1Megtudta Yoáv, Tzeru’Yáh fia, hogy a király szíve Ávshálomon van. 2Elküldött azért Yoáv Tekoába, hozatott onnan egy bölcs asszonyt, és ezt mondta neki: Gyászolj, kérlek, és ölts gyászruhát, ne kend meg magad olajjal, és légy olyan, mint egy asszony, aki már sok napja gyászol egy halottat. 3Menj be a királyhoz, és beszélj hozzá e szó szerint! És Yoáv a szájába adta a szavakat.
4Szólt a tekoai asszony a királyhoz, orrára esett a földre, leborult, és ezt mondta: Segíts, ó király! 5Ezt mondta neki a király: Mi van veled? Így felelt: Bizony, özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 6Szolgálólányodnak két fia volt, és összevesztek ketten a mezőn, és nem volt, aki szétválasztotta volna őket, és leütötte az egyik a másikat, és megölte. 7És íme, az egész nemzetség fölkelt szolgálólányod ellen, és ezt mondták: Add ki azt, aki leütötte a testvérét, hogy megöljük őt a testvére életéért, akit meggyilkolt, és kiirtsuk az örököst is! Így kioltják még a parazsamat is, amely megmaradt, hogy ne maradjon a férjemnek se neve, se maradéka a Ádámáh színén.
8Ezt mondta a király az asszonynak: Menj haza, és én majd rendelkezem felőled! 9Így szólt a tekoai asszony a királyhoz: Rajtam, uram, király, a bűn, és atyám házán; a király és az ő trónja pedig ártatlan. 10Ezt mondta a király: Aki ellened szól, hozd elém, és nem nyúl hozzád többé. 11Az asszony így szólt: Emlékezzék csak meg a király Yahuwahról, a te Elohimodról, hogy ne pusztítson tovább a vér megtorlója, és ne irtsák ki a fiamat! Ő pedig ezt mondta: Él Yahuwah, hogy egy hajszál sem esik le fiad fejéről a földre!
12Ezt mondta az asszony: Hadd szóljon, kérlek, szolgálólányod uramhoz, a királyhoz egy szót! Így felelt: Beszélj! 13Az asszony ezt mondta: Hát miért gondoltál ilyet Elohim népe ellen? Hiszen e szó kimondásával maga a király is bűnös, mert nem hozatja vissza a király az ő eltaszítottját. 14Mert meghalván meghalunk, és olyanok vagyunk, mint a vizek, amelyek a földre ömlenek, és nem gyűjthetők össze. És Elohim nem vesz el lelket, hanem terveket sző, hogy ne maradjon eltaszítva előle az eltaszított. 15És most, hogy eljöttem elmondani uramnak, a királynak e szót, mert megfélemlített engem a nép, ezt mondta szolgálólányod: Hadd szóljak, kérlek, a királyhoz; hátha megteszi a király szolgálóleánya szavát. 16Mert meghallgatja a király, és megmenti szolgálóleányát annak markából, aki ki akar irtani engem és fiamat együtt Elohim örökségéből. 17És ezt mondta szolgálólányod: Legyen, kérlek, uram, a király szava megnyugvásomra, mert mint Elohim Málákhja, olyan az én uram, a király, hogy meghallja a jót és a rosszat. És Yahuwah, a te Elohimod legyen veled!
18Megszólalt a király, és ezt mondta az asszonynak: Ne titkolj el, kérlek, előlem semmit, amit én kérdezek tőled! Az asszony így szólt: Beszéljen csak uram, a király! 19Ezt mondta a király: Nem Yoáv keze van veled mindebben? Az asszony így felelt: A te életedre, uram, király, nem lehet sem jobbra, sem balra térni mindattól, amit uram, a király mondott! Bizony a te szolgád, Yoáv parancsolta meg nekem, és ő adta szolgálólányod szájába mindeme szavakat. 20Azért, hogy más fordulatot adjon a dolognak, tette szolgád, Yoáv ezt a dolgot. De az én uram bölcs, mint Elohim Málákhjának bölcsessége, hogy tudjon mindent, ami a Áretzen történik.
21Ezt mondta a király Yoávnak: Íme hát, megtettem ezt a dolgot. Eredj, hozd vissza a fiút, Ávshálomot! 22Yoáv arcaira esett a földre, leborult, és áldotta a királyt. És ezt mondta Yoáv: Ma tudta meg szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram, király, mert megtette a király szolgája szavát. 23Fölkelt Yoáv, elment Geshurba, és elhozta Ávshálomot Yerusháláyimba. 24De ezt mondta a király: Vonuljon a maga házába, és arcaimat ne lássa! Ávshálom tehát a maga házába vonult, és a király arcait nem látta.
25És mint Ávshálom, nem volt férfi, akit annyira dicsértek volna szépségéért egész Yiszrá’Elben: talpától a feje tetejéig nem volt benne hiba. 26És amikor megnyíratta a fejét – mert az napok végén történt, napról napra, amikor nyíratta, mert nehéz volt rajta, azért nyíratta – megmérte feje haját: kétszáz shekel a királyi mérték szerint. 27Született Ávshálomnak három fia, és egy leánya, akinek a neve Támár; ő szép megjelenésű asszony volt.
28Lakott Ávshálom Yerusháláyimban két évig, és a király arcait nem látta. 29Üzent Ávshálom Yoávnak, hogy elküldje a királyhoz, de ő nem akart eljönni hozzá; üzent másodszor is, de ő mégsem akart eljönni. 30Ezt mondta szolgáinak: Nézzétek, Yoáv birtoka az enyém mellett van, és árpája van ott; menjetek, és gyújtsátok föl tűzzel! Föl is gyújtották Ávshálom szolgái a birtokot tűzzel. 31Fölkelt Yoáv, elment Ávshálom házába, és ezt mondta neki: Miért gyújtották föl szolgáid az én birtokomat tűzzel? 32Így felelt Ávshálom Yoávnak: Íme, üzentem neked, mondván: Jöjj ide, hadd küldjelek a királyhoz, hogy ezt mondd: Miért jöttem el Geshurból? Jobb volna nekem, ha még ott lennék! Most hát hadd lássam a király arcait, és ha van bennem bűn, öljön meg! 33Bement Yoáv a királyhoz, és elmondta neki; ő pedig hívatta Ávshálomot. Bement a királyhoz, leborult orrára a földre a király előtt, és megcsókolta a király Ávshálomot.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Shekel (שֶׁקֶל – 𐤔𐤒𐤋) – Mérték/Súlyegység – kb. 11-14 gramm • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Támár (תָּמָר – 𐤕𐤌𐤓) – Pálma • Tekoa (תְּקוֹעַ – 𐤕𐤒𐤅𐤏) – Trombitafújás/sátorverés helye • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya