1Lám, nem rövidült meg Yahuwah keze, hogy megsegítsen,
és nem nehezült meg füle, hogy meghalljon,
2hanem a ti bűneitek lettek elválasztók
köztetek és Elohimotok között,
és vétkeitek arcokat rejtettek el előletek,
hogy ne halljon.
3Mert kezeitek beszennyeződtek vérrel,
és ujjaitok bűnnel,
ajkaitok hazugságot szóltak,
nyelvetek álnokságot mormol.
4Nincs, aki igazságban kiáltana,
és nincs, aki hűségben ítélkeznék;
üresség fölött bíznak, és hiábavalóságot szólnak,
nyomorúságot fogannak és bajt szülnek.
5Vipera tojásait költik ki,
és pókhálót szőnek;
aki tojásaikból eszik, meghal,
és amelyik szétnyomódik, vipera kel ki belőle.
6Hálóik nem lesznek ruhává,
és nem takarózhatnak be tetteikkel;
tetteik bajnak tettei,
és erőszak munkája van kezeikben.
7Lábaik a rosszra futnak,
és sietnek ártatlan vért ontani;
gondolataik baj gondolatai,
pusztulás és romlás van útjaikon.
8A békesség útját nem ismerik,
és nincs törvény ösvényeiken;
csapásaikat görbévé tették maguknak,
mindaz, aki azon jár, nem ismert békességet.
9Ezért távol van a törvény tőlünk,
és nem ér el minket az igazság;
világosságra várunk, és íme, sötétség,
fényességre, de homályban járunk.
10Tapogatjuk, mint a vakok, a falat,
és mint akinek nincsenek szemei, tapogatózunk;
botladozunk délben, mint az alkonyatban,
a sötétségekben, mint a holtak.
11Morgunk, mint a medvék, mindnyájan,
és mint a galambok, nyögve nyögdécselünk;
törvényre várunk, és nincs,
szabadulásra, de távol van tőlünk.
12Mert megsokasodtak lázadásaink előtted,
és vétkeink ellenünk vallanak,
mert lázadásaink velünk vannak,
és bűneinket ismerjük:
13lázadtunk és megtagadtuk Yahuwaht,
és elfordultunk Elohimunk mögül,
elnyomást és elpártolást szóltunk,
fogantunk és kibocsátottunk a szívből hazug szavakat.
14És hátraszorult a törvény,
és az igazság távol áll,
mert elbukott a téren a hűség,
és a becsület nem tud bejönni.
15És lett a hűség nélkülözötté,
és aki kerüli a rosszat, kifosztottá lesz.
És látta Yahuwah,
és rossz volt a szemeiben,
hogy nincs törvény.
16És látta, hogy nincs senki,
és megdöbbent, hogy nincs közbenjáró,
és megsegítette őt saját karja,
és igazsága, az támogatta őt.
17És felöltötte az igazságot, mint páncélt,
és a szabadulás sisakja a fején;
és felöltötte a bosszú ruháit öltözékül,
és magára burkolta, mint köpenyt, a felindulást.
18Tettek szerint, aszerint fizet meg:
haragot ellenfeleinek, megfizetést ellenségeinek,
a szigeteknek megfizetéssel fizet.
19És félni fogják napnyugatról Yahuwah nevét,
és napkeletről dicsőségét,
mert eljön, mint a szorongató folyam,
Ruách Yahuwah hajtja azt.
20És eljön Tzionhoz a Megváltó,
és Yá’ákovban a lázadástól megtérőkhöz
– így szól Yahuwah.
21És én, ez a szövetségem velük
– mondja Yahuwah:
Ruáchom, amely rajtad van,
és igéim, amelyeket szádba helyeztem,
nem távoznak el szádból,
és utódod szájából és utódod utódának szájából
– mondja Yahuwah –
mostantól és mindörökké.
Szójegyzék: Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve