1És történt két esztendő napjainak végén, hogy Pár’oh álmot álmodott: és íme, ott állt a Folyam mellett. 2És íme, a Folyamból hét tehén jött föl, szép külsejűek és kövér húsúak, és legeltek a sás között. 3És íme, hét másik tehén jött föl utánuk a Folyamból, rút külsejűek és sovány húsúak, és odaálltak a tehenek mellé a Folyam partjára. 4És megették a rút külsejű és sovány húsú tehenek a hét szép külsejű és kövér tehenet. És fölébredt Pár’oh.
5És elaludt, és álmodott másodszor: és íme, hét kalász nőtt egy száron, kövéren és szépen. 6És íme, hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász sarjadt utánuk. 7És elnyelték a sovány kalászok a hét kövér és telt kalászt. És fölébredt Pár’oh, és íme, álom volt. 8És történt reggel, hogy nyugtalan lett a szelleme, és elküldött, és összehívatta Mitzráyim minden jövendőmondóját és minden bölcsét. És elbeszélte nekik Pár’oh az álmát, de nem volt, aki megfejtse azokat Pár’ohnak.
9És szólt a főpohárnok Pár’ohhoz, mondván: A vétkeimről emlékezem meg ma. 10Pár’oh megharagudott a szolgáira, és őrizetbe adott engem a testőrparancsnok házában, engem és a fősütőmestert. 11És álmot álmodtunk egy éjszakán, én is, ő is; ki-ki a maga álmának megfejtése szerint álmodtunk. 12És volt ott velünk egy Ivri ifjú, a testőrparancsnok szolgája, és elbeszéltük neki, és megfejtette nekünk az álmainkat; ki-kinek a maga álma szerint fejtette meg. 13És lett, ahogyan megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyezett a hivatalomba, amazt pedig fölakasztotta.
14És elküldött Pár’oh, és hívatta Yoszefet, és sietve kihozták a tömlöcből, és megborotválkozott, és ruhát váltott, és bement Pár’ohhoz. 15És szólt Pár’oh Yoszefhez: Álmot álmodtam, és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: hallasz egy álmot, hogy megfejtsd azt. 16És felelt Yoszef Pár’ohnak, mondván: Elohim nélkülem fog megfelelni Pár’oh békességének.
17És szólt Pár’oh Yoszefhez: Álmomban íme, ott álltam a Folyam partján. 18És íme, a Folyamból hét tehén jött föl, kövér húsúak és szép alakúak, és legeltek a sás között. 19És íme, hét másik tehén jött föl utánuk, satnyák és nagyon rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam hozzájuk foghatót egész Mitzráyim földjén a rútságra nézve. 20És megették a sovány és rút tehenek az első hét kövér tehenet. 21És bementek a gyomrukba, de nem lehetett tudni, hogy bementek a gyomrukba, mert a külsejük rút volt, mint kezdetben. És fölébredtem.
22És láttam álmomban: és íme, hét kalász nőtt egy száron, teltek és szépek. 23És íme, hét összeaszott, sovány, a keleti széltől kiszárított kalász sarjadt utánuk. 24És elnyelték a sovány kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam a jövendőmondóknak, de nem volt, aki megmagyarázza nekem.
25És szólt Yoszef Pár’ohhoz: Pár’oh álma egy; amit HáElohim cselekszik, megjelentette Pár’ohnak. 26A hét jó tehén hét esztendő, és a hét jó kalász hét esztendő — az álom egy. 27És a hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött föl, hét esztendő; és a hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhínség hét esztendeje lesz. 28Ez az a dolog, amelyet szóltam Pár’ohnak: amit HáElohim cselekszik, megmutatta Pár’ohnak. 29Íme, hét esztendő jön, nagy bőség egész Mitzráyim földjén. 30És fölkel utánuk az éhínség hét esztendeje, és feledésbe merül minden bőség Mitzráyim földjén, és felemészti az éhínség az országot. 31És nem ismerszik meg a bőség az országban azon éhínség miatt, amely utána jön, mert nagyon súlyos lesz az. 32És hogy megismétlődött az álom Pár’ohnak kétszer: mert szilárdan elrendelte a dolgot HáElohim, és siet HáElohim, hogy megtegye.
33És most szemeljen ki Pár’oh egy értelmes és bölcs embert, és állítsa Mitzráyim földje fölé. 34Cselekedjék Pár’oh, és rendeljen felügyelőket az ország fölé, és ötödölje meg Mitzráyim földjét a bőség hét esztendejében. 35És gyűjtsenek össze minden élelmet ezekben a jó esztendőkben, amelyek jönnek, és halmozzanak föl gabonát Pár’oh keze alatt, élelmet a városokban, és őrizzék meg. 36És legyen az élelem tartalék az országnak az éhínség hét esztendejére, amely Mitzráyim földjén lesz, hogy ki ne vesszen az ország az éhínség miatt.
37És jó volt a dolog Pár’oh szemében és minden szolgája szemében. 38És szólt Pár’oh a szolgáihoz: Találunk-e ehhez hasonló férfit, akiben Ruách Elohim van? 39És szólt Pár’oh Yoszefhez: Miután Elohim tudtodra adta mindezt, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs. 40Te leszel a házam fölött, és a te szádra csókol egész népem; csak a trónnal leszek nagyobb nálad. 41És szólt Pár’oh Yoszefhez: Lásd, fölébe helyeztelek téged egész Mitzráyim földjének! 42És levette Pár’oh a pecsétgyűrűjét a kezéről, és Yoszef kezére tette, és gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakára. 43És körülhordoztatta a második kocsiján, amely az övé, és kiáltottak előtte: Ávrekh ➣ Térdre [atyátok előtt]. És fölébe helyezte egész Mitzráyim földjének. 44És szólt Pár’oh Yoszefhez: Én vagyok Pár’oh, és nélküled nem emeli föl senki a kezét vagy a lábát egész Mitzráyim földjén. 45És elnevezte Pár’oh Yoszef nevét Tzáfnát-Pá’neáchnak, és hozzáadta feleségül Ászenátot, Potiferának, On papjának a leányát. És kiment Yoszef Mitzráyim földje fölé.
46És Yoszef harminc esztendős volt, amikor Mitzráyim királya, Pár’oh előtt állt. És kiment Yoszef Pár’oh elől, és bejárta egész Mitzráyim földjét.
47És termett a föld a bőség hét esztendejében marokszámra. 48És összegyűjtött minden élelmet a hét esztendő alatt, amely Mitzráyim földjén volt, és élelmet helyezett a városokba: a város élelmét, amely körülötte volt, abba helyezte. 49És fölhalmozott Yoszef gabonát, mint a tenger homokját, nagyon sokat, amíg fölhagyott a számbavételével, mert nem volt száma.
50És Yoszefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje, akiket szült neki Ászenát, Potiferának, On papjának a leánya. 51És elnevezte Yoszef az elsőszülött nevét Menáshehnak: mert elfeledtette velem Elohim minden gyötrelmemet és atyám egész házát. 52És a második nevét Efráyimnak nevezte: mert termékennyé tett engem Elohim nyomorúságom földjén.
53És bevégződött a bőség hét esztendeje, amely Mitzráyim földjén volt, 54és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan szólt Yoszef. És éhínség volt minden országban, de egész Mitzráyim földjén volt kenyér. 55És megéhezett egész Mitzráyim földje, és kenyérért kiáltott a nép Pár’ohhoz, és szólt Pár’oh egész Mitzráyimnak: Menjetek Yoszefhez, amit mond nektek, azt tegyétek. 56És az éhínség az egész föld színén volt, és megnyitotta Yoszef mindazt, amiben gabona volt, és árult Mitzráyimnak, és súlyosbodott az éhínség Mitzráyim földjén. 57És az egész föld Mitzráyimba jött Yoszefhez gabonát venni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Ászenát (אָסְנַת – 𐤀𐤎𐤍𐤕) – Neit-hez tartozó • Ávrekh (אַבְרֵךְ – 𐤀𐤁𐤓𐤊) – Térdre!/hódolatra szólító kiáltás • Efráyim (אֶפְרַיִם – 𐤀𐤐𐤓𐤉𐤌) – Efraim/Kettős gyümölcs – Yoszef fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Folyam (יְאוֹר – 𐤉𐤀𐤅𐤓) – Ye’or (itt: a Nílus) • Ivri (עִבְרִי – 𐤏𐤁𐤓𐤉) – Héber/Átkelő/Túlsó parti; többes szám: Ivrik – Yiszrá’El fiainak egyik önmegnevezése • Menásheh (מְנַשֶּׁה – 𐤌𐤍𐤔𐤄) – Manassé/Feledtető – Yoszef elsőszülött fia • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Mitzri (מִצְרִי – 𐤌𐤑𐤓𐤉) – Egyiptomi • On (אוֹן – 𐤀𐤅𐤍) – Napváros/Heliopolis • Pár’oh (פַּרְעֹה – 𐤐𐤓𐤏𐤄) – Nagy Ház/Fáraó – Mitzráyim uralkodója • Potiferá (פּוֹטִי פֶרַע – 𐤐𐤅𐤈𐤉 𐤐𐤓𐤏) – Ráh ajándéka • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Tzáfenát-Pá’neách (צָפְנַת פַּעְנֵחַ – 𐤑𐤐𐤍𐤕 𐤐𐤏𐤍𐤇) – Titkok feltárója • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany