1Koresh, Párász királya uralkodásának harmadik évében ige tárult fel Dáni’Elnek, akinek neve Belteshátzár volt; és igaz az ige, és nagy hadakozás, és megértette az igét, és értése volt a látomásban.
2Azokban a napokban én, Dáni’El, gyászoltam három hét napjain át. 3Gyönyörűségek kenyerét nem ettem, hús és bor nem jött a számba, és kenettel nem kentem magam, míg be nem teltek a három hét napjai. 4És az első hónap huszonnegyedik napján én a nagy folyam, a Chidekel partján voltam. 5És fölemeltem szemeimet és láttam, és íme egy férfi gyolcsba öltözve, és derekai felövezve Ufáz aranyával. 6És teste, mint a társis-kő, és arcai, mint a villám látványa, és szemei, mint a tűz fáklyái, és karjai és lábszárai, mint a csiszolt réz színe, és szavainak hangja, mint a sokaság hangja. 7És láttam én, Dáni’El, egyedül a látomást, és a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást; de nagy rettegés esett rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek. 8És én egyedül maradtam, és láttam ezt a nagy látomást, és nem maradt bennem erő; és pompám elváltozott rajtam pusztulásra, és nem tartottam meg erőt. 9És hallottam szavainak hangját; és ahogy hallottam szavainak hangját, mély álomba merülve estem arcaimra, és arcaim a földre.
10És íme egy kéz érintett meg engem, és megrázott engem térdeimen és kezeim tenyerein. 11És ezt mondta nekem: Dáni’El, gyönyörűségek férfia, értsd meg az igéket, amelyeket én szólok hozzád, és állj fel álltodban, mert most küldettem hozzád! És amikor ezt az igét szólta velem, felálltam reszketve. 12És ezt mondta nekem: Ne félj, Dáni’El, mert az első naptól fogva, amelyen szívedet adtad a megértésre és a megalázkodásra Elohimed előtt, meghallgattattak igéid; és én igéid miatt jöttem. 13De Párász királyságának vezére állt velem szemben huszonegy napig, és íme Mikhá’El, az első vezérek egyike, jött segítségemre; és én ott maradtam Párász királyai mellett. 14És eljöttem, hogy megértessem veled, mi esik majd népeddel a napok végén; mert még van látomás a napokra.
15És amikor ezeket az igéket szólta velem, arcaimat a földre adtam, és megnémultam. 16És íme, az ember fiainak hasonlatossága megérintette ajkaimat; és kinyitottam számat, és beszéltem és szóltam az előttem állóhoz: Uram, a látomás alatt rám fordultak fájdalmaim, és nem tartottam meg erőt. 17És hogyan tudna ennek az én uramnak szolgája beszélni ezzel az én urammal? És énbennem mostantól nem áll meg erő, és lélegzet nem maradt bennem.
18És ismét megérintett engem, mint egy ember látványa, és megerősített engem. 19És ezt mondta: Ne félj, gyönyörűségek férfia, békesség neked, légy erős és légy erős! És amikor szólt velem, megerősödtem, és ezt mondtam: Szóljon uram, mert megerősítettél engem. 20És ezt mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy harcoljak Párász vezérével; és én kimegyek, és íme Yáván vezére jön. 21De megmondom neked, mi van följegyezve az igazság írásában; és nincs egy sem, aki velem tartana ezek ellen, csak Mikhá’El, a ti vezéretek.
Szójegyzék: Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye