1De Yahuwah ezt mondta nekem:
Ha Mosheh és Shmuel állna is elém,
nem fordulna lelkem ezen a népen.
Küldd el őket arcaim elől, hadd menjenek el!
2És lesz, ha azt mondják neked:
Hová menjünk?
akkor mondd nekik:
Így szól Yahuwah:
Aki halálra, halálra,
aki fegyverre, fegyverre,
aki éhségre, éhségre,
és aki fogságra, fogságra.
3Négyféle nemzetséget rendelek föléjük – így szól Yahuwah:
a fegyvert, hogy öljön,
a kutyákat, hogy marcangoljanak,
az Egek madarát
és a föld vadállatait, hogy fölfaljanak és pusztítsanak.
4És rettegéssé teszem őket a föld minden királysága számára
Yechizki’Yáhu fia, Menásheh, Yáhu’Dáh királya miatt,
azért, amit Yerusháláyimban cselekedett.
5Mert ki könyörül rajtad, Yerusháláyim,
és ki szánakozik feletted?
És ki tér be hozzád, hogy békéd felől kérdezzen?
6Te hagytál el engem – így szól Yahuwah,
hátra fordultál.
Ezért kinyújtottam kezemet ellened és elpusztítottalak,
belefáradtam a megbánásba.
7És szétszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban,
gyermektelenné tettem, elveszítettem népemet,
útjaikról nem tértek meg.
8Özvegyei többen lettek számomra, mint a tengerek homokja.
Hoztam rájuk, az ifjú anyjára, pusztítót délben,
rávetettem hirtelen rettegést és iszonyatot.
9Elhervadt a hét szülője, kilehelte lelkét,
lement a napja, míg még nappal volt,
megszégyenült és megpirult.
Maradékukat fegyverre adom ellenségeik arcai előtt
így szól Yahuwah.
10Jaj nekem, anyám, hogy szültél engem,
a perlekedés és a viszály emberét az egész ország számára!
Nem adtam kölcsön és nem kölcsönöztek nekem,
mégis mindenki átkoz engem.
11Yahuwah mondta:
Bizony javadra szabadítlak meg,
bizony esedezésre bírom hozzád az ellenséget
a baj idején és a szorongatás idején.
12Eltöri-e a vas az északi vasat és a rezet?
13Vagyonodat és kincseidet prédára adom,
nem áron,
minden vétked miatt, minden határodban.
14És átviszlek ellenségeiddel egy földre, amelyet nem ismersz,
mert tűz gyúlt haragomban,
ellenetek lobban.
15Te tudod, Yahuwah!
Emlékezz meg rólam és gondolj rám,
és állj bosszút értem üldözőimen!
Hosszútűrésedben ne ragadj el engem,
tudd meg, hogy érted viseltem gyalázatot!
16Megtaláltattak igéid, és én megettem azokat,
és igéid örömömre és lelkem vigasságára lettek,
mert rólad neveztek el engem, Yahuwah, Seregek Elohimja.
17Nem ültem a tréfálkozók gyülekezetében, hogy ujjongjak.
Kezed miatt magamban ültem,
mert haraggal töltöttél el.
18Miért lett fájdalmam szüntelenné
és sebem gyógyíthatatlanná, gyógyulni nem akaróvá?
Olyan lettél hozzám, mint a csalóka víz,
mint a vizek, amelyek nem megbízhatók.
19Ezért így szól Yahuwah:
Ha megtérsz, visszahozlak,
arcaim előtt fogsz állni.
És ha kihozod a becsest a hitványból,
olyan leszel, mint az én szám.
Ők térjenek hozzád, de te ne térj hozzájuk.
20És teszlek e nép számára megerősített rézfallá.
Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled,
mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek
így szól Yahuwah.
21És megszabadítlak a gonoszok kezéből,
és kiváltlak az erőszakosok markából.
Szójegyzék: Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Lélek (נֶפֶשׁ- 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh • Mosheh (מֹשֶׁה – 𐤌𐤔𐤄) – Húzó/Kihúzott – aki kihúz, a bibliai névmagyarázat szerint a vízből kihúzott • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem