törzse • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment