1Nevukhádnetzár uralkodásának második évében álmokat álmodott Nevukhádnetzár, és felkavarodott a szelleme, és álma elszállt róla. 2Ekkor a király megparancsolta, hogy hívják a mágusokat, az igézőket, a varázslókat és a Kászdimot, hogy mondják meg a királynak az álmait. Eljöttek, és a király elé álltak. 3A király azt mondta nekik: Álmot álmodtam, és felkavarodott a szellemem, hogy megtudjam az álmot. 4Ekkor szóltak a Kászdim a királyhoz arámul: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi feltárjuk a magyarázatot. 5A király felelt, és azt mondta a Kászdimnak: Tőlem szilárdan áll a szó: ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, darabokra szabdalnak benneteket, házaitokat pedig szemétdombbá teszik. 6De ha az álmot és magyarázatát feltárjátok, ajándékokat, jutalmat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Ezért az álmot és magyarázatát tárjátok fel nekem. 7Másodszor is feleltek, és azt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, és mi feltárjuk a magyarázatot. 8A király felelt, és azt mondta: Bizonyosan tudom, hogy ti időt akartok nyerni, mivel látjátok, hogy tőlem szilárdan áll a szó. 9Mert ha az álmot nem adjátok tudtomra, egy a ti ítéletetek: hazug és romlott szót egyeztettetek össze, hogy előttem mondjátok, míg az idő megváltozik. Ezért mondjátok el nekem az álmot, és megtudom, hogy a magyarázatát fel tudjátok-e tárni nekem. 10Feleltek a Kászdim a király előtt, és azt mondták: Nincs ember a szárazföldön, aki a király dolgát fel tudná tárni; ahogyan nincs is nagy és hatalmas király, aki ilyen dolgot kérdezett volna bármely mágustól, igézőtől vagy Kászditól. 11A dolog, amelyet a király kérdez, nehéz, és nincs más, aki feltárhatná a király előtt, csak az elohimok, akiknek lakása nincs a testnél.
12Emiatt a király megharagudott, és nagyon feldühödött, és megparancsolta, hogy pusztítsák el Bável minden bölcsét. 13A parancs kiment, és a bölcseket ölték; keresték Dáni’Elt és társait, hogy megöljék. 14Ekkor Dáni’El tanáccsal és okossággal fordult Áryokhhoz, a király testőrparancsnokához, aki kiment, hogy megölje Bável bölcseit. 15Megszólalt, és azt mondta Áryokhnak, a király megbízottjának: Miért ilyen sürgető a parancs a királytól? Akkor Áryokh tudtára adta a dolgot Dáni’Elnek. 16Dáni’El pedig bement, és kérte a királytól, hogy adjon neki időt, és ő feltárja a magyarázatot a királynak.
17Ekkor Dáni’El a házába ment, és társainak, Chánán’Yáhnak, Mishá’Elnak és ‘Ázár’Yáhnak tudtára adta a dolgot, 18hogy irgalmakért könyörögjenek a menny Eloahja elől e titok felől, hogy ne pusztuljon el Dáni’El és társai Bável bölcseinek maradékával együtt. 19Ekkor a titok feltárult Dáni’Elnak éjszakai látomásban; ekkor Dáni’El áldotta a menny Eloahját. 20Dáni’El megszólalt, és azt mondta:
Legyen Elohim neve áldott öröktől fogva mindörökké,
mert övé a bölcsesség és a hatalom.
21Ő változtatja meg az időket és az alkalmakat,
királyokat távolít el, és királyokat állít fel;
ő ad bölcsességet a bölcseknek
és tudást azoknak, akik értelmet ismernek.
22Ő tárja fel a mélységeket és a rejtett dolgokat,
tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.
23Téged, atyáim Eloahja, hálával áldlak és dicsőítlek,
mert bölcsességet és erőt adtál nekem,
és most tudtul adtad nekem, amit kértünk tőled,
mert a király dolgát tudtul adtad nekünk.
24Emiatt Dáni’El bement Áryokhhoz, akit a király azzal bízott meg, hogy pusztítsa el Bável bölcseit. Bement, és így szólt hozzá: Bável bölcseit ne pusztítsd el; vigyél be a király elé, és én feltárom a magyarázatot a királynak. 25Akkor Áryokh sietve bevitte Dáni’Elt a király elé, és így szólt hozzá: Találtam egy férfit a Yáhu’Dáh száműzöttjeinek fiai közül, aki feltárja a királynak a magyarázatot. 26A király megszólalt, és azt mondta Dáni’Elnek, akinek neve Belteshá’tzár: Képes vagy-e tudtomra adni az álmot, amelyet láttam, és a magyarázatát? 27Dáni’El felelt a király előtt, és azt mondta: A titkot, amelyet a király kérdez, bölcsek, igézők, mágusok és csillagjósok nem tudják feltárni a királynak. 28De van Eloah a mennyben, aki feltárja a titkokat, és ő tudtára adta Nevukhádnetzár királynak, mi lesz a napok végén. Az álmod és fejed látomásai fekvőhelyeden ezek voltak: 29Te, ó király, gondolataid fekvőhelyeden arra szálltak, mi lesz ezután, és aki feltárja a titkokat, tudtodra adta, mi lesz. 30Énnekem pedig nem valami bölcsesség által tárult fel ez a titok, amely bennem volna minden élőnél több, hanem azért, hogy a magyarázatot tudtul adják a királynak, és hogy megtudd szíved gondolatait.
31Te, ó király, néztél, és íme, egy nagy szobor. Ez a szobor hatalmas volt, és fénye kiváló, előtted állt, és látványa rettenetes. 32A szobornak, a fejének jó aranyból, mellének és karjainak ezüstből, hasának és combjainak rézből, 33lábszárainak vasból, lábainak részint vasból, részint cserépből kellett lennie. 34Néztél, míg egy kő levált, de nem kezek által, és a szobrot a lábaira ütötte, amelyek vasból és cserépből voltak, és összezúzta őket. 35Akkor összezúzódott egyaránt a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyanok lettek, mint a polyva a nyári szérűkről, és elvitte őket a szél, és semmi hely nem találtatott nekik; a kő pedig, amely a szobrot ütötte, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész szárazföldet.
36Ez az álom, és magyarázatát is elmondjuk a király előtt. 37Te, ó király, királyok királya, akinek a menny Eloahja a királyságot, a hatalmat, az erőt és a méltóságot adta, 38és ahol csak laknak az emberek fiai, a mező vadjai és az ég madarai, kezedbe adta, és uralkodóvá tett mindezek felett — te vagy az aranyfej. 39Utánad pedig más királyság támad, alacsonyabb nálad, és egy másik, harmadik királyság, rézből való, amely az egész szárazföldön uralkodik. 40A negyedik királyság erős lesz, mint a vas; mivel a vas összetör és szétzúz mindent, és mint a vas, amely összezúz, mindezeket összetöri és összezúzza. 41Amit pedig láttál, hogy a lábak és a lábujjak részint fazekas-cserépből, részint vasból voltak: megosztott királyság lesz, de lesz benne a vas szilárdságából, mivel láttad a vasat az agyagcseréppel keveredve. 42A lábujjak pedig részint vasból, részint cserépből voltak: a királyság részben erős, részben törékeny lesz. 43Amit pedig láttál, hogy a vas az agyagcseréppel keveredett: emberi maggal keverednek, de nem ragadnak össze egymással, ahogyan a vas sem keveredik a cseréppel. 44Ezeknek a királyoknak a napjaiban a menny Eloahja olyan királyságot támaszt, amely soha nem pusztul el, és a királyság más népnek nem adatik át; összetöri és felemészti mindezeket a királyságokat, maga pedig megáll mindörökké. 45Mivel láttad, hogy a hegyről egy kő levált, de nem kezek által, és összezúzta a vasat, a rézet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat — a nagy Eloah tudtára adta a királynak, mi lesz ezután. Bizonyos az álom, és megbízható a magyarázata.
46Ekkor Nevukhádnetzár király arcra borult, és hódolt Dáni’El előtt, és megparancsolta, hogy ajándékot és megnyugtató illatáldozatokat áldozzanak neki. 47A király megszólalt Dáni’Elnak, és azt mondta: Igazán a ti Eloahotok az elohimok Eloahja és a királyok ura, és a titkok feltárója, mivel képes voltál feltárni ezt a titkot. 48Akkor a király naggyá tette Dáni’Elt, sok nagy ajándékot adott neki, és uralkodóvá tette Bável egész tartománya felett, és Bável minden bölcsének elöljárójává. 49Dáni’El pedig kérte a királytól, és az Shádrákhot, Meshákhot és ‘Áved-Negot rendelte Bável tartományának szolgálatára, Dáni’El pedig a király kapujában maradt.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Áryokh (אַרְיוֹךְ – 𐤀𐤓𐤉𐤅𐤊) – királyi testőrparancsnok – 2:14 • Eloah (אֱלוֹהַּ – 𐤀𐤋𐤅𐤄) – Teremtő/Hatalmasság • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kászdim (כַּשְׂדִּים – 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – Káldeusok • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye