1És történt, amikor meghallotta Szanvalát, hogy mi építjük a várfalat, haragra gyúlt, és nagyon megbosszankodott, és gúnyolta a Yáhudimat. 2És szólt testvérei és Shomron serege előtt, és ezt mondta: Mit csinálnak ezek a nyomorult Yáhudim? Vajon meghagyják-e nekik? Vajon áldoznak-e? Vajon befejezik-e a mai napon? Vajon életre keltik-e a köveket a por halmaiból, holott azok elégettek? 3És az Ámoni Tovi’Yáh mellette volt, és ezt mondta: Bármit is építenek ők, ha fölmegy egy róka, áttöri kőfalukat! 4Halld meg, Elohimunk, hogy megvetettek minket, és fordítsd vissza gyalázatukat a fejükre, és add őket prédára a fogság földjén! 5És ne fedd be bűnüket, és vétkük ne töröltessék el orcád elől, mert bosszantottak az építők előtt. 6És fölépítettük a várfalat, és összekapcsolódott az egész várfal a feléig, és volt szíve a népnek a munkára.
7És történt, amikor meghallotta Szanvalát és Tovi’Yáh, és az arabok és az Ámonim és az Áshdodim, hogy gyógyulás támadt Yerusháláyim várfalain, hogy a rések betömődni kezdtek, nagyon fölgerjedt bennük a harag, 8és összeesküdtek mindnyájan együtt, hogy eljönnek harcolni Yerusháláyim ellen, és zavart keltenek benne. 9De mi imádkoztunk Elohimunkhoz, és őrséget állítottunk ellenük nappal és éjjel, miattuk. 10És ezt mondta Yáhu’Dáh: Megrokkant a teherhordó ereje, és a törmelék sok, és mi nem vagyunk képesek építeni a várfalat! 11És ezt mondták ellenségeink: Nem fogják megtudni és nem fogják meglátni, míg be nem megyünk közéjük, és megöljük őket, és megszüntetjük a munkát. 12És történt, amikor eljöttek a Yáhudim, akik mellettük laktak, és ezt mondták nekünk tízszer minden helyről: Térjetek vissza hozzánk! 13És fölállítottam a hely legalsó részeibe, a várfal mögé, a nyílt helyekre, fölállítottam a népet nemzetségenként kardjaikkal, dárdáikkal és íjaikkal. 14És láttam, és fölkeltem, és ezt mondtam az előkelőknek és az elöljáróknak és a nép többi részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes Ádonájra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért és leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!
15És történt, amikor meghallották ellenségeink, hogy tudtunkra esett, és HáElohim meghiúsította tanácsukat, hogy visszatértünk mindnyájan a várfalhoz, kiki a maga munkájához. 16És történt attól a naptól fogva, hogy legényeim fele a munkát végezte, és felük dárdákat, pajzsokat, íjakat és páncélokat tartott, és a vezérek Yáhu’Dáh egész háza mögött voltak. 17Akik a várfalon építettek és akik a terhet hordták, rakodók voltak: egyik kezével a munkát végezte, a másik a hajítófegyvert fogta. 18És az építők, kiki kardja a derekára volt kötve, úgy építettek, és aki a kürtbe fújt, mellettem volt. 19És ezt mondtam az előkelőknek és az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok és széles, és mi szétszóródva vagyunk a várfalon, távol egyik a másikától. 20Azon a helyen, ahol a kürt hangját halljátok, oda gyűljetek hozzánk; Elohimunk harcol értünk! 21És mi végeztük a munkát, és felük a dárdákat tartotta hajnalhasadástól a csillagok feljöveteléig.
22Abban az időben azt is mondtam a népnek: Kiki a legényével együtt töltse az éjszakát Yerusháláyim belsejében, és legyenek nekünk éjjel őrség, nappal pedig munka. 23És sem én, sem testvéreim, sem legényeim, sem az őrség emberei, akik mögöttem voltak, nem vetettük le ruháinkat; kiki a hajítófegyverét vitte a vizekhez.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye