1És lett Yahuwah Igéje hozzám, mondván: 2Emberfia! Mi lesz a szőlőtőke fája minden fánál inkább, a vessző, amely az erdő fái között volt? 3Vesznek-e belőle fát, hogy munkára készítsék? Vagy vesznek-e belőle cöveket, hogy ráakasszanak minden edényt? 4Íme, a tűznek adatott eledelül; két végét megemésztette a tűz, és a közepe megpörkölődött. Alkalmas-e munkára? 5Íme, amikor még ép volt, nem készült belőle munka; hát még miután a tűz megemésztette és megpörkölődött, készül-e még belőle munka? 6Ezért így szól az én Ádonájom, Yahuwah: Ahogy a szőlőtőke fáját az erdő fái között a tűznek adtam eledelül, úgy adom oda Yerusháláyim lakosait. 7És ellenük fordítom arcaimat; a tűzből jöttek ki, és a tűz megemészti őket. És megtudjátok, hogy én vagyok Yahuwah, amikor ellenük fordítom arcaimat. 8És pusztasággá teszem a földet, mivel hűtlenséggel hűtlenkedtek — így szól az én Ádonájom, Yahuwah.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem