[HU] Shmu’El Bet 19

¹És megrendült a király, fölment a kapu fölötti felső helyiségbe, és sírt; és így szólt mentében: Fiam, Ávshálom, fiam, fiam, Ávshálom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, Ávshálom, fiam, fiam! ²És jelentették Yoávnak: Íme, a király sír és gyászol Ávshálom miatt. ³És gyásszá lett a szabadulás azon a napon az egész népnek, mert hallotta a nép azon a napon, amint mondták: Bánkódik a király a fia miatt. ⁴És lopva ment be a nép azon a napon a városba, ahogyan lopva megy a megszégyenült nép, amikor megfutamodik a harcban. ⁵A király pedig betakarta arcait, és hangos szóval kiáltott a király: Fiam, Ávshálom, Ávshálom, fiam, fiam! ⁶És bement Yoáv a királyhoz a házba, és ezt mondta: Megszégyenítetted ma minden szolgád arcait, akik megmentették ma a te életedet, és fiaid és leányaid életét, és feleségeid életét és másodrangú feleségeid életét; ⁷azzal, hogy szereted gyűlölőidet, és gyűlölöd szeretőidet. Mert kimutattad ma, hogy nincsenek neked vezéreid és szolgáid; mert tudom ma, hogy ha Ávshálom élne, mi pedig mindnyájan ma holtak volnánk, akkor az volna helyes a szemeidben. ⁸Most pedig kelj föl, menj ki, és beszélj szolgáid szívére; mert Yahuwahra esküszöm, hogy ha nem mész ki, nem marad melletted ember ezen az éjjelen; és rosszabb lesz neked ez minden bajnál, ami rád jött ifjúságodtól mostanáig. ⁹És fölkelt a király, és leült a kapuban; és az egész népnek jelentették, mondván: Íme, a király a kapuban ül. És az egész nép a király elé jött; Yiszrá’El pedig elmenekült, mindenki a sátraihoz. ¹⁰És civódott az egész nép Yiszrá’El minden törzsében, mondván: A király mentett ki minket ellenségeink markából, és ő szabadított meg minket a Pelishtim markából, és most elmenekült az országból Ávshálom elől. ¹¹De Ávshálom, akit fölkentünk magunk fölé, meghalt a harcban; most pedig miért hallgattok arról, hogy visszahozzátok a királyt?

¹²És Dávid király elküldött Tzádokhoz és Evyátárhoz, a Kohánimhoz, ezt mondva: Beszéljetek Yáhu’Dáh véneihez, mondván: Miért lennétek utolsók a király visszahozásában az ő házába? Hiszen egész Yiszrá’El beszéde eljutott a királyhoz, az ő házába. ¹³Testvéreim vagytok ti, csontom és húsom vagytok ti; és miért lennétek utolsók a király visszahozásában? ¹⁴És Ámászának mondjátok: Hiszen csontom és húsom vagy te; úgy tegyen velem Elohim, és úgy folytassa, ha nem leszel hadseregparancsnok előttem minden napon, Yoáv helyett. ¹⁵És meghajlította Yáhu’Dáh minden emberének szívét, mint egyetlen emberét; és elküldtek a királyhoz: Térj vissza te és minden szolgád!

¹⁶És visszatért a király, és eljutott a Yárdenig; Yáhu’Dáh pedig Gilgálba jött, hogy a király elé menjen, hogy átvigye a királyt a Yárdenen. ¹⁷És sietett Shim’i, Gerá fia, a BenYámini, aki Bachurimból való volt, és lement Yáhu’Dáh emberével Dávid király elé. ¹⁸És ezer ember volt vele BenYáminból, és Tzivá, Shá’ul házának szolgája, és tizenöt fia és húsz szolgája vele; és átkeltek a Yárdenen a király előtt. ¹⁹És átment a komp, hogy átvigye a király házát, és hogy megtegye, ami jó a szemeiben; Shim’i pedig, Gerá fia, leborult a király előtt, amikor az átkelt a Yárdenen. ²⁰És ezt mondta a királynak: Ne számítsa be nekem uram a bűnt, és ne emlékezz arra, amit elvetemülten tett szolgád azon a napon, amelyen kiment uram, a király, Yerusháláyimból, hogy szívére vegye a király. ²¹Mert tudja szolgád, hogy én vétkeztem; és íme, eljöttem ma elsőként Yoszef egész házából, hogy lemenjek uram, a király elé. ²²És megszólalt Ávisháj, Tzeru’Yáh fia, és ezt mondta: Vajon ezért ne ölessék-e meg Shim’i, hiszen átkozta Yahuwah fölkentjét? ²³És ezt mondta Dávid: Mi közöm hozzátok, Tzeru’Yáh fiai, hogy ma ellenségemmé lettetek? Ma öljenek meg embert Yiszrá’Elben? Hiszen vajon nem tudom-e, hogy ma én vagyok a király Yiszrá’El fölött? ²⁴És ezt mondta a király Shim’inek: Nem halsz meg. És megesküdött neki a király.

²⁵És Mefivoshet, Shá’ul fia lement a király elé; és nem gondozta lábait, és nem gondozta bajszát, és ruháit nem mosta ki, attól a naptól fogva, hogy a király elment, addig a napig, amelyen békében visszajött. ²⁶És lett, amikor Yerusháláyimba jött a király elé, ezt mondta neki a király: Miért nem jöttél velem, Mefivoshet? ²⁷És ő ezt mondta: Uram, király, szolgám csapott be engem; mert ezt mondta szolgád: Fölnyergeltetem magamnak a szamarat, és ráülök, és megyek a királlyal — mert sánta a te szolgád. ²⁸És megrágalmazta szolgádat uram, a király előtt; de uram, a király olyan, mint HáElohim Mal’ákha; tedd hát, ami jó a szemeidben. ²⁹Mert apám egész háza nem volt más, mint a halál emberei uram, a király előtt, te mégis szolgádat azok közé ültetted, akik asztalodnál esznek; és mi jogom volna még, hogy tovább kiáltsak a királyhoz? ³⁰És ezt mondta neki a király: Miért beszéled még tovább szavaidat? Megmondtam: te és Tzivá osztozzatok a mezőn. ³¹És ezt mondta Mefivoshet a királynak: Akár az egészet is vegye el, miután békében bejött uram, a király az ő házába!

³²És Bárziláj, a Gil’ádi, lejött Rogelimból, és átkelt a királlyal a Yárdenen, hogy búcsúztassa őt a Yárdennél. ³³És Bárziláj igen öreg volt, nyolcvan éves; és ő látta el a királyt, amikor Machanayimban időzött, mert igen nagy ember volt. ³⁴És ezt mondta a király Bárzilájnak: Te kelj át velem, és én ellátlak téged magamnál Yerusháláyimban. ³⁵És ezt mondta Bárziláj a királynak: Mennyi életem éveinek napja még, hogy fölmenjek a királlyal Yerusháláyimba? ³⁶Nyolcvan éves vagyok ma; meg tudom-e különböztetni a jót a rossztól? Megízleli-e szolgád, amit eszik és amit iszik? Hallom-e még az énekesek és énekesnők hangját? És miért legyen szolgád még terhére uramnak, a királynak? ³⁷Egy keveset kel át szolgád a Yárdenen a királlyal; és miért jutalmazna engem a király ezzel a jutalommal? ³⁸Hadd térjen vissza szolgád, hogy meghaljak városomban, apám és anyám sírjánál; de íme, szolgád Kimhám, ő keljen át uram, a királlyal, és tedd vele, ami jó a szemeidben. ³⁹És ezt mondta a király: Velem keljen át Kimhám, és én megteszem vele, ami jó a szemeidben; és mindent, amit választasz rám bízva, megteszek érted. ⁴⁰És átkelt az egész nép a Yárdenen, a király is átkelt; és megcsókolta a király Bárzilájt, és megáldotta őt, és ő visszatért lakóhelyére. ⁴¹És átkelt a király Gilgálba, és Kimhám átkelt vele; és Yáhu’Dáh egész népe átvitte a királyt, és Yiszrá’El népének fele is.

⁴²És íme, Yiszrá’El minden embere a királyhoz jött, és ezt mondták a királynak: Miért loptak el téged testvéreink, Yáhu’Dáh emberei, és vitték át a királyt és házát a Yárdenen, és Dávid minden emberét vele? ⁴³És felelt Yáhu’Dáh minden embere Yiszrá’El emberének: Mert közelebb áll hozzám a király; és miért gerjedtél haragra emiatt? Ettünk-e bármit is a királytól, vagy adott-e nekünk ajándékot? ⁴⁴És felelt Yiszrá’El embere Yáhu’Dáh emberének, és ezt mondta: Tíz rész illet engem a királyból, és Dávidban is több jogom van nálad; miért becsültél le engem, és miért nem volt enyém az első szó királyom visszahozásában? De Yáhu’Dáh emberének szava erősebb volt Yiszrá’El emberének szavánál.

Szójegyzék: Ámászá (עֲמָשָׂא – 𐤏𐤌𐤔𐤀) – Teher/Nép • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávisháj (אֲבִישַׁי – 𐤀𐤁𐤉𐤔𐤉) – Apám ajándéka • Ávshálom (אַבְשָׁלוֹם – 𐤀𐤁𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke atyja • Bachurim (בַּחוּרִים – 𐤁𐤇𐤅𐤓𐤉𐤌) – Ifjak (helység) • Bárziláj (בַּרְזִלַּי – 𐤁𐤓𐤆𐤋𐤉) – Vasból való/Vaskemény • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Evyátár (אֶבְיָתָר – 𐤀𐤁𐤉𐤕𐤓) – Bőség atyja – Kohen, Áchimelekh fia • Gerá (גֵּרָא – 𐤂𐤓𐤀) – Jövevény/Idegen lakos • Gil’ád (גִּלְעָד – 𐤂𐤋𐤏𐤃) – tanúság halma – terület a Yárden keleti oldalán • Gilgál (גִּלְגָּל – 𐤂𐤋𐤂𐤋) – Kör/Elgördítés (szent hely – Yiszrá’El első tábora • Kimhám (כִּמְהָם – 𐤊𐤌𐤄𐤌) – Vágyakozás • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Machanayim (מַחֲנַיִם – 𐤌𐤇𐤍𐤉𐤌) – Két tábor (helység) • Mal’ákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – Követ/Angyal • Mefivoshet (מְפִיבֹשֶׁת – 𐤌𐤐𐤉𐤁𐤔𐤕) – Szégyen-pusztító (Yáhu’Nátán fia • Pelishti (פְּלִשְׁתִּי – 𐤐𐤋𐤔𐤕𐤉) – Filiszteus/Betolakodó • Rogelim (רֹגְלִים – 𐤓𐤂𐤋𐤉𐤌) – Járókelők/Kémlelők (helynév • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shim’i (שִׁמְעִי – 𐤔𐤌𐤏𐤉) – Híres/Hallomásom • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzádok (צָדוֹק – 𐤑𐤃𐤅𐤒) – hűséges Kohen Dávid és Shlomoh idejében • Tzeru’Yáh (צְרוּיָה – 𐤑𐤓𐤅𐤉𐤄) – Balzsam • Tzivá (צִיבָא – 𐤑𐤉𐤁𐤀) – Ültetvény/Növényzet • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yárden (יַרְדֵּן – 𐤉𐤓𐤃𐤍) – Jordán/Leszálló/Lefolyó – Jordán • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoáv (יוֹאָב – 𐤉𐤅𐤀𐤁) – Yahuwah az atya • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon