[HU] Shmu’El Bet 13

¹Történt ezek után: ÁvShálomnak, Dávid fiának volt egy szép lánytestvére, és a neve Támár volt; és megszerette őt Amnón, Dávid fia. ²És úgy gyötrődött Amnón, hogy beteggé tette magát húga, Támár miatt, mert szűz volt, és lehetetlennek tűnt Amnón szemeiben, hogy bármit is tegyen vele. ³És volt Amnónnak egy barátja, és a neve Yonadáb, Simeának, Dávid testvérének a fia; és Yonadáb igen bölcs ember volt. ⁴És ezt mondta neki: Miért vagy te így lesoványodva, királyfi, reggelről reggelre? Nem mondod meg nekem? És ezt mondta neki Amnón: Támárt, ÁvShálom testvérem húgát szeretem. ⁵És ezt mondta neki Yonadáb: Feküdj le ágyadra, és tettesd magad betegnek; és amikor eljön apád, hogy lásson, mondd neki: Jöjjön el, kérlek, Támár, a húgom, és tápláljon engem kenyérrel, és készítse el szemeim előtt a gyógyító eledelt, hogy lássam, és az ő kezéből egyem. ⁶És lefeküdt Amnón, és betegnek tettette magát; és eljött a király, hogy lássa, és ezt mondta Amnón a királynak: Jöjjön el, kérlek, Támár, a húgom, és gyúrjon szemeim előtt két szív-süteményt, hogy az ő kezéből egyem.

⁷És elküldött Dávid Támárhoz a házba, mondván: Menj el, kérlek, Amnón testvéred házába, és készíts neki ennivalót. ⁸És elment Támár testvérének, Amnónnak a házába, és ő feküdt; és fogta a tésztát, és meggyúrta, és szív-süteményt formált szemei előtt, és megsütötte a szív-süteményeket. ⁹És fogta a serpenyőt, és kiöntötte eléje, de ő vonakodott enni; és ezt mondta Amnón: Vigyetek ki mellőlem minden embert! És kiment mellőle minden ember. ¹⁰És ezt mondta Amnón Támárnak: Hozd be az ételt a belső szobába, hogy a kezedből egyem; és fogta Támár a szív-süteményeket, amelyeket készített, és bevitte Amnón testvérének a belső szobába.

¹¹És odanyújtotta neki, hogy egyék, de az megragadta őt, és ezt mondta neki: Gyere, hálj velem, húgom! ¹²És ezt mondta neki: Ne, testvérem, ne kényszeríts engem, mert nem tesznek így Yiszrá’Elben; ne tedd ezt a gyalázatosságot! ¹³És én — hova vihetném a szégyenemet? Te pedig olyan lennél, mint a gyalázatosak egyike Yiszrá’Elben; most azért beszélj, kérlek, a királlyal, mert nem fog megtagadni engem tőled. ¹⁴De nem akart hallgatni a hangjára, és erősebb lévén nála, kényszerítette őt, és vele hált.

¹⁵És meggyűlölte őt Amnón igen nagy gyűlölettel, mert nagyobb volt a gyűlölet, amellyel gyűlölte, a szeretetnél, amellyel szerette; és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, menj! ¹⁶És ezt mondta neki: Ne, mert ez a nagy gonoszság — elküldeni engem — nagyobb a másiknál, amelyet velem tettél; de nem akart hallgatni rá. ¹⁷És hívta a legényét, aki szolgálta őt, és ezt mondta: Küldjétek ki ezt mellőlem az utcára, és zárd be utána az ajtót! ¹⁸És csíkos tunika volt rajta, mert ilyen tunikákba öltöztek a király szűz lányai, a köntösökbe; és kivitte őt a szolgája az utcára, és bezárta utána az ajtót. ¹⁹És vett Támár hamut a fejére, és a bokáig érő tunikát, amely rajta volt, meghasította; és kezét a fejére tette, és ment, menvén és kiáltozván.

²⁰És ezt mondta neki ÁvShálom, a testvére: Vajon Amnón, a testvéred volt veled? Most azért, húgom, hallgass — a testvéred ő; ne vedd a szívedre ezt a dolgot! És lakott Támár, elhagyatottan, testvérének, ÁvShálomnak a házában. ²¹És Dávid király meghallotta mindezeket a dolgokat, és nagyon haragra gerjedt. ²²És nem szólt ÁvShálom Amnónnal sem rosszat, sem jót, mert gyűlölte ÁvShálom Amnónt azért a dologért, mert kényszerítette Támárt, a húgát.

²³És történt két év múltán: ÁvShálomnak juhnyírói voltak Bá’ál–Hácorban, amely Efráyim mellett van; és meghívta ÁvShálom a király összes fiát. ²⁴És eljött ÁvShálom a királyhoz, és ezt mondta: Íme, kérlek, szolgádnak juhnyírói vannak; jöjjön el, kérlek, a király és szolgái a te szolgáddal! ²⁵És ezt mondta a király ÁvShálomnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy ne legyünk terhedre; és unszolta őt, de nem akart elmenni, hanem megáldotta. ²⁶És ezt mondta ÁvShálom: Ha nem, akkor jöjjön el, kérlek, velünk Amnón, a testvérem! És ezt mondta neki a király: Miért menjen veled? ²⁷És unszolta őt ÁvShálom, és elküldte vele Amnónt és a király összes fiát. ²⁸És megparancsolta ÁvShálom a legényeinek, mondván: Lássátok, kérlek, amikor Amnón szíve jókedvű lesz a bortól, és ezt mondom nektek: Verjétek le Amnónt! — akkor öljétek meg, ne féljetek; vajon nem én parancsoltam-e nektek? Legyetek erősek, és legyetek vitéz fiak! ²⁹És úgy tettek ÁvShálom legényei Amnónnal, ahogyan ÁvShálom parancsolta; és felkeltek a király összes fiai, és felültek, ki-ki az öszvérére, és elmenekültek.

³⁰És történt, miközben ők úton voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Leverte ÁvShálom a király összes fiát, és nem maradt meg közülük egy sem. ³¹És felkelt a király, és meghasította ruháit, és lefeküdt a földre; és összes szolgája ott állt meghasított ruhákban. ³²És megszólalt Yonadáb, Simeának, Dávid testvérének a fia, és ezt mondta: Ne mondja az én uram, hogy az összes ifjat, a király fiait megölték, mert csak Amnón halt meg; mert ÁvShálom száján volt ez kitűzve attól a naptól fogva, hogy kényszerítette Támárt, a húgát. ³³Most azért ne vegye az én uram, a király, a szívére azt a dolgot, mondván: a király összes fia meghalt — mert csak Amnón halt meg. ³⁴És elmenekült ÁvShálom; és felemelte a figyelő legény a szemeit, és látta, és íme, sok nép jött az út felől mögötte, a hegy oldalán. ³⁵És ezt mondta Yonadáb a királynak: Íme, a király fiai jöttek; szolgád szava szerint, úgy lett. ³⁶És történt, amint befejezte a beszédet, hogy íme, a király fiai megérkeztek, és felemelték a hangjukat, és sírtak; és a király is, és összes szolgája is, igen nagy sírással sírtak.

³⁷És ÁvShálom elmenekült, és elment Talmajhoz, Ámihud fiához, Geshur királyához; és gyászolta a fiát minden nap. ³⁸És ÁvShálom elmenekült, és elment Geshurba, és ott volt három évig. ³⁹És sóvárgott Dávid király lelke, hogy kimenjen ÁvShálomhoz, mert megvigasztalódott Amnón felől, hogy meghalt.

Szójegyzék: Ámihud (עַמִּיהוּד — 𐤏𐤌𐤉𐤄𐤅𐤃 – ) – Népem dicsőség • Amnón (אַמְנוֹן – 𐤀𐤌𐤍𐤅𐤍) – Hűséges/megbízható • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bá’ál (בַּעַל – 𐤁𐤏𐤋) – pogány bálvány • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Simea (שִׁמְעָה – 𐤔𐤌𐤏𐤄) – Meghallgatás/hírnév • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Talmaj (תַּלְמַי – 𐤕𐤋𐤌𐤉) – Barázdás/szántó • Támár (תָּמָר – 𐤕𐤌𐤓) – Pálma • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yonadáb (יוֹנָדָב – 𐤉𐤅𐤍𐤃𐤁) – YHWH bőkezű/YHWH ad