[HU] Shmu’El álef 14

¹Egyik napon azt mondta Yonátán, Shá’ul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, keljünk át a Pelishti előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem mondta meg. ²Shá’ul a Giváh szélén ült, a gránátalmafa alatt, amely Migronban van; a hadinép pedig, amely vele volt, mintegy hatszáz főnyi ember. ³És Áchi’Yáh, Áchituv fia — Ikhávod testvére, Pinchász fiáé, Elié, Yahuwah Kohenjéé Shilohban — az Efodot viselte. A hadinép pedig nem tudta, hogy Yonátán elment. ⁴Az átkelők között pedig, amelyeken Yonátán át akart kelni a Pelishti előőrséhez, volt egy sziklafog innen az átkelőnél, és egy sziklafog onnan az átkelőnél. Az egyiknek a neve Botzetz, a másiknak a neve Szeneh. ⁵Az egyik fog oszlopként emelkedik északról, Mikhmászszal szemben, a másik délről, Gevával szemben.

⁶És azt mondta Yonátán a fegyverhordozó legénynek: Gyere, keljünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Talán cselekszik értünk Yahuwah, mert Yahuwah számára nincs akadály, hogy szabadítson sok vagy kevés által. ⁷És azt mondta neki a fegyverhordozója: Tedd mindazt, ami a szívedben van. Fordulj, ahova akarsz; íme, veled vagyok a szíved szerint. ⁸És azt mondta Yonátán: Íme, mi átkelünk azokhoz az emberekhez, és megmutatkozunk nekik. ⁹Ha így mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok — akkor megállunk a helyünkön, és nem megyünk fel hozzájuk. ¹⁰Ha pedig így mondják: Gyertek fel hozzánk — akkor felmegyünk, mert Yahuwah a kezünkbe adta őket; és ez lesz nekünk a jel.

¹¹És megmutatkoztak mindketten a Pelishti előőrsének, és azt mondták a Pelishti: Íme, Ivrik jönnek elő az üregekből, ahova elrejtőztek. ¹²És megszólították az előőrs emberei Yonátánt és a fegyverhordozóját, és azt mondták: Gyertek fel hozzánk, és tudatunk veletek valamit! És azt mondta Yonátán a fegyverhordozójának: Jöjj fel utánam, mert Yahuwah Yiszrá’El kezébe adta őket. ¹³És felkapaszkodott Yonátán a kezein és a lábain, a fegyverhordozója pedig utána; és elhullottak Yonátán előtt, a fegyverhordozója pedig öldökölt utána. ¹⁴És az első csapás, amelyet Yonátán és a fegyverhordozója vert, mintegy húsz ember volt, egy hold mező fél barázdányi területén. ¹⁵És rettegés támadt a táborban, a mezőn és az egész hadinépben; az előőrs és a portyázó csapat, ők is megrettentek, és megrendült a föld, és Elohim rettegésévé lett.

¹⁶És látták Shá’ul megfigyelői a BenYámini Giváhban, hogy íme, a sokaság szétomlik, és ide-oda hullámzik. ¹⁷És azt mondta Shá’ul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba, és nézzétek meg, ki ment el közülünk! És számba vették, és íme, Yonátán és a fegyverhordozója nem volt ott. ¹⁸És azt mondta Shá’ul Áchi’Yáhnak: Hozd ide Elohim Áronját! Mert Elohim Áronja azon a napon volt, és Yiszrá’El fiai. ¹⁹És történt, hogy amíg Shá’ul a Kohennel beszélt, a lárma a Pelishti táborában egyre nagyobb lett. És azt mondta Shá’ul a Kohennek: Vond vissza a kezedet! ²⁰És összegyűlt Shá’ul és az egész hadinép, amely vele volt, és eljutottak a harcig; és íme, ott mindenki kardja a társa ellen fordult, igen nagy zűrzavar. ²¹Az Ivrik pedig, akik azelőtt a Pelishtivel voltak, akik velük együtt vonultak fel a táborba körös-körül, ők is azért, hogy Yiszrá’Ellel legyenek, aki Shá’ullal és Yonátánnal volt. ²²És Yiszrá’El minden embere, akik elrejtőztek az Efráyim hegyvidékén, meghallották, hogy a Pelishti menekül, és ők is utánuk tapadtak a harcban. ²³És megszabadította Yahuwah azon a napon Yiszrá’Elt; a harc pedig átterjedt Beit-Ávenen túlra.

²⁴És Yiszrá’El embere szorongattatott azon a napon, mert Shá’ul megeskette a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki kenyeret eszik estig, amíg bosszút állok ellenségeimen! És nem ízlelt kenyeret az egész nép. ²⁵És az egész föld bement az erdőbe, és méz volt a mező színén. ²⁶És bement a nép az erdőbe, és íme, folyt a méz, de senki nem vitte a kezét a szájához, mert félt a nép az eskütől. ²⁷Yonátán pedig nem hallotta, amikor az apja megeskette a népet, és kinyújtotta a kezében levő bot végét, és belemártotta a lépes mézbe, és visszavitte a kezét a szájához, és felragyogtak a szemei. ²⁸És megszólalt valaki a nép közül, és azt mondta: Esküvel megeskette apád a népet, mondván: Átkozott az az ember, aki ma kenyeret eszik! És elbágyadt a nép. ²⁹És azt mondta Yonátán: Megzavarta apám a földet; nézzétek csak, hogy felragyogtak a szemeim, mert megízleltem egy kevés mézet ebből. ³⁰Hát még, ha jól evett volna ma a nép az ellenségei zsákmányából, amelyet talált — mert most nem nagy a csapás a Pelishti között!

³¹És verték azon a napon a Pelishtit Mikhmásztól Áyálonig, és igen elbágyadt a nép. ³²És a zsákmányra vetette magát a nép, és vettek juhot, marhát és borjakat, és a földre vágták, és ette a nép a vérrel együtt. ³³És jelentették Shá’ulnak, mondván: Íme, a nép vétkezik Yahuwah ellen, mert a vérrel együtt eszik. És azt mondta: Hűtlenül cselekedtetek; gördítsetek hozzám ma egy nagy követ! ³⁴És azt mondta Shá’ul: Széledjetek szét a nép között, és mondjátok nekik: Hozza ide hozzám mindenki a maga ökrét és mindenki a maga bárányát, és vágjátok le itt, és egyétek meg; és ne vétkezzetek Yahuwah ellen azzal, hogy a vérrel együtt esztek. És az egész nép elhozta, mindenki a maga ökrét a kezében azon az éjjelen, és ott vágták le. ³⁵És oltárt épített Shá’ul Yahuwahnak; ezt kezdte el építeni oltárul Yahuwahnak.

³⁶És azt mondta Shá’ul: Menjünk le a Pelishti után éjjel, és fosszuk ki őket a reggel virradatáig, és ne hagyjunk meg közülük senkit! És azt mondták: Tedd mindazt, ami jó a szemeidben. De a Kohen azt mondta: Lépjünk ide Elohim elé! ³⁷És megkérdezte Shá’ul Elohimot: Lemenjek-e a Pelishti után? Yiszrá’El kezébe adod-e őket? De nem felelt neki azon a napon. ³⁸És azt mondta Shá’ul: Lépjetek ide, a nép minden sarokköve, és tudjátok meg, és lássátok, miben volt ma ez a vétek. ³⁹Mert él Yahuwah, aki megszabadítja Yiszrá’Elt, hogy ha Yonátán fiamban van is, bizonnyal meghalván meghal. De senki nem felelt neki az egész népből. ⁴⁰És azt mondta egész Yiszrá’Elnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és Yonátán fiam, mi legyünk a másik oldalon. És azt mondta a nép Shá’ulnak: Tedd, ami jó a szemeidben. ⁴¹És azt mondta Shá’ul Yahuwahnak, Yiszrá’El Elohimjának: Add a tökéleteset! És megfogatott Yonátán és Shá’ul, a nép pedig kiment. ⁴²És azt mondta Shá’ul: Vessetek sorsot köztem és Yonátán fiam között! És megfogatott Yonátán. ⁴³És azt mondta Shá’ul Yonátánnak: Mondd meg nekem, mit tettél! És megmondta neki Yonátán, és azt mondta: Ízlelvén ízleltem a kezemben levő bot végével egy kevés mézet — íme, meghalok. ⁴⁴És azt mondta Shá’ul: Így cselekedjen Elohim, és így tegyen még hozzá, hogy meghalván meghalsz, Yonátán! ⁴⁵De a nép azt mondta Shá’ulnak: Hát Yonátán haljon meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Yiszrá’Elben? Távol legyen! Él Yahuwah, hogy egy hajszál sem hull a fejéről a földre, mert Elohimmal cselekedett ezen a napon! És megváltotta a nép Yonátánt, és nem halt meg. ⁴⁶És felment Shá’ul a Pelishti után való üldözésből, a Pelishti pedig elment a helyükre.

⁴⁷És Shá’ul elnyerte a királyságot Yiszrá’El felett, és harcolt körös-körül minden ellenségével: Moávval, az Ámon fiaival, Edommal, Tzováh királyaival és a Pelishtivel; és mindenüvé fordult, bűnössé tett (őket). ⁴⁸És erőt cselekedett, és megverte az Ámálekit, és megmentette Yiszrá’Elt fosztogatója kezéből. ⁴⁹És Shá’ul fiai voltak: Yonátán, Yishvi és Málkishuá; két leányának a neve pedig: az idősebbé Meráv, a kisebbiké Mikhál. ⁵⁰Shá’ul feleségének a neve Áchino’ám, Áchimá’átz leánya; hadseregparancsnokának a neve pedig Ávner, Nernek, Shá’ul nagybátyjának a fia. ⁵¹És Kish, Shá’ul apja, és Ner, Ávner apja, Ávi’el fia volt. ⁵²És erős volt a harc a Pelishti ellen Shá’ul minden napján; és ha Shá’ul meglátott valamely erős embert vagy valamely vitéz embert, maga mellé gyűjtötte.

Szójegyzék: Áchi’Yáh (אֲחִיָּה – 𐤀𐤇𐤉𐤄) – Ba’shá apja • Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvér haragja/Hevesség testvére • Áchino’ám (אֲחִינֹעַם – 𐤀𐤇𐤉𐤍𐤏𐤌) – testvérem a kedvesség – Dávid Yizre’Eli felesége • Áchituv (אֲחִיטוּב – 𐤀𐤇𐤉𐤈𐤅𐤁) – Jóság testvére • Ámálek (עֲמָלֵק – 𐤏𐤌𐤋𐤒) – Völgy népe/Nyaló nép – Eszáv leszármazottja • Ámon (עַמּוֹן – 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Nép/Népből való – Lót leszármazottai • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Áron (אֲרוֹן – 𐤀𐤓𐤅𐤍) – Láda/Szekrény • Ávi’el (אֲבִיאֵל – 𐤀𐤁𐤉𐤀𐤋) – Elohim az atyám • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Áyálon (אַיָּלוֹן – 𐤀𐤉𐤋𐤅𐤍) – Szarvas hely – Dán városa • Beit-Áven (בֵּית אָוֶן – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤅𐤍) – Hiábavalóság háza – hely Yericho közelében • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Botzetz (בּוֹצֵץ – 𐤁𐤅𐤑𐤑) – Ragyogó/Fénylő (szikla) • Edom (אֱדוֹם – 𐤀𐤃𐤅𐤌) – Vörös – Észáv leszármazottai • Efod (אֵפוֹד – 𐤀𐤐𐤅𐤃) – Koheni mellény/Szolgálati ruha • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Eli (עֵלִי – 𐤏𐤋𐤉) – Felmagasztalt • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gevá (גֶּבַע – 𐤂𐤁𐤏) – Domb – város BenYáminban • Giváh (גִּבְעָה – 𐤂𐤁𐤏𐤄) – Domb, Halom (Shá’ul szülővárosa • Ikhávod (אִי־כָבוֹד – 𐤀𐤉𐤊𐤁𐤅𐤃) – Nincs dicsőség/Elköltözött a dicsőség • Ivri (עִבְרִי – 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber/Átkelő/Túlsó parti; többes szám: Ivrik – Yiszrá’El fiainak egyik önmegnevezése • Kish (קִישׁ – 𐤒𐤉𐤔) – Íj/Csapda (Shá’ul apja • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Málkishuá (מַלְכִּישׁוּעַ – 𐤌𐤋𐤊𐤉𐤔𐤅𐤏) – Királyom a szabadulás • Meráv (מֵרַב – 𐤌𐤓𐤁) – Sokaság/Bőség (Shá’ul idősebb leánya • Migron (מִגְרוֹן – 𐤌𐤂𐤓𐤅𐤍) – Szakadék/Meredély • Mikhál (מִיכַל – 𐤌𐤉𐤊𐤋) – Ki olyan, mint El?/Patak • Mikhmász (מִכְמָשׂ – 𐤌𐤊𐤌𐤔) – Rejtekhely (Pelishti támaszpont) • Moáv (מוֹאָב – 𐤌𐤅𐤀𐤁) – Atyától való – Lót leszármazottai • Ner (נֵר – 𐤍𐤓) – Lámpás • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Pinchász (פִּינְחָס – 𐤐𐤉𐤍𐤇𐤎) – Sötét arcú/Rézkígyó szája – El’ázár fia, Áháron unokája, későbbi Főpap • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shiloh (שִׁילֹה – 𐤔𐤉𐤋𐤄) – Békesség helye • Szeneh (סֶנֶּה – 𐤎𐤍𐤄) – Csipkebokor/Tüskés bokor (szikla) • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzováh (צוֹבָה – 𐤑𐤅𐤁𐤄) – Hadiállás/Hadsereg helye (arámi királyság • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yishvi (יִשְׁוִי – 𐤉𐤔𐤅𐤉) – Egyenlő/Hasonló (Shá’ul fia) • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yonátán (יוֹנָתָן – 𐤉𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta