1Volt Keszáriában egy Kornéliusz nevű férfi, a Hadsereg seregében százados, amelyet az itáliai csapatnak neveztek. 2Ő kegyes és Elohimfélő ember volt egész házanépével együtt, és bőkezűen adakozott a népnek, és szüntelenül imádkozott Elohimhoz. 3És történt egy napon, a kilencedik óra tájban (du. három), hogy íme, Elohim Málákhja megjelent neki látomásban, és így szólt: „Kornéliusz!” 4Ő pedig rátekintett, és megrémült, és ezt mondta: „Mit parancsol az én uram, Ádoni?” Erre az így szólt hozzá: „Imádságaid és alamizsnáid felszálltak emlékeztetőül Elohim színe elé. 5Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Shim’ont, akit Kefának neveznek. 6Ő egy Shim’on nevű tímárnál van vendégségben, akinek a háza a tenger partján áll. Ő majd megmondja neked, mit kell cselekedned.” 7Amikor pedig a Málákh, aki vele beszélt, elment, előhívott két szolgát háza szolgái közül, és egy Elohimfélő vitéz embert azok közül, akik állandóan mellette álltak. 8És elbeszélt nekik mindent, és elküldte őket Joppéba.
9Másnap pedig, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Kefá felment a háztetőre imádkozni, a hatodik óra körül (déltájban). 10És megéhezett, és enni kívánt. Amíg pedig azok ételt készítettek neki, révület szállt rá Elohim látomásaiban. 11És látta, hogy az Egek megnyílik, és leszáll egy edény, mint egy nagy lepel, négy sarkánál fogva megkötve, és leereszkedik a föld színére. 12És benne volt a föld mindenféle vadja, amely négy lábon jár, meg a föld csúszómászója és az Egek madara. 13És hang lett hozzá: „Kelj fel, Kefá, ölj és egyél!” 14De Kefá ezt mondta: „Távol legyen tőlem, Ádoni, mert soha nem jutott a számba romlott vagy tisztátalan tiltott-hús.” 15És íme, másodszor is szólt a hang hozzá: „Amit Elohim megtisztított, azt te ne nyilvánítsd tisztátalannak.” 16Ez a látomás pedig meg lett háromszorozva, háromszor, és visszaszállt az edény, és felemelkedett az Egek felé.
17Amíg pedig Kefá tűnődött lelkében, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Shim’on háza után kérdezősködve megálltak a bejáratnál, 18és bekiáltottak, és kérdezték, vajon ott vendégeskedik-e Shim’on, akit Kefának neveznek. 19És amíg Kefá a látomás dolgán elmélkedett szívében, ezt mondta neki a Ruách HáKodesh: „Íme, három férfi keres téged: 20most kelj fel, menj le, és eredj el velük, és ne tétovázz ide-oda, mert én küldtem őket.” 21Lement tehát Kefá a férfiakhoz, akiket hozzá küldtek Kornéliusztól, és ezt mondta: „Íme, én vagyok az a férfi, akit kerestek. Mi végett jöttetek?” 22Azok pedig így feleltek: „Kornéliusz százados, igaz és Elohimfélő férfi, akinek jó híre van a Yáhudik egész népe közt, adatott neki Yahuwah parancsa egy szent Málákh szájából, hogy hívasson téged a házába, és hallja a te beszédedet.” 23Erre behívta őket, és azok megszálltak nála a házban.
Másnap pedig felkelt Kefá, és elment velük, és néhányan a testvérek közül, akik Joppéban voltak, vele tartottak. 24És másnapra megérkeztek Keszáriába, Kornéliusz pedig várta őket, és vele együtt rokonai és legjobb barátai, akiket házába gyűjtött. 25És történt, amint Kefá belépett, kiment Kornéliusz elébe, lábaihoz esett, és leborult. 26De Kefá felemelte őt, és ezt mondta: „Kelj fel, hiszen én is ember vagyok!” 27És beszélgetett vele, és bement a szobába, és sokakat talált ott összegyűlve. 28És ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy nem helyes dolog Yáhudi férfinak idegen férfihoz közelednie vagy hozzá ragaszkodnia; de nekem Elohim megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 29Ezért nem is vonakodtam eljönni hozzátok, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem: mi végett küldtetek értem?”
30És ezt mondta Kornéliusz: „Négy nappal ezelőtt böjtben ültem egészen eddig az óráig, és a kilencedik órakor (du. három) imádkoztam házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényt öltve, 31és ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallotta Elohim, és megemlékezett alamizsnáidról. 32Most azért küldj Joppéba, és hívasd magadhoz Shim’ont, akit Kefának neveznek. Ő Shim’on tímár házában vendégeskedik, a tenger partján; ő, amikor megjön, majd szól neked.” 33Nyomban elküldtem tehát hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindnyájan itt vagyunk Elohim színe előtt, hogy meghalljuk mindazt, amit rád parancsolt Yahuwah.”
34Akkor megnyitotta Kefá a száját, és ezt mondta: „Most ámén tudom, hogy nincs személyválogatás Elohimnál, 35hanem minden egyes népből az a férfi, aki féli őt, és igazságot cselekszik, kedves előtte. 36És ő elküldte igéjét Yiszrá’El fiainak, és békességet hirdetett nekik Yeshuá HáMáshiách keze által. Ő mindennek az Ura. 37Hiszen ti tudjátok a dolgot, amely Yáhu’Dáh földjén történt, kezdve Gálilban, Yochánán bemerítésre hívása után: 38azt, hogy felkente Elohim a Nátzráti Yeshuát szentségének szellemével és hatalmával, és ő járt a földön, jót téve, és a Szátán keze alatt megnyomorítottakat szabadon bocsátotta, mert Elohim volt vele. 39És mi tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a Yáhu’dim földjén és Yerusháláyimban; és arról is, hogy ők megölték őt, és felfüggesztették a fára. 40De őt feltámasztotta Elohim a harmadik napon, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék a látók szeme előtt; 41nem az egész nép szeme előtt, hanem a tanúk szeme előtt, akiket Elohim előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halottak közül. 42És ő megparancsolta nekünk, hogy kiáltsuk a nép fülébe, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az, akit Elohim rendelt élők és holtak bírájává. 43És minden próféta bizonyságot tesz róla, hogy az ő neve által nyer bűnbocsánatot mindenki, aki hisz őbenne.”
44Amíg Kefá még ezeket a szavakat mondta, a Ruách HáKodesh rászállt mindazokra, akik az ő beszédét hallgatták. 45És álmélkodva álmélkodtak a körülmetéltek, a hívők, akik Kefával együtt jöttek, hogy a Goyimra is kitöltetett a Ruách HáKodesh ajándéka. 46Mert hallották, amint nyelveken szólnak, és magasztalják Elohimot. Akkor megszólalt Kefá, és ezt mondta: 47„Vajon visszatarthatja-e valaki a vizeket, hogy be ne merítkezzenek ezek a férfiak, akikre rászállt a Ruách HáKodesh, éppúgy, mint mireánk?” 48És megparancsolta, hogy merítkezzenek be a Yeshuá HáMáshiách nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goy (גּוֹי – 𐤂𐤅𐤉) – idegen nép/nemzet – idegen, nem-Yiszrá’El nép • Goyim (גּוֹיִם – 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • HáMáshiách (הַמָּשִׁיחַ – 𐤄𐤌𐤔𐤉𐤇) – a Felkent • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yáhudi (יְהוּדִי – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – zsidó/Yáhu’Dáh törzse • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia