1Akkor Perushim és Szofrim jöttek Yeshuá elé Yerusháláyimből, ezt mondva: 2„Miért hagyják el tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket a kenyér evéséhez.” 3Ő pedig felelt és ezt mondta nekik: „És ti miért hagyjátok el ti is Elohim parancsolatát a ti hagyományotok miatt? 4Mert Elohim parancsolt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki gyalázza atyját vagy anyját, halállal haljon meg. 5Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán mindaz a haszon, amellyel hasznodra lehetnék — íme, ez fogadalom. 6És akkor nincs rajta, hogy tovább tisztelje atyját és anyját; így tettétek érvénytelenné Elohim parancsolatát a ti hagyományotok által. 7Képmutató-szívűek, jól prófétált rólatok Yeshá’Yáhu, mondván: 8Mert közeledik ez a nép a szájával és ajkaival tisztelnek engem, de szíve eltávolodott tőlem. 9És hiábavalóság az ő tőlem való félelmük, emberek parancsolatait tanítván.”
10És odahívta a népet, és ezt mondta nekik: „Halljátok és értsétek meg! 11Ami a szájba bemegy, az nem teszi tisztátalanná az embert, de ami a szájból kijön, az teszi tisztátalanná az embert.” 12És hozzá léptek tanítványai, és ezt mondták: „Tudod-e, hogy megbotlottak a Perushim, amikor hallották ezt a beszédet?” 13Ő pedig felelt és ezt mondta: „Minden palánta, amelyet az egekben lévő Atyám nem ültetett, gyökerestől kitépetik. 14Hagyjátok őket; ők vakok, vakok vezetői; és ha vak vezet vakot, mindketten a gödörbe esnek.” 15És felelt Kefá, és ezt mondta neki: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.” 16És ezt mondta Yeshuá: „Még ti is értelem híján vagytok? 17Nem értitek-e, hogy minden, ami a szájba bemegy, a gyomorba száll alá, és onnan kimegy az árnyékszékbe? 18De ami a szájból kijön, a szívből jön, és az teszi tisztátalanná az embert. 19Mert a szívből jönnek ki a gonosz gondolatok hajlamai, gyilkosságok, házasságtörés és paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlások. 20Ezek azok, amelyek tisztátalanná teszik az embert; de mosatlan kezekkel enni nem teszi tisztátalanná az embert.”
21És kiment Yeshuá onnan, és elment Tzór és Tzidon vidékére. 22És íme, egy kánaáni asszony jött ki azokról a határokról, és kiáltott hozzá, mondván: „Könyörülj rajtam, Ádoni, Dávid Fia! Leányomban gonosz szellem van, és nagyon gyötrődik.” 23De ő nem felelt neki egy szót sem. És hozzá léptek tanítványai, és kérlelték őt, mondván: „Bocsásd el őt, mert utánunk kiáltozik.” 24Ő pedig felelt és ezt mondta: „Nem küldettem máshoz, csak Yiszrá’El házának elveszett juhaihoz.” 25És ő jött, és leborult előtte, mondván: „Szabadíts meg engem, Ádoni!” 26Ő pedig felelt és ezt mondta: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyák elé.” 27De ő ezt mondta: „Úgy van, Ádoni! De a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28Ekkor felelt Yeshuá, és ezt mondta neki: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint szívedben van!” És meggyógyult a leánya abban az órában.
29És átment Yeshuá onnan, és odament a Gálil tengere mellé, felment a hegyre, és leült ott. 30És jöttek elé nagy néptömegek, és velük sánták, vakok, némák, megtörtek és sokan mások hozzájuk hasonlók, és letették őket Yeshuá lábai elé, és ő meggyógyította őket. 31És a nép úgy elcsodálkozott, látván a némákat beszélni, a megtörteket meggyógyulni, a sántákat járni és a vakokat látni, és dicsőséget adtak Yiszrá’El Elohimjának.
32És odahívta Yeshuá a tanítványait, és ezt mondta: „Megteltem irgalommal a nép iránt, mert már három napja állnak velem, és nincs mit enniük; és nem akarom őket éhesen elbocsátani, nehogy elaléljanak az úton.” 33És ezt mondták neki tanítványai: „Honnan volna nekünk elég kenyerünk a pusztában, hogy jóllakassunk ekkora nagy tömeget?” 34És ezt mondta nekik Yeshuá: „Hány kenyeretek van?” Ők pedig ezt mondták: „Hét, és néhány kicsiny hal.” 35És megparancsolta a néptömegnek, hogy üljenek le a földre. 36És vette a hét kenyeret és a halakat, és áldást mondott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a néptömegnek. 37És mindnyájan ettek és jóllaktak, és felszedték a megmaradt morzsákat, hét tele kosárral. 38És akik ettek, négyezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. 39Akkor elbocsátotta a néptömeget, és ő beszállt a hajóba, és Mágádon határára jött.
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter • Mágádon (מָגָדוֹן – 𐤌𐤂𐤃𐤅𐤍) – helységnév • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤅𐤍) – Halászat/Vadászat – Szidon főníciai kikötőváros a mai Libanon területén • Tzór (צוֹר – 𐤑𐤅𐤓) – szikla (föníciai város) • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa