1Így lett Yáhuwáh Igéje hozzám, mondván: 2Ben Ádám! Szólj néped fiaihoz, és mondd nekik: Egy ország ellen, ha kardot hozok rá, és veszi az ország népe a maga köréből az egyik férfit, és őrállóvá teszik őt, 3és az látja a kardot jönni az ország ellen, és megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet, 4akkor aki hallja a kürt hangját, de nem figyel a figyelmeztetésre, és jön a kard, és elragadja őt: a vére a saját fejére száll. 5A kürt hangját hallotta, de nem figyelt a figyelmeztetésre: a vére rajta lesz. Ő pedig figyelmeztetést kapott – a Nefeshét, lelkét megmentette. 6Az őrálló pedig, ha látja a kardot jönni, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap figyelmeztetést, és jön a kard, és elragad közülük egy Nefeshet: az a maga bűnében ragadtatott el, de vérét az őrálló kezéből kérem számon.
7Téged pedig, Ben Ádám, őrállóvá tettelek Yiszrá’El házának. Igét hallasz a számból, és figyelmezteted őket a Nevemben. 8Amikor azt mondom a gonosznak: Gonosz, meghalván meghalsz! – és te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt útjáról: az a gonosz a maga bűnében hal meg, de vérét a kezedből kérem számon. 9Te pedig, ha figyelmeztetted a gonoszt útjáról, hogy térjen vissza arról, de ő nem tért vissza útjáról: az a maga bűnében hal meg, te pedig a Nefeshedet mentetted meg.
10Te pedig, Ben Ádám, mondd meg Yiszrá’El házának: Így beszéltek, mondván: Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük sorvadunk el – hogyan élnénk hát? 11Mondd nekik: Élek én – így szól az én Ádonájom, Yáhuwáh -, hogy nem kívánom a gonosz halálát, hanem a gonosz megtérésében az ő útjáról, és éljen. Térjetek vissza, térjetek vissza gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, Yiszrá’El háza?
12Te pedig, Ben Ádám, mondd meg néped fiainak: Az igaz igazsága nem menti meg őt vétke napján, és a gonosz gonoszsága miatt nem bukik el azon a napon, amikor visszatér gonoszságából; és az igaz nem élhet meg általa azon a napon, amikor vétkezik. 13Amikor azt mondom az igaznak, hogy élvén él, de ő bízik az igazságában, és álnokságot tesz: minden igazsága nem kerül említésre, hanem álnoksága miatt, amelyet tett, abban hal meg. 14És amikor azt mondom a gonosznak: Meghalván meghalsz! – de ő visszatér vétkéből, és törvényt és igazságot tesz: 15a zálogot visszaadja a gonosz, a rablott holmit megtéríti, az élet rendelkezéseiben jár, hogy ne tegyen álnokságot: élvén él, nem hal meg. 16Minden vétke, amellyel vétkezett, nem kerül említésre neki: törvényt és igazságot tett, élvén él.
17De néped fiai azt mondják: Nem helyes az én Ádonájom útja! Pedig az ő útjuk az, ami nem helyes. 18Amikor az igaz visszatér igazságától, és álnokságot tesz, meghal azokban. 19És amikor a gonosz visszatér gonoszságától, és törvényt és igazságot tesz, azok által ő élni fog. 20Ti pedig azt mondjátok: Nem helyes az én Ádonájom útja! Mindenkit a maga útjai szerint ítélek meg titeket, Yiszrá’El háza!
21És lett a tizenkettedik évben, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, fogságunknak: jött hozzám a menekült Yerusháláyimból, mondván: Megveretett a város! 22Yáhuwáh keze pedig rajtam volt este, a menekült megérkezése előtt, és megnyitotta a számat, mire az hozzám érkezett reggel; megnyílt a szám, és nem voltam többé néma. 23És lett Yáhuwáh Igéje hozzám, mondván: 24Ben Ádám! Azoknak a romoknak a lakói Yiszrá’El Ádámáhján így beszélnek, mondván: Egy volt Ávráhám, és örökölte a Áretzet; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott a Áretz birtokul. 25Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Ádonájom, Yáhuwáh: A vérrel együtt esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok – és a Áretzet akarjátok örökölni? 26Kardotokra támaszkodtatok, utálatosságot műveltetek, és ki-ki felebarátja feleségét tisztátalanná tettétek – és a Áretzet akarjátok örökölni? 27Így mondd nekik: Így szól az én Ádonájom, Yáhuwáh: Élek én, hogy akik a romok közt vannak, kard által esnek el; aki pedig a mező színén van, azt a vadnak adtam eledelül; akik pedig a sziklavárakban és a barlangokban vannak, dögvészben halnak meg. 28És teszem a Áretzet pusztasággá és sivataggá, és megszűnik erejének gőgje; és kietlenné lesznek Yiszrá’El hegyei, hogy senki át nem megy rajtuk. 29És megtudják, hogy én vagyok Yáhuwáh, amikor a Áretzet pusztasággá és sivataggá teszem, minden utálatosságuk miatt, amelyet elkövettek.
30Te pedig, Ben Ádám, néped fiai rólad beszélgetnek a falak mellett és a házak bejárataiban, és szól egyik a másikhoz, ki-ki a testvéréhez, mondván: Jöjjetek hát, és halljátok, mi az Ige, amely kijön Yáhuwáhtól! 31És eljönnek hozzád, ahogy a nép összegyűlik, és leülnek előtted, az én népem, és hallják beszédeidet, de nem teszik meg azokat; mert szájukban gyönyörködés van, ők azt cselekszik, szívük pedig nyereségük után jár. 32És íme, olyan vagy nekik, mint a gyönyörködés éneke, szép hangú és jól pengető: hallják beszédeidet, de meg nem teszik azokat. 33De amikor bekövetkezik – íme, bekövetkezik! -, akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yáhuwáh tiszteletteljes megszólítása • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ávráhám (אַבְרָהָם – 𐤀𐤁𐤓𐤄𐤌) – Népek Sokaságának Atyja • Ben (בֵּן – 𐤁𐤍) – Fiú/Fia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Igé (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Ige (דָּבָר – 𐤃𐤁𐤓) – D’vár: Ige/Szó/beszéd/kijelentés/dolog – mely Yeshuában Testté lett • Lelk (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Nefesh: Lélek/Élőlény/Élet • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Toráh (תּוֹרָה – 𐤕𐤅𐤓𐤄) – Törvény/Tanítás/Útmutatás – Yáhuwáh parancsainak és tanításainak gyűjteménye, melyek Yeshuában testté lettek • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yáhuwáh (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Leszek, Aki Leszek [Echye Ásher Echye/Voltam-Vagyok-Leszek] – az Örökkévaló Neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa