1Történt ezek után, hogy szerzett magának ÁvShálom harci kocsit és lovakat, meg ötven embert, akik előtte futottak. 2Korán felkelt ÁvShálom, és odaállt a kapuba vivő út mellé; és történt, hogy mindenkit, akinek peres ügye volt, és a királyhoz ment ítéletre, megszólított ÁvShálom, és ezt mondta: Melyik városból való vagy? És az így felelt: Yiszrá’El egyik törzséből való a te szolgád. 3Akkor ezt mondta neki ÁvShálom: Nézd, a te ügyeid jók és helyesek, de a király részéről nincs, aki meghallgasson téged. 4És ezt mondta ÁvShálom: Ki tenne engem bíróvá az országban, hogy hozzám jönne mindenki, akinek pere és ítélni valója van, és én igazat szolgáltatnék neki! 5És történt, hogy amikor valaki közeledett, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és megcsókolta. 6Így tett ÁvShálom egész Yiszrá’Ellel, akik ítéletre mentek a királyhoz; és ellopta ÁvShálom Yiszrá’El embereinek szívét.
7És történt negyven esztendő múltával, hogy ezt mondta ÁvShálom a királynak: Hadd menjek el, hogy teljesítsem Chevronban a fogadalmamat, amelyet Yahuwahnak fogadtam. 8Mert fogadalmat fogadott a te szolgád, amikor Geshurban, Árámban laktam, ezt mondva: Ha valóban visszavisz engem Yahuwah Yerusháláyimba, akkor szolgálni fogok Yahuwahnak. 9És ezt mondta neki a király: Menj el shálommal! És fölkelt, és elment Chevronba. 10És kémeket küldött ÁvShálom Yiszrá’El minden törzsébe, ezt mondva: Amikor meghalljátok a kürt hangját, mondjátok: Király lett ÁvShálom Chevronban! 11És ÁvShálommal ment kétszáz ember Yerusháláyimből, akiket meghívtak, és jóhiszeműen mentek, és nem tudtak semmit. 12És elküldött ÁvShálom a Giloi Áchitofelért, Dávid tanácsosáért, a városából, Giloból, mialatt bemutatta az áldozatokat; és az összeesküvés erős lett, és a nép egyre szaporodott ÁvShálom mellett.
13És megérkezett a hírvivő Dávidhoz, ezt mondva: Yiszrá’El emberének szíve ÁvShálom után fordult! 14És ezt mondta Dávid minden szolgájának, akik vele voltak Yerusháláyimban: Keljetek fel, és meneküljünk, mert nem lesz számunkra menekvés ÁvShálom elől! Siessetek menni, nehogy siessen, és utolérjen minket, és ránk zúdítsa a bajt, és a várost kardélre hányja! 15És ezt mondták a király szolgái a királynak: Mindenben, amit csak választ uram, a király, íme, a te szolgáid vagyunk. 16És kiment a király, és egész háza a lábai nyomában; de otthagyott a király tíz asszonyt, másodrangú feleségeket, hogy őrizzék a házat. 17És kiment a király, és az egész nép a lábai nyomában, és megálltak a távoli háznál. 18És minden szolgája átvonult mellette, és minden Kreti és minden Pleti, és minden Gáti — hatszáz ember, akik a lábai nyomában jöttek Gátból —, átvonultak a király színe előtt.
19És ezt mondta a király a Gáti Itájnak: Miért jössz te is velünk? Térj vissza, és maradj a királynál, mert idegen vagy, és száműzött is a magad helyéről. 20Tegnap jöttél, és ma máris bujdosásra indítsalak, hogy velünk jöjj? Én pedig megyek, ahova megyek. Térj vissza, és vidd vissza testvéreidet magaddal — hűségszeretet és hűség legyen veled! 21De felelt Itáj a királynak, és ezt mondta: Él Yahuwah, és él az én uram, a király, hogy azon a helyen, ahol lesz az én uram, a király, akár halálra, akár életre, ott lesz a te szolgád is! 22És ezt mondta Dávid Itájnak: Menj, és vonulj át! És átvonult a Gáti Itáj, és minden embere, és az egész kísérő gyermeksereg, amely vele volt. 23És az egész ország nagy hangon sírt, ahogy az egész nép átvonult; és a király átkelt a Kidron-patakon, és az egész nép átkelt a puszta felé vivő úton.
24És íme, ott volt Tzádok is, és vele minden Lewi’im, akik Elohim Szövetség Ládáját vitték; és letették Elohim ládáját, és felment Evyátár, amíg az egész nép ki nem vonult a városból. 25És ezt mondta a király Tzádoknak: Vidd vissza Elohim ládáját a városba! Ha kegyelmet találok Yahuwah szemei előtt, akkor visszahoz engem, és látnom engedi azt és lakóhelyét. 26De ha így szól: Nem gyönyörködöm benned — íme, itt vagyok, tegyen velem úgy, ahogy jónak látja a szemeiben! 27És ezt mondta a király Tzádok Kohennek: Látnok vagy-e te? Térj vissza a városba shálommal, és Áchimá’átz, a fiad, és Yáhu’Nátán, Evyátár fia, a ti két fiatok veletek. 28Lássátok, én a puszta síkságainál* késlekedem, amíg szó nem jön tőletek, hogy hírt adjon nekem. 29És visszavitte Tzádok és Evyátár Elohim ládáját Yerusháláyimba, és ott maradtak.
30És Dávid fölfelé ment az Olajfák hágóján, fölfelé menet sírva, és a feje betakarva, és mezítláb ment; és az egész nép, amely vele volt, mindenki betakarta a fejét, és fölfelé mentek, fölfelé menet sírva. 31És Dávidnak jelentették, ezt mondva: Áchitofel az összeesküvők között van ÁvShálommal! És ezt mondta Dávid: Tedd bolonddá Áchitofel tanácsát, Yahuwah! 32És történt, hogy amikor Dávid a tetőre ért, ahol leborulni szokott Elohim előtt, íme, szembejött vele az árki Chushái, megszaggatott köntössel és földdel a fején. 33És ezt mondta neki Dávid: Ha átvonulsz velem, akkor teher leszel rajtam; 34de ha visszatérsz a városba, és ezt mondod ÁvShálomnak: A te szolgád vagyok, ó király; apád szolgája voltam azelőtt, most pedig a te szolgád vagyok — akkor meghiúsítod nekem Áchitofel tanácsát. 35És nemde veled lesznek ott Tzádok és Evyátár, a Kohánim? És így legyen: minden szót, amelyet a király házából hallasz, jelentsd Tzádoknak és Evyátárnak, a Kohánimnak. 36Íme, ott van velük a két fiuk, Áchimá’átz, Tzádoké, és Yáhu’Nátán, Evyátáré; küldjetek általuk hozzám minden szót, amelyet hallotok. 37És bement Chushái, Dávid barátja a városba, ÁvShálom pedig megérkezett Yerusháláyimba.
*28: MT ketiv בְּעַבְרוֹת „gázlók”; qere בְּעַרְבוֹת „síkságok”. A fordítás a qere-olvasatot követi.
Szójegyzék: Áchimá’átz (אֲחִימַעַץ – 𐤀𐤇𐤉𐤌𐤏𐤑) – testvér haragja/Hevesség testvére • Áchitofel (אֲחִיתֹפֶל – 𐤀𐤇𐤉𐤕𐤐𐤋) – testvér bolondsága • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • ÁvShálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Chevron (חֶבְרוֹן – 𐤇𐤁𐤓𐤅𐤍) – Szövetség/Társulás – ősatyák városa • Chushái (חוּשַׁי – 𐤇𐤅𐤔𐤉) – Aki siet • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gát (גַּת – 𐤂𐤕) – Pelishti város/szőlőprés • Geshur (גְּשׁוּר – 𐤂𐤔𐤅𐤓) – Gessur/Híd – arámi királyság Báshán határán • Gilo (גִּלֹה – 𐤂𐤋𐤄) – Öröm helye • Itáj (אִתַּי – 𐤀𐤕𐤉) – Velem (van • Kidron (קִדְרוֹן – 𐤒𐤃𐤓𐤅𐤍) – Sötét/Homályos • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Lewi’im (לְוִיִּים – 𐤋𐤅𐤉𐤉𐤌) – Leviták/Csatlakozók • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Yáhu’Nátán (יְהוֹנָתָן – 𐤉𐤄𐤅𐤍𐤕𐤍) – Yahuwah adta • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa