1Jaj azoknak,
akik jogtipró rendeleteket vésnek,
és akik szenvedést írnak elő, amit megírtak,
2hogy elfordítsák a peréből a nincsteleneket,
és elrabolják népem nyomorultjainak igazságát,
hogy az özvegyek legyenek zsákmányuk,
és az árvákat prédálják.
3De mit tesztek a számonkérés napján,
és a pusztulásban, amely messziről jön?
Kihez futtok segítségért,
és hol hagyjátok dicsőségeteket?
4Másként, mint hogy lehajolnak a fogoly alá,
a megöltek alatt esnek el.
Mindezzel nem fordult el haragja,
keze még ki van nyújtva.
5Jaj Áshurnak,
haragom botjának,
akinek kezében van dühöm vesszeje!
6Képmutató nemzet ellen küldöm,
és haragom népe ellen rendelem,
hogy zsákmányt zsákmányoljon,
és prédát prédáljon,
és eltapossa, mint az utca sarát.
7De ő nem így gondolja,
és szíve nem így számol,
mert pusztítani van a szívében,
és nem kevés nemzetet kiirtani.
8Mert ezt mondja:
Nem mind királyok-e a vezéreim?
9Nem olyan-e Kalno, mint Karkemis?
Nem olyan-e Chámát, mint Arpad?
Nem olyan-e Shomron, mint Dámeszek?
10Ahogyan elérte kezem a bálványok királyságait,
amelyeknek bálványszobrai többen voltak,
mint Yerusháláyiméi és Shomronéi,
11vajon, ahogyan tettem Shomronnal és bálványaival,
nem így teszek-e Yerusháláyimmal és bálványképeivel?
12De ez lesz: amikor bevégzi Yahuwah minden tettét a Tzion hegyén és Yerusháláyimban, megbüntetem Áshur királya dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szeme dicsekvését.
13Mert ezt mondta:
Kezem erejével vittem véghez,
és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok;
elmozdítottam a népek határait,
és tartalékaikat kifosztottam,
és ledöntöttem, mint hatalmas, a trónon ülőket.
14Elérte kezem, mint fészket,
a népek gazdagságát,
és ahogyan összeszedik az elhagyott tojásokat,
az egész földet én szedtem össze;
és nem volt, ami megrebbentette volna a szárnyat,
vagy kinyitotta volna a csőrt és csipogott volna.
15Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele?
Nagyobbra tartja-e magát a fűrész annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölemeli,
mintha a vessző emelné azt, aki nem fa!
16Ezért az Úr, Yahuwah Tzeváot
sorvadást küld kövérei közé,
és dicsősége alatt égés lobban, mint a tűz égése.
17És Yiszrá’El Világossága tűzzé lesz,
és Szentje lánggá,
és lángol és megemészti tövisét és gazát
egyetlen napon.
18És erdejének és kertjének dicsőségét,
nefeshtől testig megsemmisíti,
és olyan lesz, mint amikor a beteg sorvadozik.
19És erdeje fáinak maradéka oly kevés lesz,
hogy egy gyermek is összeírhatja őket.
20És az lesz azon a napon:
nem támaszkodik többé Yiszrá’El maradéka
és Yá’ákov házának megmenekültje arra, aki verte,
hanem Yahuwahra, Yiszrá’El Szentjére
támaszkodik hűségben.
21Maradék tér meg, Yá’ákov maradéka,
a hatalmas Elhez.
22Mert ha annyi volna is néped, Yiszrá’El,
mint tengernek a homokja,
csak maradék tér meg belőle.
Pusztulás van elhatározva,
igazsággal áradva.
23Mert végzést és elhatározott pusztulást
végez az Úr, Yahuwah Tzeváot
az egész föld közepén.
24Ezért így szólt az Úr, Yahuwah Tzeváot: Ne félj, népem, Tzion lakója, Áshurtól; bottal ver téged, és vesszejét emeli rád Mitzráyim módjára. 25Mert még egy igen kevés idő, és véget ér a kárhoztatás, és haragom az ő megsemmisülésükre fordul. 26És ostort emel ellene Yahuwah Tzeváot, mint amikor megverte Midjánt az Óréb szikláján; és vesszeje a tengeren van, és fölemeli azt Mitzráyim módjára.
27És az lesz azon a napon:
eltávozik terhe válladról,
és igája nyakadról,
és szétpusztul az iga a kövérség miatt.
28Ajba ért, átvonult Migrónon,
Mikmásznál hagyja fölszerelését.
29Átkeltek a hágón,
Gebában szálltak éjjeli szállásra.
Megremegett Ráma,
Shá’ul Gibeája elmenekült.
30Sikolts hangosan, Gallim leánya!
Figyelj, Lájsá! Szegény Anátot!
31Elmenekült Madméná,
Gébim lakói menedékbe gyűltek.
32Még ma megáll Nóbban,
kezét rázza Tzion leányának hegye,
Yerusháláyim dombja felé.
33Íme, az Úr, Yahuwah Tzeváot
rettentő erővel lecsapja az ágakat,
és a magas növésűeket kivágja,
és a sudárak ledőlnek.
34És kivágja az erdő sűrűjét vassal,
és Levánon egy hatalmas által dől le.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Áshur – Ashúr (אַשּׁוּר) – אַשּׁוּר– Áshur; az északi nagyhatalomú birodalom • Dámeszek (דַּמֶּשֶׂק – 𐤃𐤌𐤔𐤒) – Damaszkusz • El (אֵל – 𐤀𐤋) – Hatalmas/Erős/Elohim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa