1Az éhínség pedig súlyos volt az országban. 2És történt, amikor befejezték a gabona megevését, amelyet Mitzráyimból hoztak, ezt mondta nekik az apjuk: Térjetek vissza, vegyetek nekünk egy kevés élelmet! 3De Yáhu’Dáh így szólt hozzá, mondván: Figyelmeztetvén figyelmeztetett bennünket az az ember, mondván: Nem fogjátok látni az arcaimat, hacsak nincs veletek a testvéretek. 4Ha elküldöd velünk a testvérünket, lemegyünk, és veszünk neked élelmet. 5De ha nem küldöd el, nem megyünk le, mert az az ember azt mondta nekünk: Nem fogjátok látni az arcaimat, hacsak nincs veletek a testvéretek. 6Yiszrá’El ezt mondta: Miért tettetek rosszat velem, hogy elmondtátok annak az embernek, hogy van még testvéretek? 7Ők így feleltek: Kérdezvén kérdezett az az ember rólunk és a rokonságunkról, mondván: Él-e még az apátok? Van-e még testvéretek? És elmondtuk neki e szavak szerint. Tudván tudhattuk-e, hogy azt mondja: Hozzátok le a testvéreteket? 8Akkor Yáhu’Dáh így szólt Yiszrá’Elhez, az apjához: Küldd el a fiút velem, és keljünk fel, induljunk, hogy éljünk és ne haljunk meg, sem mi, sem te, sem a kicsinyeink. 9Én kezeskedem érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza hozzád, és nem állítom eléd, vétkeztem ellened minden napon. 10Mert ha nem késlekedtünk volna, már bizony kétszer visszatértünk volna.
11Akkor ezt mondta nekik Yiszrá’El, az apjuk: Ha már így van, akkor ezt tegyétek: vegyetek az ország dicséretéből az edényeitekbe, és vigyetek le annak az embernek ajándékot: egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, gyógyfüvet és ladánumot, pisztáciát és mandulát. 12És kétszeres pénzt vigyetek a kezetekben, és a pénzt, amely visszakerült a zsákjaitok szájában, vigyétek vissza a kezetekben — talán tévedés volt. 13A testvéreteket is vegyétek, és keljetek fel, térjetek vissza ahhoz az emberhez. 14El-Shádáj pedig adjon nektek irgalmat az előtt az ember előtt, hogy elengedje veletek a másik testvéreteket és BenYámint. Én pedig — ahogy gyermekeimtől megfosztattam — megfosztattam.
15Fogták tehát a férfiak ezt az ajándékot, és kétszeres pénzt vettek a kezeikbe, meg BenYámint is. Felkeltek, lementek Mitzráyimba, és megálltak Yoszef előtt. 16Amikor Yoszef meglátta velük BenYámint, így szólt a háza fölé rendeltnek: Vidd be a férfiakat a házba, vágj le vágnivalót, és készítsd el, mert velem fognak enni a férfiak délben. 17A férfi úgy tett, ahogyan Yoszef mondta, és bevitte a férfiakat Yoszef házába. 18A férfiak pedig megijedtek, mert bevitték őket Yoszef házába, és ezt mondták: A pénz miatt hoztak ide, amely az elején visszakerült a zsákjainkba, nehogy ránk hengeredjenek, ránk vessék magukat, és rabszolgául vegyenek bennünket a szamarainkkal együtt. 19Odaléptek hát ahhoz a férfihoz, aki Yoszef háza fölé volt rendelve, és szóltak hozzá a ház bejáratánál, 20és ezt mondták: Kérünk, uram, lejövén lejöttünk az elején élelmet venni. 21De történt, amikor megérkeztünk a szálláshelyre, és kinyitottuk a zsákjainkat, íme, mindegyikünk pénze ott volt a zsákja szájában, a pénzünk a teljes súlyában. Most visszahoztuk a kezünkben. 22És más pénzt is hoztunk le a kezünkben, hogy élelmet vegyünk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba. 23Ő pedig így felelt: Shálom nektek, ne féljetek! A ti Elohimotok és atyátok Elohimja adott nektek rejtett kincset a zsákjaitokba; a ti pénzetek hozzám jutott. És kihozta hozzájuk Shim’ont.
24Bevitte a férfiakat Yoszef házába, vizeket adott, és megmosták a lábaikat, a szamaraiknak meg abrakot adott. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot Yoszef déli megérkezéséig, mert hallották, hogy ott esznek kenyeret.
26Amikor Yoszef hazaérkezett, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezeikben volt, és földig hajoltak előtte. 27Ő pedig megkérdezte tőlük a békességük felől, és így szólt: Shálomban van-e öreg apátok, akiről beszéltetek? Él-e még? 28Ők így feleltek: Shálomban van a te szolgád, az apánk, még él. Majd meghajoltak és leborultak. 29Amikor fölemelte a szemeit, és meglátta testvérét, BenYámint, anyja fiát, ezt mondta: Ez a ti legkisebb testvéretek, akiről beszéltetek nekem? Majd így szólt: Elohim legyen kegyelmes hozzád, fiam. 30Yoszef pedig sietett, mert fölgerjedtek az irgalmai a testvére iránt, és sírni kívánt; bement a belső szobába, és ott sírt. 31Azután megmosta az arcait, és kijött. Erőt vett magán, és így szólt: Hozzatok kenyeret! 32Külön tettek neki, és külön nekik, és külön a vele evő Mitzrimnek, mert nem ehetnek a Mitzrim az Ivrimmel kenyeret, mert utálatosság az Mitzráyim számára. 33Leültek előtte: az elsőszülött az elsőszülöttsége szerint, és a legkisebb a kicsisége szerint, és álmélkodtak a férfiak, ki-ki a társára. 34Ő pedig adagokat emelt az arcai elől hozzájuk, de BenYámin adagja megsokszorozódott mindnyájuk adagjához képest öt mértékkel. És ittak, és megrészegültek vele együtt.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • BenYámin (בִּנְיָמִין – 𐤁𐤍𐤉𐤌𐤉𐤍) – Jobb kéz fia • El-Shádáj (אֵל שַׁדַּי – 𐤀𐤋 𐤔𐤃𐤉) – A Mindenható • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ivrim (עִבְרִים – 𐤏𐤁𐤓𐤉𐤌) – Héberek/Átkelők • Mitzráyim (מִצְרַיִם – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptom – szorítások • Mitzrim (מִצְרִים – 𐤌𐤑𐤓𐤉𐤌) – Egyiptomiak • Shálom (שָׁלוֹם – 𐤔𐤋𐤅𐤌) – Béke/Teljesség/Jólét/Épség • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon