[HU] Shmu’El álef 20

¹Dávid pedig elmenekült a Rámáh-beli Nájotból, és elment, és ezt mondta Yáhu’Nátán előtt: Mit tettem, mi az én vétkem, és mi az én bűnöm apád előtt, hogy keresi a Nefeshemet? ²Ő pedig ezt mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, apám nem tesz semmit, sem nagy dolgot, sem kis dolgot, amit föl ne tárna a fülemnek; és miért titkolná el apám előlem ezt a dolgot? Nincs ez így. ³De Dávid még megesküdött, és ezt mondta: Jól tudja apád, hogy kegyelmet találtam a szemedben, ezért azt mondta: Ne tudja meg ezt Yáhu’Nátán, nehogy elszomorodjék. De él Yahuwah, és él a te Nefeshed, hogy csak egy lépésnyi van köztem és a halál között. ⁴Yáhu’Nátán pedig ezt mondta Dávidnak: Amit a Nefeshed mond, megteszem neked. ⁵Dávid ekkor ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Íme, holnap újhold lesz, és nekem ülnöm kellene a királlyal együtt enni; engedj el engem, hadd rejtőzzem el a mezőn a harmadik estig. ⁶Ha hiányolva hiányol engem apád, akkor mondd: Kérve kért engem Dávid, hogy elszaladhasson Beit-Lechembe, az ő városába, mert ott van az évenkénti áldozat az egész nemzetségnek. ⁷Ha így szól: Jól van, akkor békesség a te szolgádnak; de ha haragra haragszik, tudd meg, hogy a gonoszság elhatároztatott nála. ⁸Cselekedj hát hűségszeretetet a te szolgáddal, mert Yahuwah szövetségébe vitted a te szolgádat magaddal; és ha van bennem vétek, ölj meg te engem, de apádhoz miért vinnél engem? ⁹Yáhu’Nátán pedig ezt mondta: Távol legyen tőled! Mert ha tudva megtudom, hogy elhatároztatott apámnál a gonoszság, hogy rád jöjjön, vajon nem tárom-e azt föl neked? ¹⁰Dávid pedig ezt mondta Yáhu’Nátánnak: Ki tudatja velem, vagy mit felel neked apád keményen? ¹¹Yáhu’Nátán ezt mondta Dávidnak: Jöjj, menjünk ki a mezőre! És kimentek mindketten a mezőre.

¹²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja! Amikor kifürkészem apámat holnap ilyenkor vagy harmadnapra, és íme, jó van Dávid felé — vajon nem küldök-e akkor hozzád, és nem tárom-e föl a füledet? ¹³Így cselekedjék Yahuwah Yáhu’Nátánnal, és így tetézze, ha apám jónak látja a gonoszságot ellened; akkor föltárom a füledet, és elbocsátalak, és menj el békével; és legyen Yahuwah veled, ahogyan apámmal volt. ¹⁴És nemcsak amíg élek: cselekedd velem Yahuwah hűségszeretetét, hogy meg ne haljak, ¹⁵és ne vágd el a te hűségszeretetedet a házamtól örökre — még akkor sem, amikor Yahuwah kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a föld színéről. ¹⁶Így kötött Yáhu’Nátán szövetséget Dávid házával, és számon kéri Yahuwah Dávid ellenségeinek kezéből. ¹⁷Yáhu’Nátán pedig ismét megeskette Dávidot az iránta való szeretetében, mert Nefeshének szeretetével szerette őt.

¹⁸Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta neki: Holnap újhold, és hiányolni fognak téged, mert hiányzik a helyed. ¹⁹Harmadnapra szállj le erősen, és menj arra a helyre, ahol elrejtőztél a cselekvés napján, és ülj az Ezel köve mellett. ²⁰Én pedig három nyilat lövök oldalra, mintha célba lőnék. ²¹És íme, elküldöm a fiút: Menj, keresd meg a nyilakat! Ha mondva mondom a fiúnak: Íme, a nyilak innen feléd és tovább, vedd föl őket! — akkor jöjj, mert békesség neked, és nincs semmi, él Yahuwah. ²²De ha így mondom a legénynek: Íme, a nyilak tőled tovább vannak — akkor menj, mert elküldött téged Yahuwah. ²³A dologról pedig, amelyet beszéltünk én és te, íme, Yahuwah van köztem és közted örökre.

²⁴Dávid tehát elrejtőzött a mezőn; és amikor eljött az újhold, leült a király az ételhez enni. ²⁵Leült a király a helyére, mint máskor, a fal melletti helyre, és fölkelt Yáhu’Nátán, és leült Ávner Shá’ul mellé, és hiányzott Dávid helye. ²⁶Shá’ul pedig semmit sem szólt azon a napon, mert azt mondta: Eset ez, nem tiszta, mert nem tisztult meg. ²⁷És lett az újhold másnapján, a második napon, hogy megint hiányzott Dávid helye; és ezt mondta Shá’ul a fiának, Yáhu’Nátánnak: Miért nem jött el Yisháj fia sem tegnap, sem ma az ételhez? ²⁸Yáhu’Nátán pedig így felelt Shá’ulnak: Kérve kért engem Dávid, hogy elmehessen Beit-Lechembe. ²⁹És ezt mondta: Engedj el engem, kérlek, mert nemzetségi áldozatunk van a városban, és a testvérem parancsolta nekem; most azért, ha kegyelmet találtam a szemedben, hadd szökjem el, kérlek, és lássam a testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.

³⁰Ekkor föllángolt Shá’ul haragja Yáhu’Nátán ellen, és ezt mondta neki: A lázadás elferdültjének fia! Hát nem tudom-e, hogy te Yisháj fiát választod a magad szégyenére és anyád meztelenségének szégyenére? ³¹Mert minden napon, amíg Yisháj fia él a Ádámáhn, nem szilárdulsz meg sem te, sem a királyságod. Most azért küldj, és hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő! ³²Yáhu’Nátán pedig így felelt apjának, Shá’ulnak, és ezt mondta neki: Miért kell meghalnia? Mit tett? ³³Ekkor Shá’ul rávetette a lándzsát, hogy leüsse őt; és megtudta Yáhu’Nátán, hogy elhatároztatott ez apjánál, hogy megölje Dávidot. ³⁴Yáhu’Nátán pedig fölkelt az asztaltól izzó haragban, és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert elszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette őt az apja.

³⁵És lett reggel, hogy kiment Yáhu’Nátán a mezőre a Dáviddal megbeszélt időre, és egy kis fiú volt vele. ³⁶Ezt mondta a fiújának: Fuss, keresd meg, kérlek, a nyilakat, amelyeket én lövök! A fiú futott, ő pedig kilőtte a nyilat, hogy túlhaladjon rajta. ³⁷És amikor a fiú a nyíl helyéhez ért, amelyet Yáhu’Nátán kilőtt, Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott, és ezt mondta: Nemde a nyíl tőled tovább van? ³⁸És Yáhu’Nátán a fiú után kiáltott: Gyorsan, siess, meg ne állj! És fölszedte Yáhu’Nátán fiúja a nyilakat, és urához ment. ³⁹A fiú pedig semmit sem tudott, csak Yáhu’Nátán és Dávid tudta a dolgot. ⁴⁰Yáhu’Nátán ekkor odaadta fegyvereit a fiúnak, aki nála volt, és ezt mondta neki: Menj, vidd be a városba. ⁴¹A fiú elment, Dávid pedig fölkelt a dél felőli oldal mellől, és arcára borult a földre, és háromszor meghajolt; és megcsókolták egymást, és sírtak egymás miatt, amíg Dávid túl nem tett rajta. ⁴²Yáhu’Nátán ekkor ezt mondta Dávidnak: Menj békével, mivelhogy megesküdtünk mindketten Yahuwah nevében, mondván: Yahuwah legyen köztem és közted, és magom és magod között örökre!

Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávner (אַבְנֵר – 𐤀𐤁𐤍𐤓) – Atyám a lámpás • Beit-Lechem (בֵּית לֶחֶם – 𐤁𐤉𐤕𐤋𐤇𐤌) – A kenyér háza – Zvulun városa • Brít (בְּרִית – 𐤁𐤓𐤉𐤕) – Szövetség • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ezel (אֶזֶל – 𐤀𐤆𐤋) – Eltávozás/A távozás köve • Nájot (נָיוֹת – 𐤍𐤉𐤅𐤕) – Lakhelyek/Próféta-szállás Rámáh mellett • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rámáh (רָמָה – 𐤓𐤌𐤄) – Magaslat – város BenYáminban • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yisháj (יִשַׁי – 𐤉𐤔𐤉) – Létezik/Yahuwah ajándéka • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa