1Megkereshetővé váltam azoknak, akik nem kérdeztek,
megtalálhatóvá azoknak, akik nem kerestek.
Mondtam: Itt vagyok, itt vagyok! – egy népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.
2Kiterjesztettem kezeimet egész nap egy lázadó nép felé,
akik nem a jó úton járnak,
saját gondolataik után.
3A nép, amely szüntelen bosszant engem,
arcaim előtt:
kertekben áldoznak,
és téglákon tömjéneznek.
4Sírok között ülnek,
és titkos helyeken töltik az éjszakát,
disznóhúst esznek,
és undokságok leve van edényeikben.
5Azt mondják: Maradj magadnak, ne közelíts hozzám,
mert szentebb vagyok nálad!
Ezek füst az orromban,
tűz, amely egész nap ég.
6Íme, meg van írva arcaim előtt:
nem hallgatok, hanem megfizetek,
megfizetek a keblükbe –
7bűneitekért és őseitek bűneiért együtt,
– mondja Yahuwah –
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon gyaláztak engem;
kimérem régi tettük díját a keblükbe.
8Ezt mondja Yahuwah:
Ahogy mustot találnak a fürtben,
és azt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne!
úgy cselekszem majd szolgáimért,
hogy ne pusztítsak el mindent.
9Kihozok Yá’ákovból magot,
és Yáhu’Dáhból hegyeim örökösét;
választottaim öröklik azt,
és szolgáim laknak ott.
10A Sárón juhok legelője lesz,
az Ákór völgye marhák heverőhelye,
népemé, akik engem kerestek.
11De ti, akik elhagyjátok Yahuwaht,
akik elfeledkeztek szent hegyemről,
akik a Gádnak terítetek asztalt,
és a Meninek töltötök kevert italt –
12kard sorsára szánlak titeket,
és mindnyájan a vágóhídra hajoltok le,
mert hívtam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem hallgattatok,
hanem azt tettétek, ami rossz a szemeimben,
és azt választottátok, amit nem kívántam.
13Azért ezt mondja az én URam, Yahuwah:
Íme, szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!
Íme, szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok!
Íme, szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok!
14Íme, szolgáim ujjonganak majd a szív jóságától,
ti pedig kiáltoztok a szív fájdalmától,
és Ruách összetörtsége miatt jajgattok.
15Neveteket átokul hagyjátok választottaimnak:
Így öljön meg az én URam, Yahuwah!
Szolgáit pedig más névvel nevezi el.
16Aki áldást mond magára a földön,
az Ámén Elohimjával mond áldást,
és aki esküszik a földön,
az Ámén Elohimjára esküszik,
mert feledésbe mentek a régi bajok,
és elrejtőztek szemeim elől.
17Mert íme, én Új Egeket és Új földet teremtek,
a régiekre nem emlékeznek,
és nem jutnak senki szívébe.
18De örvendezzetek és vigadjatok mindörökké annak,
amit teremtek.
Mert íme, Yerusháláyimot vigassággá teremtem,
népét pedig örömmé.
19Vigadozni fogok Yerusháláyimmal,
és örvendezni népemmel.
Nem hallatszik benne többé sírás hangja, sem jajgatás hangja.
20Nem lesz ott többé néhány napos csecsemő,
sem öreg, aki ne töltené be napjait;
mert a fiú száz éves korában hal meg,
és a vétkező száz évesen átok alá kerül.
21Házakat építenek, és laknak bennük,
szőlőket ültetnek, és eszik gyümölcsüket.
22Nem építenek úgy, hogy más lakjék benne,
nem ültetnek úgy, hogy más egye;
mert mint a fa napjai, olyanok népem napjai,
és kezeik munkáját élvezik választottaim.
23Nem fáradoznak hiába,
és nem szülnek rettegésre,
mert Yahuwah áldottainak magva ők,
és sarjaik velük együtt.
24És lesz, hogy mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, és én már meghallom.
25A farkas és a bárány együtt legelnek,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
a kígyónak pedig por a kenyere.
Nem ártanak és nem pusztítanak egész szent hegyemen –
mondja Yahuwah.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gád (גָּד – 𐤂𐤃) – Szerencse/Csapat – Yá’ákov fia • Meni (מְנִי – 𐤌𐤍𐤉) – Sors istene, pogány bálvány • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem