1Örvendezik miattuk a puszta és a szomjú föld,
vigad a síkság és kivirágzik, mint a nárcisz. 2Virágozván virágzik és vigad,
igen, ujjongással és énekléssel.
A Levánon dicsősége adatott neki,
a Kármel és a Sárón méltósága.
Ők meglátják Yahuwah dicsőségét,
Elohimünk méltóságát.
3Erősítsétek meg a lankadt kezeket,
és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
4Mondjátok a remegő szívűeknek:
Legyetek erősek, ne féljetek!
Íme, Elohimotok,
bosszúval jön,
Elohim megfizetésével,
ő jön és megszabadít benneteket!
5Akkor megnyílnak a vakok szemei,
és a süketek fülei megnyittatnak.
6Akkor szökell, mint a szarvas, a sánta,
és ujjong a néma nyelve.
Mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a síkságon.
7És a felhevült homok vizek tavává lesz,
és a szomjú föld vizek forrásaivá;
a sakálok tanyáján, ahol heverésztek,
nád és káka helye lesz.
8És lesz ott egy ösvény és egy út,
és a szentség útjának hívják majd;
nem megy át rajta tisztátalan,
hanem az övék lesz;
aki az úton jár, még a bolondok sem tévednek el.
9Nem lesz ott oroszlán,
és ragadozó vad nem hág fel rá,
nem található ott;
hanem a megváltottak járnak rajta.
10És Yahuwah kiváltottjai visszatérnek,
és ujjongással jönnek a Tzionra,
és örök öröm lesz a fejükön;
örömöt és vigasságot érnek el,
és elfut a bánat és a sóhajtozás.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve