1Miután úgy határoztak, hogy hajón szállítanak bennünket Itáliába, átadták Shá’ult a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak. 2Azután felszálltunk egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia tartomány partvidékét akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a Teszálonikai macedón Arisztárkhosz is. 3Másnap befutottunk Tzidonba. Mivel Juliusz emberségesen bánt Shá’ullal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. 4Onnan továbbindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt. 5Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva befutottunk a líciai Mirába. 6Ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, és abba szállított be minket. 7Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen jutottunk el Knidoszig; de mivel a szél miatt nem tudtunk kikötni, elhajóztunk Kréta alatt Szalmóné közelében. 8Nagy nehezen elhaladtunk mellette, és eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek, és amelyhez közel van Lázea városa. 9Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Shá’ul figyelmeztette őket: 10„Férfiak, látom, hogy a további hajózás során rossz fenyeget, és nagy kárt okoz, nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is.” 11De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Shá’ul mondott. 12A kikötő nem volt alkalmas a telelésre, s ezért a többség úgy döntött, hogy továbbhajóznak onnan, hátha eljutnak Főnixbe, ahol áttelelhetnek. Ez Kréta egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13Mivel pedig déli szél kezdett fújni, azt hitték, hogy megvalósíthatják elhatározásukat; felszedték tehát a horgonyt, és továbbhajóztak Kréta közelébe.
14Nemsokára azonban a sziget irányából az „Eurakviló”-nak nevezett szélvihar csapott le a tengerre. 15Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele. 16Amikor egy kis sziget alá futottunk be, amelyet Klaudának hívnak, nagy fáradsággal tudtuk megtartani a mentőcsónakot. 17Miután ezt felvonták, óvintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy a Szirtisz tengeröböl zátonyaira futnak, a horgonyt leeresztették, és úgy sodródtak tova. 18A vihar hevesen dobált bennünket, azért másnap kidobálták a hajóterhet, 19harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezeikkel. 20Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, akkor elveszett megmenekülésünk reményének maradéka is. 21Minthogy már sokat éheztek is, Shá’ul felállt közöttük, és így szólt: „Az lett volna a helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. 22Felbátorítlak titeket: ne csüggedjetek el és ne olvadjatok el szívetekben, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. 23Mert ma éjjel elém állt annak Elohimnak az Málákhja, akié vagyok, és akinek szolgálok. 24Ez azt mondta: Ne félj, Shá’ul, neked a császár elé kell állnod, és Elohim neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. 25Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek Elohimnak, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 26Egy szigetre kell kivetődnünk.”
27Eljött a tizennegyedik éjszaka, mióta az Adrián sodródtunk tovább, amikor éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek. 28Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölet állapítottak meg. Amikor pedig kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották, tizenöt ölet állapítottak meg. 29De mivel féltek, hogy esetleg sziklás helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva a virradatot. 30Ekkor azonban a hajósok meg akartak szökni a hajóról. Le akarták ereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. 31Shá’ul azonban így szólt a századoshoz és a katonákhoz: „Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhetek meg.” 32A katonák ekkor elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy elsodorja az ár. 33Addig pedig, amíg megvirradt, Shá’ul mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt: „Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. 34Ezért intelek titeket, hogy erősítsétek meg szíveteket [étellel], mert ezáltal menekültök meg. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” 35E szavak után vette a kenyeret, hálát adott érte Elohimnak mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett. 36Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is enni kezdtek. 37lélekszám szerint kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón. 39Amikor megvirradt, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Elhatározták, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. 40A horgonyokat eloldták, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. 41Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, amelynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, a tenger hullámai pedig erejükkel megrázták a hátsó részét, és darabokra tört. 42A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. 43De a százados meg akarta menteni Shá’ult, visszatartotta őket elhatározásuktól, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, azok ugorjanak először a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre, 44azután a többiek pedig, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.
Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh