1És történt, hogy amikor Yitzchák megöregedett, és szemei elhomályosultak, hogy ne lásson, hívta Eszávot, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki: Fiam! Ő pedig ezt mondta neki: Itt vagyok. 2És ezt mondta: Íme, kérlek, megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3Most azért, kérlek, vedd fel fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts el nekem vadat! 4És készíts nekem jó falatokat, ahogyan szeretem, és hozd el nekem, hadd egyem, hogy megáldjon téged Nefeshem, mielőtt meghalok.
5És Rivkáh hallotta, amikor Yitzchák beszélt Eszávhoz, a fiához. És elment Eszáv a mezőre vadat ejteni, hogy elhozza. 6És Rivkáh ezt mondta Yá’ákovnak, a fiának, így szólva: Íme, hallottam apádat, amint beszélt Eszávhoz, a testvéredhez, így szólva: 7Hozz nekem vadat, és készíts nekem jó falatokat, hadd egyem, és megáldalak téged Yahuwah színe előtt, halálom előtt. 8Most azért, fiam, hallgass a szavamra, arra, amit én parancsolok neked. 9Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két jó kecskegidát, hadd készítsek belőlük jó falatokat apádnak, ahogyan szereti. 10És beviszed apádnak, és eszik, azért, hogy megáldjon téged a halála előtt.
11És Yá’ákov ezt mondta Rivkáhnak, az anyjának: Íme, Eszáv, a testvérem szőrös ember, én pedig sima ember vagyok. 12Talán megtapogat engem az apám, és olyan leszek a szemében, mint egy ámító, és átkot hozok magamra, nem áldást. 13És ezt mondta neki az anyja: Rajtam a te átkod, fiam, csak hallgass a szavamra, és menj, hozd el nekem.
14És elment, és elvette, és elvitte az anyjának, és az anyja jó falatokat készített, ahogyan az apja szerette. 15És Rivkáh vette Eszávnak, a nagyobbik fiának a drága ruháit, amelyek nála voltak a házban, és felöltöztette Yá’ákovot, a kisebbik fiát. 16És a kecskegidák bőreit ráhúzta a kezeire és a nyaka simaságára. 17És a jó falatokat és a kenyeret, amelyet készített, Yá’ákovnak, a fiának a kezébe adta.
18És bement az apjához, és ezt mondta: Apám! Ő pedig ezt mondta: Itt vagyok, ki vagy te, fiam? 19És Yá’ákov ezt mondta az apjának: Én vagyok Eszáv, az elsőszülötted, megtettem, ahogyan szóltál hozzám. Kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadamból, azért, hogy megáldjon engem a Nefeshed. 20És Yitzchák ezt mondta a fiának: Mi ez, hogy ily hamar megtaláltad, fiam? Ő pedig ezt mondta: Mert Yahuwah, a te Elohimod juttatta elém.
21És Yitzchák ezt mondta Yá’ákovnak: Lépj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam: te vagy-e az a fiam, Eszáv, vagy sem? 22És Yá’ákov közelebb lépett Yitzchákhoz, az apjához, az pedig megtapogatta őt, és ezt mondta: A hang Yá’ákov hangja, a kezek pedig Eszáv kezei. 23És nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Eszávnak, a testvérének a kezei, és megáldotta őt. 24És ezt mondta: Te vagy az a fiam, Eszáv? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok.
25És ezt mondta: Hozd ide nekem, hadd egyem a fiam vadjából, azért, hogy megáldjon téged a Nefeshem. És odavitte neki, és evett, és bort hozott neki, és ivott. 26És Yitzchák, az apja ezt mondta neki: Lépj közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam. 27És közelebb lépett, és megcsókolta őt, az pedig megérezte ruháinak illatát, és megáldotta őt, és ezt mondta: Lásd, fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott Yahuwah. 28És adjon neked HáElohim az Egek harmatából és a föld kövérségéből, és sok gabonát és mustot. 29Szolgáljanak neked népek, és boruljanak le előtted nemzetek; légy úr testvéreid fölött, és boruljanak le előtted anyád fiai.
Aki átkoz téged, átkozott, és aki áld téged, áldott.
30És történt, amint Yitzchák befejezte Yá’ákov megáldását, és csak épphogy kimenvén kiment Yá’ákov Yitzcháknak, az apjának a színe elől, hogy Eszáv, a testvére megjött a vadászatából. 31És ő is jó falatokat készített, és bevitte az apjának, és ezt mondta az apjának: Keljen fel apám, és egyék fia vadjából, azért, hogy megáldjon engem a Nefeshed. 32És Yitzchák, az apja ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig ezt mondta: Én vagyok a fiad, az elsőszülötted, Eszáv. 33És Yitzchák megrettent igen-igen nagy rettenéssel, és ezt mondta: Ki hát az, aki vadat ejtett, és behozta nekem, és ettem mindenből, mielőtt megjöttél, és megáldottam őt? Áldott is lesz.
34Amint Eszáv meghallotta apjának szavait, fölkiáltott igen nagy és keserves kiáltással, és ezt mondta az apjának: Áldj meg engem is, apám! 35Ő pedig ezt mondta: Eljött öcséd álnoksággal, és elvette áldásodat. 36És ezt mondta: Vajon ezért nevezték Yá’ákovnak, hogy most kétszer fogott a sarkamba? Az elsőszülöttségemet elvette, és íme, most elvette áldásomat. És ezt mondta: Nem tartottál meg számomra áldást? 37És Yitzchák felelt, és ezt mondta Eszávnak: Íme, úrrá tettem őt fölötted, és minden testvérét szolgákul adtam neki, és gabonával és musttal támogattam őt; neked hát mit tegyek, fiam? 38És Eszáv ezt mondta az apjának: Csak az egy áldásod van neked, apám? Áldj meg engem is, apám! És fölemelte Eszáv a hangját, és sírt. 39És Yitzchák, az apja felelt, és ezt mondta neki: Íme, a föld kövérségétől távol lesz a lakhelyed, és a felülről jövő Egek harmatától. 40És kardodból fogsz élni, és öcsédet fogod szolgálni; és lesz, amikor föllázadsz, letöröd igáját a nyakadról.
41És Eszáv gyűlölte Yá’ákovot az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja, és ezt mondta Eszáv a szívében: Közelednek apám gyászának napjai, és meggyilkolom Yá’ákovot, az öcsémet. 42És hírül vitték Rivkáhnak Eszávnak, a nagyobbik fiának a szavait, és elküldött, és hívatta Yá’ákovot, a kisebbik fiát, és ezt mondta neki: Íme, Eszáv, a testvéred azzal vigasztalja magát ellened, hogy meggyilkol téged. 43Most azért, fiam, hallgass a szavamra: kelj fel, menekülj Lávánhoz, a testvéremhoz, Cháránba. 44És maradj nála néhány napig, amíg elfordul testvéred heve, 45amíg elfordul testvéred haragja rólad, és elfelejti, amit tettél vele, és elküldök, és elhozatlak onnan. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46És Rivkáh ezt mondta Yitzcháknak: Megutáltam életeimet a Chiti leányai miatt; ha Yá’ákov feleséget vesz a Chiti leányai közül, mint ezek, ennek az országnak a leányai közül, minek nekem az életek?
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chárán (חָרָן – 𐤇𐤓𐤍) – Hegyi vidék/Száraz (város • Chiti (חִתִּי – 𐤇𐤕𐤉) – Hettita/Rettegő – Hettiták • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Eszáv (עֵשָׂו – 𐤏𐤔𐤅) – Szőrös/Cselekvő/Ézsau – Yitzchák fia, Yá’ákov ikertestvére, Edom ősatyja • Láván (לָבָן – 𐤋𐤁𐤍) – Fehér • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Rivkáh (רִבְקָה – 𐤓𐤁𐤒𐤄) – Rebekka/Megkötő • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yitzchák (יִצְחָק – 𐤉𐤑𐤇𐤒) – nevetni fog