1És lett Yahuwah szava hozzám, mondván: 2Ember fia! Prófétálj Yiszrá’El prófétái ellen, akik prófétálnak, és mondd a saját szívükből prófétálóknak: Halljátok Yahuwah szavát! 3Így szólt Ádonáj Yahuwah: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk Ruácha után járnak, és nem láttak semmit! 4Mint rókák a romok közt, olyanok lettek prófétáid, Yiszrá’El. 5Nem mentetek föl a résekhez, és nem emeltetek falat Yiszrá’El háza köré, hogy megálljatok a harcban Yahuwah napján. 6Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, akik azt mondják: „Yahuwah szava”, pedig Yahuwah nem küldte őket; és várják, hogy beteljesítse a szót. 7Avagy nem hiábavaló látomást láttatok és hazug jóslatot mondtatok, amikor azt mondjátok: „Yahuwah szava”, pedig én nem beszéltem?
8Ezért így szólt Ádonáj Yahuwah: Mivel hiábavalóságot beszéltetek és hazugságot láttatok, ezért íme, ellenetek vagyok – így szól Ádonáj Yahuwah. 9Kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak és hazugságot jósolnak: népem tanácsában nem lesznek, Yiszrá’El házának írásába nem íratnak be, és Yiszrá’El földjére nem jutnak be. Akkor megtudjátok, hogy én Ádonáj Yahuwah vagyok. 10Azért, igen azért, mert megtévesztették népemet, mondván: „Békesség!”, pedig nincs békesség; és ha az falat épít, íme, ők bevakolják habarccsal. 11Mondd a habarccsal vakolóknak, hogy le fog dőlni: lesz elsodró zápor, és ti, jégeső kövei, lehulltok, és viharos Ruách szakít szét. 12És íme, ledől a fal. Avagy nem mondják majd nektek: Hol a vakolat, amellyel vakoltatok? 13Ezért így szólt Ádonáj Yahuwah: Hasítok viharos Ruáchot izzó haragomban, elsodró zápor lesz haragomban, és jégeső kövei haraggal a megsemmisítésre. 14Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földig döntöm, hogy föltáruljon alapja; ledől, és ti elpusztultok benne. Akkor megtudjátok, hogy én Yahuwah vagyok. 15Bevégzem izzó haragomat a falon és azokon, akik habarccsal vakolták; és azt mondom nektek: Nincs többé a fal, és nincsenek többé, akik vakolták, 16Yiszrá’El prófétái, akik Yerusháláyimnak prófétáltak, és békesség látomását látták neki, pedig nincs békesség – így szól Ádonáj Yahuwah.
17Te pedig, ember fia, fordítsd arcaidat néped leányai felé, akik a saját szívükből prófétálnak, és prófétálj ellenük! 18És mondd: Így szólt Ádonáj Yahuwah: Jaj azoknak, akik szalagokat varrnak minden kezetek ízületére, és lepleket készítenek minden termetű fejére, hogy Nefeshekre vadásszanak! Nefesheket vadásztok népemből, és magatoknak tartotok életben Nefesheket? 19Megszentségtelenítettetek engem népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért, hogy megöljetek Nefesheket, akiknek nem kell meghalniuk, és életben tartsatok Nefesheket, akiknek nem kell élniük, hazudva népemnek, amely hallgat a hazugságra.
20Ezért így szólt Ádonáj Yahuwah: Íme, szalagjaitok ellen vagyok, amelyekkel ott a Nefesheket mint röpülőkre vadásszátok, és letépem azokat karjaitokról, és elengedem a Nefesheket, azokat a Nefesheket, amelyeket mint röpülőkre vadásztok. 21Letépem lepleiteket, és kiszabadítom népemet kezeitekből, és nem lesznek többé kezeitekben zsákmányul. Akkor megtudjátok, hogy én Yahuwah vagyok. 22Mivel hazugsággal fájdalmat okoztatok az igaz szívének, akinek én nem okoztam fájdalmat, és megerősítettétek a gonosz kezeit, hogy ne térjen meg rossz útjáról, hogy életben tartsa magát, 23ezért hiábavalóságot nem fogtok látni, és jóslást nem fogtok többé jósolni; kiszabadítom népemet kezeitekből, és megtudjátok, hogy én Yahuwah vagyok.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa