1Yáhu’Yákimnak, Yoshi’Yáhu fiának, Yáhu’Dáh királyának a negyedik esztendejében történt, hogy ez az Ige lett Yirmi’Yáhuhoz Yahuwah felől, mondván: 2Végy magadnak egy irattekercset, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket szóltam neked Yiszrá’Elről és Yáhu’Dáhról és minden népről, attól a naptól fogva, hogy szóltam hozzád, Yoshi’Yáhu napjaitól egészen e mai napig. 3Talán meghallják Yáhu’Dáh háza mindazt a rosszat, amit én ellenük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, ki-ki a maga rossz útjáról, és én megbocsássam bűnüket és vétküket.
4Ekkor hívta Yirmi’Yáhu Bárúkot, Nérijjá fiát, és Bárúk leírta Yirmi’Yáhu szájából mindazokat az igéket, amelyeket szólt neki Yahuwah, az irattekercsre. 5Majd megparancsolta Yirmi’Yáhu Bárúknak, mondván: Én akadályozva vagyok, nem mehetek be Yahuwah házába. 6Azért te menj be, és olvasd fel a tekercsből, amit szájamból leírtál, Yahuwah igéit a nép füle hallatára Yahuwah házában a böjt napján; és az egész Yáhu’Dáh füle hallatára is, akik bejönnek városaikból, olvasd fel azokat. 7Talán Yahuwah elé esik könyörgésük, és megtérnek, ki-ki a maga rossz útjáról; mert nagy a harag és a düh, amelyet Yahuwah kimondott e nép ellen. 8És Bárúk, Nérijjá fia mind aszerint cselekedett, ahogyan megparancsolta neki Yirmi’Yáhu próféta, felolvasván a könyvből Yahuwah igéit Yahuwah házában.
9És történt Yáhu’Yákimnak, Yoshi’Yáhu fiának, Yáhu’Dáh királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, hogy böjtöt hirdettek Yahuwah előtt Yerusháláyim egész népének és az egész népnek, amely bejött Yáhu’Dáh városaiból Yerusháláyimba. 10És felolvasta Bárúk a könyvből Yirmi’Yáhu igéit Yahuwah házában, Gemar’Yáhunak, Sháfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, Yahuwah háza új kapujának bejáratánál, az egész nép füle hallatára.
11És meghallotta Mika’Yáhu, Gemar’Yáhu fia, Sháfán fia, Yahuwah minden igéjét a könyvből. 12És lement a király házába, az írnok kamrájába, és íme, ott ültek mindazok a vezetők: Elishámá írnok, és Delá’Yáhu, Shemá’Yáhu fia, és El’Nátán, Ákhbor fia, és Gemar’Yáhu, Sháfán fia, és Tzidkijjáhu, Hananjáhu fia, és minden vezető. 13És jelentette nekik Mika’Yáhu mindazokat az igéket, amelyeket hallott, amikor Bárúk felolvasott a könyvből a nép füle hallatára. 14Ekkor elküldték az összes vezetők Bárúkhoz Yáhudit, Netan’Yáhu fiát, Shelem’Yáhu fiát, Kushi fiát, mondván: A tekercset, amelyből felolvastál a nép füle hallatára, vedd kezedbe, és jöjj! És kezébe vette Bárúk, Nérijjá fia, a tekercset, és elment hozzájuk. 15És mondták neki: Ülj le, kérünk, és olvasd fel azt a fülünk hallatára. És felolvasta Bárúk a fülük hallatára. 16És történt, amikor hallották mindazokat az igéket, megrémültek, ki-ki a társa felé, és mondták Bárúknak: Jelentvén jelentjük a királynak mindezeket az igéket. 17És Bárúkot megkérdezték, mondván: Mondd meg nekünk, kérünk, hogyan írtad le mindezeket az igéket az ő szájából? 18És mondta nekik Bárúk: Szájából mondta nekem mindezeket az igéket, én pedig leírtam a könyvbe tintával. 19És mondták a vezetők Bárúknak: Menj, rejtőzz el, te és Yirmi’Yáhu, és senki meg ne tudja, hol vagytok.
20És bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset pedig elhelyezték Elishámá írnok kamrájában, és jelentették a király füle hallatára mindezeket az igéket. 21És elküldte a király Yáhudit, hogy hozza el a tekercset, és elhozta azt Elishámá írnok kamrájából. És felolvasta azt Yáhudi a király füle hallatára, és mindazon vezetők füle hallatára, akik a király mellett álltak. 22A király pedig a téli házban ült a kilencedik hónapban, és előtte a tűzserpenyő égett. 23És történt, amint Yáhudi felolvasott három vagy négy hasábot, levágta azt az írnok késével, és a tűzbe vetette, amely a serpenyőben volt, míg az egész tekercs el nem fogyott a tűzben, amely a serpenyőben volt. 24De nem rettentek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, sem a király, sem összes szolgái, akik hallották mindezeket az igéket. 25Sőt, El’Nátán és Delá’Yáhu és Gemar’Yáhu is kérlelték a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. 26És megparancsolta a király Yeráhme’Elnek, a király fiának, és Szerá’Yáhunak, Azri’El fiának, és Shelem’Yáhunak, Abde’El fiának, hogy fogják el Bárúk írnokot és Yirmi’Yáhu prófétát; de elrejtette őket Yahuwah.
27És lett Yahuwah Igéje Yirmi’Yáhuhoz, miután a király elégette a tekercset és az igéket, amelyeket Bárúk leírt Yirmi’Yáhu szájából, mondván: 28Térj vissza, végy magadnak egy másik tekercset, és írd rá mind az előbbi igéket, amelyek az első tekercsen voltak, amelyet elégetett Yáhu’Yákim, Yáhu’Dáh királya. 29Yáhu’Yákimról pedig, Yáhu’Dáh királyáról ezt mondd: Így szól Yahuwah: Te elégetted ezt a tekercset, mondván: Miért írtad rá, mondván: Bizonnyal eljön a Bável királya, és elpusztítja ezt a földet, és kiirt belőle embert és állatot? 30Ezért így szól Yahuwah Yáhu’Yákimról, Yáhu’Dáh királyáról: Nem lesz neki, aki Dávid trónján üljön; és holtteste kivetve hever, nappal a hőségre, éjjel pedig a fagyra. 31És megbüntetem őt és magvát és szolgáit az ő bűnükért, és elhozom rájuk és Yerusháláyim lakóira és Yáhu’Dáh férfiaira mindazt a rosszat, amelyet szóltam ellenük, de nem hallgattak.
32És Yirmi’Yáhu vett egy másik tekercset, és odaadta Bárúknak, Nérijjá fiának, az írnoknak, és az leírta rá Yirmi’Yáhu szájából az egész könyv igéit, amelyet elégetett Yáhu’Yákim, Yáhu’Dáh királya a tűzben; és még hozzáadtak azokhoz sok hasonló igét.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Kushi (כּוּשִׁי – 𐤊𐤅𐤔𐤉) – Etióp/Kúsita • Tzidkijjáhu (צִדְקִיָּהוּ – 𐤑𐤃𐤒𐤉𐤄𐤅) – Tzidkijjáhu/Yahuwah az igazságom • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yáhu’Yákim (יְהוֹיָקִים – 𐤉𐤄𐤅𐤉𐤒𐤉𐤌) – Jójákim/Yahuwah felemeli • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yirmi’Yáhu (יִרְמְיָהוּ – 𐤉𐤓𐤌𐤉𐤄𐤅) – Jeremiás/Yahuwah felemel • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoshi’Yáhu (יֹאשִׁיָּהוּ – 𐤉𐤀𐤔𐤉𐤄𐤅) – Jósiás/Yahuwah gyógyít