1És elküldte Yahuwah Nátánt Dávidhoz. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Két ember volt egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 3A szegénynek nem volt semmije, csak egyetlen kis báránya, amelyet vett. Életben tartotta, és felnőtt nála a fiaival együtt; falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, és olyan volt neki, mint egy leánya. 4És jött egy vándor a gazdag emberhez, de az sajnálta a maga juhaiból és marháiból venni, hogy elkészítse a hozzá érkezett utasnak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és elkészítette az embernek, aki hozzá érkezett. 5Akkor nagy haragra gyúlt Dávid haragja az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Él Yahuwah, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! 6És a bárányért négyszeresen fizessen, mivel ezt a dolgot tette, és mivel nem könyörült.
7Ekkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Így szól Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja: Én kentelek fel királlyá Yiszrá’El fölé, és én mentettelek meg Shá’ul kezéből. 8És neked adtam urad házát, és urad feleségeit az öledbe, és neked adtam Yiszrá’El és Yáhu’Dáh házát; és ha kevés, ehhez hasonlót és ehhez hasonlót adnék még neked. 9Miért vetetted meg Yahuwah szavát, hogy azt tedd, ami gonosz a szemében? A Chiti Úriást karddal verted le, és a feleségét elvetted magadnak feleségül, őt magát pedig megölted Ámon fiainak kardjával. 10És most nem távozik el a kard a házadtól soha, mivel megvetettél engem, és elvetted a Chiti Úriás feleségét, hogy feleséged legyen. 11Így szól Yahuwah: Íme, én bajt támasztok ellened a saját házadból, és elveszem feleségeidet a szemed előtt, és felebarátodnak adom, és az hálni fog feleségeiddel ennek a napnak a szeme előtt. 12Mert te titokban cselekedtél, de én ezt a dolgot egész Yiszrá’El előtt és a nap előtt teszem meg. 13Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem Yahuwah ellen. És ezt mondta Nátán Dávidnak: Yahuwah is elvette vétkedet, nem halsz meg. 14De mivel megvetvén megvetetted Yahuwah ellenségeit ezzel a dologgal, ezért a fiú is, aki született neked, meghalván meghal. 15És hazament Nátán a házába.
És megverte Yahuwah a gyermeket, akit Úriás felesége szült Dávidnak, és az megbetegedett. 16És Dávid kereste Elohimot a fiúért, és böjtöt böjtölt Dávid, és bement, és a földön fekve töltötte az éjszakát. 17És odaálltak melléje házának vénei, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem evett velük kenyeret. 18És történt a hetedik napon, hogy meghalt a gyermek, és Dávid szolgái féltek megmondani neki, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondták: Íme, amikor élt a gyermek, szóltunk hozzá, és nem hallgatott a szavunkra, hogyan mondjuk hát neki: meghalt a gyermek? Még bajt csinál. 19És látta Dávid, hogy szolgái suttognak egymás között, és megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És ezt mondta Dávid a szolgáinak: Meghalt a gyermek? Azok ezt mondták: Meghalt. 20Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosakodott, megkente magát, ruhát váltott, bement Yahuwah házába, és leborult. Azután hazament, és kérte, hogy tegyenek elé kenyeret, és evett. 21És ezt mondták neki a szolgái: Mi ez a dolog, amit tettél? A gyermekért, amíg élt, böjtöltél és sírtál, de amikor meghalt a gyermek, fölkeltél és kenyeret ettél. 22Így felelt: Amíg élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert ezt mondtam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam Yahuwah, és életben marad a gyermek. 23De most, hogy meghalt, miért böjtölnék? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.
24És megvigasztalta Dávid Bat-Shevát, a feleségét, és bement hozzá, és vele hált, és az fiút szült, és Shlomohnak nevezte a nevét, és Yahuwah szerette őt. 25És üzent Nátán próféta keze által, és Yedid’Yáhnak nevezte a nevét Yahuwahért.
26És harcolt Yoáv Ámon fiainak Rábája ellen, és bevette a királyi várost. 27És követeket küldött Yoáv Dávidhoz, és ezt mondta: Harcoltam Rábá ellen, be is vettem a vizek városát. 28Most azért gyűjtsd össze a nép maradékát, és táborozz a város ellen, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és az én nevemet nevezik fölötte. 29És összegyűjtötte Dávid az egész népet, és Rábá felé ment, harcolt ellene, és elfoglalta. 30És elvette királyuk koronáját a fejéről — annak súlya egy kikár arany és drágakő volt —, és Dávid fejére került. És a város zsákmányát igen sok mennyiségben hozta ki. 31A népet pedig, amely benne volt, kihozta, és fűrész alá, vasboronák alá és vasfejszék alá vetette, és téglaégető kemencékbe vitte őket; és így tett Ámon fiainak minden városával. Azután visszatért Dávid és az egész nép Yerusháláyimba.
Szójegyzék: Ámon (עַמּוֹן – 𐤏𐤌𐤅𐤍) – Nép/Népből való – Lót leszármazottai • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Bat-Shevá (בַּת־שֶׁבַע – 𐤁𐤕𐤔𐤁𐤏) – Esküleánya/Hét leánya • Chiti (חִתִּי – 𐤇𐤕𐤉) – Hettita/Rettegő – Hettiták • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Máyim (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Vizek • Nátán (נָתָן – 𐤍𐤕𐤍) – Adott/Ajándékozott (próféta • Rábá (רַבָּה – 𐤓𐤁𐤄) – Nagy [város]/Ammon fővárosa • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Úriás (אוּרִיָּה – 𐤀𐤅𐤓𐤉𐤄) – Yahuwah az én világosságom • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yedid’Yáh (יְדִידְיָהּ – 𐤉𐤃𐤉𐤃𐤉𐤄) – Yahuwah szerelmese/kedveltje • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany