1És nagy lett a nép és asszonyaik kiáltása testvéreik, a Yáhu’Dáhiak ellen. 2És voltak, akik ezt mondták: Fiaink és leányaink, mi sokan vagyunk; hadd vegyünk gabonát, hogy ehessünk és élhessünk! 3És voltak, akik ezt mondták: Mezőinket és szőlőinket és házainkat mi zálogba adjuk, hadd vegyünk gabonát az éhségben. 4És voltak, akik ezt mondták: Pénzt kölcsönöztünk a király adójára mezőinkre és szőlőinkre. 5És most, mint testvéreink teste, olyan a mi testünk, mint az ő fiaik, olyanok a mi fiaink; és íme, mi szolgaságra kényszerítjük fiainkat és leányainkat, és vannak leányaink közül, akik kényszerítve vannak, és nincs hatalom kezeinkben, és mezőink és szőlőink másokéi.
6És nagyon felindultam, amikor meghallottam kiáltásukat és ezeket a szavakat. 7És tanácskozott szívem énbennem, és perbe szálltam az előkelőkkel és az elöljárókkal, és ezt mondtam nekik: Uzsorát, mindenki a testvérén, ti szedtek! És nagy gyülekezést rendeltem ellenük. 8És ezt mondtam nekik: Mi megváltottuk testvéreinket, a Yáhu’Dáhiakat, akik el voltak adva a pogány népeknek, amennyi telt tőlünk; és ti is el akarjátok adni testvéreiteket, és hogy nekünk adják el őket? És hallgattak, és nem találtak szót. 9És ezt mondtam: Nem jó a dolog, amit ti tesztek. Nem Elohimunk félelmében kellene-e járnotok, a pogány népek, ellenségeink gyalázata miatt? 10És én is, testvéreim és legényeim, uzsorát szedünk rajtuk: pénzt és gabonát. Hagyjuk el, kérlek, ezt az uzsorát! 11Adjátok vissza nekik, kérlek, még ma, mezőiket, szőlőiket, olajfáikat és házaikat, és a pénz, a gabona, a must és az olaj századát, amit ti uzsoráztok rajtuk! 12És ezt mondták: Visszaadjuk, és tőlük nem követelünk; úgy teszünk, ahogy te mondod. És hívtam a Kohánimot, és megeskettem őket, hogy e szó szerint cselekszenek. 13Ölem ráncát is kiráztam, és ezt mondtam: Így rázzon ki HáElohim minden embert, aki nem teljesíti ezt a szót, házából és szerzeményéből, és így legyen kirázott és üres! És az egész népgyűlés ezt mondta: Ámen; és dicsérték Yahuwaht. És a nép e szó szerint cselekedett.
14Attól a naptól is, hogy parancsot adott nekem, hogy helytartójuk legyek Yáhu’Dáh földjén, a huszadik évtől a harminckettedik évig Ártáchshásztá királynak, tizenkét évig, én és testvéreim a helytartó kenyerét nem ettem. 15Az előbbi helytartók pedig, akik előttem voltak, megnehezítették a népet, és vettek tőlük kenyérben és borban negyven ezüstshekelen felül; legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem így tettem, Elohim félelme miatt. 16És e várfal munkájához is ragaszkodtam, és mezőt nem szereztünk; és minden legényem oda volt gyűjtve a munkára. 17És a Yáhu’Dáhiak és az elöljárók, száz és ötven ember, és akik a körülöttünk levő pogány népek közül jöttek hozzánk, az én asztalomnál voltak. 18És ami egy napra készült: egy ökör, hat válogatott juh, és szárnyasok készültek nekem, és tíznaponként mindenféle borból bőségesen; és emellett a helytartó kenyerét nem követeltem, mert nehéz volt a szolgálat ezen a népen. 19Emlékezz meg rólam, Elohimom, javamra, mindarról, amit tettem ezért a népért.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ártáchshásztá (אַרְתַּחְשַׁסְתָּא – 𐤀𐤓𐤕𐤇𐤔𐤎𐤕𐤀) – Artaxerxész héber neve, =Sh • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye