1Az igaz elveszett,
és nincs férfi, aki szívére venné;
és a hűségszeretet emberei elragadtatnak,
és nincs, aki értené,
hogy a gonosz arcai elől
ragadtatott el az igaz.
2Békességre jut,
nyugszanak fekvőhelyeiken,
aki egyenességében jár.
3Ti pedig jöjjetek ide,
jósasszony fiai,
a házasságtörő magva, és te, ki paráználkodtál!
4Ki fölött gyönyörködtök,
ki ellen tátjátok szét a szátokat,
öltitek hosszúra a nyelveteket?
Hát nem ti vagytok a vétek gyermekei,
a hazugság ivadéka,
5akik fölhevültök a tölgyek között,
minden zöldellő fa alatt,
akik levágjátok a gyermekeket a patakmedrekben,
a sziklák hasadékai alatt?
6A patak sima köveiben van a részed,
azok, azok a te osztályrészed;
nekik öntöttél ki italáldozatot,
ételáldozatot vittél föl.
Vajon ezek miatt megnyugodjak?
7Magas és fölemelt hegyen
helyezted el fekvőhelyedet;
oda is fölmentél áldozatot vágni.
8És az ajtó és az ajtófélfa mögé
helyezted el emlékjeledet,
mert tőlem elfordulva levetkőztél és fölmentél,
kiszélesítetted fekvőhelyedet,
és szövetséget kötöttél magadnak velük;
szeretted fekvőhelyüket,
kezet választottál magadnak.
9És elmentél a királyhoz olajjal,
és megsokasítottad keneteidet,
és elküldted követeidet messzire,
és lealacsonyítottad magadat egészen a holtak hazájáig.
10Utad sokaságában elfáradtál,
de nem mondtad: hiábavaló!
Kezed életét megtaláltad,
ezért nem gyengültél el.
11Kitől rettegtél és féltél,
hogy hazudtál,
és rám nem emlékeztél,
nem vetted szívedre?
Nemde én hallgatok, mégpedig ősidőktől fogva,
azért engem nem félsz?
12Én hirdetem igazságodat
és tetteidet,
de nem használnak neked.
13Ha kiáltasz,
mentsenek meg téged gyűjtött bálványaid!
De mindet fölkapja a szél,
elviszi a lehelet;
de aki bennem keres menedéket,
örökli a földet,
és birtokba veszi szent hegyemet.
14És ezt mondja:
Töltsétek, töltsétek,
készítsétek az utat,
emeljétek el a botlást
népem útjából!
15Mert így szól a magasztos és fölemelt,
aki örökké lakik, és szent a neve:
A magasban és a szentségben lakom,
és a megtörttel és alázatos szelleművel,
hogy fölélesszem az alázatosak szellemét,
és fölélesszem a megtörtek szívét.
16Mert nem örökké perlek,
és nem mindvégig haragszom,
mert a szellem előttem elalélna,
és a lelkek, amelyeket én alkottam.
17Nyereségvágyának vétke miatt haragudtam,
és megvertem őt, elrejtőztem és haragudtam;
ő pedig elfordulva ment szíve útján.
18Útjait láttam, de meggyógyítom őt,
és vezetem őt,
és vigasztalásokat adok neki és gyászolóinak.
19Megteremtem az ajkak gyümölcsét:
Békesség, békesség a távolinak és a közelinek,
– mondja Yahuwah –
és meggyógyítom őt.
20De a gonoszok olyanok, mint a háborgó tenger,
mert megnyugodni nem tud,
vizei sarat és iszapot kavarnak.
21Nincs békesség, – mondja Elohimom – a gonoszoknak.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve