1Bárcsak szétszakítottad volna az Egeket,
leszálltál volna, hogy orcád előtt megolvadjanak a hegyek!
2Ahogy a tűz lobbantja a rőzsét,
a tűz felforralja a vizeket,
hogy megismertesd nevedet ellenségeiddel:
orcád előtt remegjenek a népek;
amikor félelmes dolgokat műveltél, miket nem reméltünk,
leszálltál, orcád előtt megolvadtak a hegyek.
3Öröktől fogva nem hallottak ilyet,
nem fülelt rá fül,
szem nem látott Elohimot rajtad kívül,
aki cselekednék azért, aki reá vár.
4Találkoztál azzal, aki örvendezve igazságot cselekszik,
akik utaidon emlékeznek rád.
Íme, te megharagudtál,
és vétkeztünk;
ezekben vagyunk öröktől fogva — és megszabadulnánk-e?
5Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan,
és mint a szennyes ruha, minden igazságunk.
Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél,
és bűneink, mint a szél, elragadnak minket.
6Nincs, aki nevedet szólítaná,
aki felserkenne, hogy beléd kapaszkodjék;
mert elrejtetted arcaidat előlünk,
és bűneink kezébe olvasztottál minket.
7De most, Yahuwah, atyánk vagy te;
mi vagyunk az agyag, és te a formálónk,
és kezed műve vagyunk mindnyájan.
8Ne haragudj, Yahuwah, fölöttébb,
és ne emlékezzél örökké a bűnre;
íme, tekints ránk, kérünk:
néped vagyunk mindnyájan.
9Szentséged városai pusztává lettek,
Tzion pusztává lett,
Yerusháláyim sivataggá.
10Szentségünk és ékességünk Háza,
ahol atyáink dicsértek téged,
tűz martalékává lett,
és minden gyönyörűségünk rommá lett.
11Ezek után is türtőzteted magad, Yahuwah?
Hallgatsz,
és gyötörsz minket fölöttébb?
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem