1Ezért hagyjuk most a Máshiách tanításának sarokköveit, és emelkedjünk fel egészen annak teljességéig, és ne térjünk vissza lerakni az alapot: a holt cselekedetekből való megtéréshez, vagy az Elohimba vetett hithez, 2vagy a bemerítések rendjéhez és a kezek rátételéhez, és a holtak feltámadásához és az örök ítélethez. 3És mi ezt megtesszük, ha Elohim akarja. 4Mert azok, akiknek szemeik már megvilágosíttattak, és megízlelték az Egek ajándékát, és a Ruách HáKodesh lett részük osztályrésze, 5és megízlelték Elohim jó beszédét és a jövendő világ csodáit, 6és ezután ellázadtak: nem lehetséges nekik többé megújulni és visszatérni, mert újra megfeszítették maguknak Ben-HáElohimot, és tették őt gyalázattá. 7Mert a föld, amely beissza az esőt, amely megöntözi őt időről időre, és jó magvat terem a vetőnek, áldást nyer Elohimtól; 8de ha tövist és bogáncsot sarjaszt, nincs benne öröm, átokra ítéltetett, és a vége: elégetésre.
9Bizony reméltük, kedveseink, hogy ezeknél jobb dolgok találtatnak bennetek, dolgok, amelyek üdvösségre rendeltettek, jóllehet így beszéltünk. 10Mert nem cselekszik hamisan az Elohim, hogy elfeledné cselekedeteiteket és szereteteteknek fáradságát, amelyet megmutattatok az ő nevéért, amikor támaszai voltatok az ő szentjeinek, és még ma is azok vagytok. 11És az a kívánságunk, hogy ki-ki közületek megismertesse fáradságának igyekezetét, hogy reménysége hűséges legyen mindvégig. 12És ne legyetek restek, hanem járjatok azoknak nyomdokaiban, akik hitük és lelkük hosszútűrése által örökölték az ígéreteket.
13Mert amikor megígérte Elohim Ávráhámnak — és nincs nagyobb nála, akire esküdjön — önmagára esküdött, 14és mondta: „Bizony, megáldván megáldalak, és megsokasítván megsokasítalak.” 15És így várakozott az ő lelkének hosszútűrésében, és örökölte az ígéretet. 16Mert valóban: az emberek a náluk nagyobbra esküsznek, és az eskü ereje véget vet köztük minden viszálynak. 17És így, mivel akarta a Elohim teljes erővel megmutatni az ígéret örököseinek, hogy tanácsa visszavonhatatlan, kezességet vállalt előttük esküjével. 18És e két szó által, amelyekben nincs változás, mivel lehetetlen az Elohimnak hazudnia, erős vigasztalás találtatott nekünk, akik menekülünk a magunk Nefeshével, hogy megragadjuk az előttünk elrendezett reménységet; 19amely olyan lett nekünk, mint horgony a Nefeshnek, hűséges és erős, és behatol a kárpit mögé, 20ahova bement Yeshuá, aki előttünk fut, aki Kohen Gádol lett örökké, Málki-Tzedek rendje szerint.
Szójegyzék: Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Málki-Tzedek (מַלְכִּי־צֶדֶק – 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤑𐤃𐤒) – Melkisédek/igazság királya • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment