1Jónak látta Dáryávesh, hogy az ország fölé százhúsz áchashdárpánt állítson, akik az egész országban legyenek, 2és föléjük három főembert, akik közül az egyik Dáni’El volt, hogy ezek az áchashdárpánok nekik adjanak számot, és a királyt kár ne érje. 3Akkor ez a Dáni’El kitűnt a főemberek és az áchashdárpánok fölött, mert kiváló Ruách volt benne, és a király azt tervezte, hogy az egész ország fölé állítja. 4Akkor a főemberek és az áchashdárpánok ürügyet kerestek, hogy találjanak Dáni’El ellen az ország dolgában, de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni, mert megbízható volt, és semmi mulasztás vagy hiba nem találtatott nála. 5Akkor ezek a férfiak azt mondták: Nem találunk ez ellen a Dáni’El ellen semmiféle ürügyet, hacsak nem találunk ellene az ő Elohimjának törvényében.
6Akkor ezek a főemberek és áchashdárpánok a királyhoz tódultak, és így szóltak hozzá: Dáryávesh király, örökké élj! 7Tanácskoztak az ország összes főembere, az elöljárók és az áchashdárpánok, a tanácsosok és a helytartók, hogy a király rendeletet hozzon és tilalmat erősítsen meg: hogy aki harminc napig bármely Elohimhoz vagy emberhez könyörög rajtad kívül, ó király, azt vessék az oroszlánok vermébe. 8Most, ó király, állítsd fel a tilalmat, és írd alá az iratot, hogy ne lehessen megmásítani, a mádájok és párászok törvénye szerint, amely nem múlik el. 9Mindezért Dáryávesh király aláírta az iratot és a tilalmat.
10És Dáni’El, amikor megtudta, hogy alá van írva az irat, bement a házába — felső szobájának ablakai nyitva voltak Yerusháláyim felé —, és napjában háromszor térdére borult, imádkozott és hálát adott Elohimja előtt, ahogyan azelőtt is tette. 11Akkor ezek a férfiak odatódultak, és Dáni’Elt könyörögve és esedezve találták Elohimja előtt. 12Akkor a király elé léptek, és a király tilalmáról szóltak: Nemde tilalmat írtál alá, hogy minden ember, aki harminc napig bármely Elohimhoz vagy emberhez könyörög rajtad kívül, ó király, az oroszlánok vermébe vettessék? Felelt a király, és így szólt: Igaz a dolog, a mádájok és párászok törvénye szerint, amely nem múlik el. 13Akkor feleltek és így szóltak a király előtt: Dáni’El, aki Yáhud foglyainak fiai közül való, nem vet rád ügyet, ó király, sem a tilalomra, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög könyörgésével. 14Akkor a király, amikor a dolgot hallotta, igen rosszul esett neki, és Dáni’Elre fordította szívét, hogy megmentse, és a nap lenyugtáig fáradozott, hogy kiszabadítsa. 15Akkor ezek a férfiak a királyhoz tódultak, és így szóltak a királynak: Tudd meg, ó király, hogy a mádájok és párászok törvénye az, hogy semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király felállít, nem szabad megmásítani. 16Akkor a király szólt, és elhozták Dáni’Elt, és az oroszlánok vermébe vetették. Felelt a király, és így szólt Dáni’Elnek: A te Elohimod, akit te szüntelenül szolgálsz, ő szabadítson meg téged. 17És hoztak egy követ, és a verem szájára tették, és lepecsételte a király a maga gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy ne lehessen megmásítani a dolgot Dáni’El felől. 18Akkor a király a Heikháljába ment, és böjtölve töltötte az éjszakát, és mulattatókat nem vittek elé, és az álma elszállt róla.
19Akkor a király hajnalpírkor fölkelt a virradatban, és sietve az oroszlánok verméhez ment. 20És amikor a veremhez közeledett, Dáni’Elnek bánatos hangon kiáltott. Felelt a király, és így szólt Dáni’Elnek: Dáni’El, az élő Elohim szolgája! A te Elohimod, akit te szüntelenül szolgálsz, képes volt-e megszabadítani téged az oroszlánoktól? 21Akkor Dáni’El a királlyal szólt: Ó király, örökké élj! 22Az én Elohimom elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem bántottak engem, mert ő előtte ártatlanság találtatott bennem, és előtted is, ó király, nem cselekedtem rosszat. 23Akkor a király igen megörült rajta, és Dáni’Elt kihozatni parancsolta a veremből; és kihúzták Dáni’Elt a veremből, és semmi sérülés nem találtatott rajta, mert hitt az ő Elohimjában. 24És szólt a király, és elhozták azokat a férfiakat, akik Dáni’Elt bevádolták, és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat és feleségeiket; és még a verem fenekére sem értek, máris hatalmukba kerítették őket az oroszlánok, és minden csontjukat összezúzták.
25Akkor Dáryávesh király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek sokasodjék!
26Tőlem adatik rendelet, hogy királyságom egész uralma alatt rettegjenek és féljenek Dáni’El Elohimja előtt, mert ő az élő Elohim, és örökké megmaradó, és királysága az, amelyet nem pusztítanak el, és uralma a végig tart. 27Megszabadít és megment, jeleket és csodákat tesz az egekben és a földön; ő szabadította meg Dáni’Elt az oroszlánok kezéből.
28És ez a Dáni’El boldogult Dáryávesh királyságában és Koresh, a párászi királyságában.
Szójegyzék: áchashdárpán (אֲחַשְׁדַּרְפָּן – 𐤀𐤇𐤔𐤃𐤓𐤐𐤍) – Szatrapa/Tartományi kormányzó • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Dáryávesh (דָּרְיָוֶשׁ – 𐤃𐤓𐤉𐤅𐤔) – a perzsa király héber neve • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Koresh (כּוֹרֶשׁ – 𐤊𐤅𐤓𐤔) – Koresh • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Yáhud (יְהוּד – 𐤉𐤄𐤅𐤃) – Júda • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye