1Yosháfátnak gazdagsága és dicsősége volt bőséggel, és sógorságra lépett Áchávval. 2Évek végeztével lement Áchávhoz Shomronba, és Ácháv juhokat és marhákat vágatott neki bőséggel, meg a néppel, amely vele volt, és rábeszélte, hogy vonuljon föl Rámót-Gil’ád ellen. 3És ezt mondta Ácháv, Yiszrá’El királya Yosháfátnak, Yáhu’Dáh királyának: Eljössz-e velem Rámót-Gil’ád ellen? Ő ezt mondta neki: Olyan vagyok, mint te, és olyan a népem, mint a te néped; veled leszünk a háborúban.
4És ezt mondta Yosháfát Yiszrá’El királyának: Kérdezd meg, kérlek, ma Yahuwah igéjét! 5És összegyűjtötte Yiszrá’El királya a prófétákat, négyszáz embert, és ezt mondta nekik: Elmenjünk-e Rámót-Gil’ád ellen a háborúba, vagy letegyek róla? Ők ezt mondták: Vonulj föl, és HáElohim a király kezébe fogja adni. 6De Yosháfát ezt mondta: Nincs itt Yahuwahnak még egy prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa? 7És ezt mondta Yiszrá’El királya Yosháfátnak: Van még egy ember, akin keresztül megkérdezhetjük Yahuwaht, de én gyűlölöm őt, mert nem prófétál rólam jót, hanem csak rosszat minden napján; ő Mika’Yáhu, Yimlá fia. És ezt mondta Yosháfát: Ne mondjon ilyet a király! 8És hívott Yiszrá’El királya egy udvari embert, és ezt mondta: Hozd gyorsan Mika’Yáhut, Yimlá fiát! 9Yiszrá’El királya és Yosháfát, Yáhu’Dáh királya ott ültek, mindegyik a maga trónján, díszruhába öltözve, és ott ültek a szérűn, Shomron kapujának bejáratánál, és mind a próféták prófétáltak előttük. 10És készített magának Tzidki’Yáhu, Kenaaná fia vasszarvakat, és ezt mondta: így szól Yahuwah – Ezekkel ököleled Arámot, míg el nem pusztítod őket. 11És mind a próféták így prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gil’ád ellen, és sikerrel jársz, és Yahuwah a király kezébe adja.
12A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Mika’Yáhut, szólt hozzá, mondván: Íme, a próféták szavai egy szájjal jót mondanak a királynak; legyen, kérlek, a te szavad is olyan, mint egyikőjüké, és mondj jót! 13De Mika’Yáhu ezt mondta: Él Yahuwah, hogy amit mond az én Elohimom, azt fogom szólni. 14És megérkezett a királyhoz, és ezt mondta neki a király: Mikha! Elmenjünk-e Rámót-Gil’ád ellen a háborúba, vagy letegyek róla? És ő ezt mondta: Vonuljatok föl, és sikerrel jártok, és a kezetekbe adatnak. 15És ezt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg, hogy ne mondj nekem mást, csak igazat Yahuwah nevében? 16És ő ezt mondta: Láttam egész Yiszrá’Elt szétszóródva a hegyeken, mint a nyájat, amelynek nincs pásztora; és ezt mondta Yahuwah: Nincs uraik ezeknek, térjen vissza mindenki a házába békével! 17És ezt mondta Yiszrá’El királya Yosháfátnak: Nemde megmondtam neked, hogy nem prófétál rólam jót, hanem csak rosszat? 18És ő ezt mondta: Ezért halljátok Yahuwah igéjét! Láttam Yahuwaht trónján ülve, és az Egekre egész seregét ott állva jobbján és balján. 19És ezt mondta Yahuwah: Ki fogja rászedni Áchávot, Yiszrá’El királyát, hogy fölvonuljon és elessék Rámót-Gil’ádnál? És ez így szólt, az meg úgy szólt. 20És előlépett Ruách, és megállt Yahuwah előtt, és ezt mondta: Én fogom rászedni őt. És ezt mondta neki Yahuwah: Mivel? 21És ezt mondta: Kimegyek, és hazug Ruách leszek minden prófétája szájában. És ezt mondta: Rászeded, és sikerrel is jársz; menj ki, és tégy így! 22És most, íme, hazug Ruácht adott Yahuwah ezeknek a prófétáidnak szájába, és Yahuwah rosszat mondott ki rólad.
23És odalépett Tzidki’Yáhu, Kenaaná fia, és arcul ütötte Mika’Yáhut, és ezt mondta: Melyik úton ment át Ruách Yahuwah tőlem, hogy veled beszéljen? 24És ezt mondta Mika’Yáhu: Íme, meglátod azon a napon, amikor szobából szobába mész, hogy elrejtőzz. 25És ezt mondta Yiszrá’El királya: Fogjátok Mika’Yáhut, és vigyétek vissza Ámón városparancsnokhoz és Yoáshhoz, a király fiához, 26és mondjátok: Így szól a király: Tegyétek ezt a börtön házába, és tápláljátok a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, amíg békében vissza nem térek! 27És ezt mondta Mika’Yáhu: Ha békében visszatérve visszatérsz, nem Yahuwah beszélt általam. És ezt mondta: Halljátok, népek, mindnyájan!
28És fölvonult Yiszrá’El királya és Yosháfát, Yáhu’Dáh királya Rámót-Gil’ád ellen. 29És ezt mondta Yiszrá’El királya Yosháfátnak: Álruhába öltözöm, és úgy megyek a háborúba, te azonban öltsd fel a magad ruháit! És álruhába öltözött Yiszrá’El királya, és úgy mentek a háborúba. 30Arám királya pedig megparancsolta harci kocsijai parancsnokainak, mondván: Ne harcoljatok se kicsivel, se naggyal, csak Yiszrá’El királyával egyedül! 31És történt, amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Yosháfátot, ők ezt mondták: Yiszrá’El királya ő! És körülfogták, hogy harcoljanak ellene; de Yosháfát kiáltott, és Yahuwah megsegítette, és elterelte tőle őket Elohim. 32És történt, amikor a harci kocsik parancsnokai látták, hogy nem Yiszrá’El királya az, visszafordultak mögüle. 33Egy ember pedig meghúzta az íjat ártatlanul, és eltalálta Yiszrá’El királyát a kapcsok között és a páncél között; és ezt mondta a kocsihajtónak: Fordítsd a kezed, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem. 34És fölerősödött a háború azon a napon, és Yiszrá’El királya állva maradt a harci kocsiban Arámmal szemben egészen estig; és meghalt a nap lementének idején.
Szójegyzék: Ámón (אָמוֹן – 𐤀𐤌𐤅𐤍) – Yáhu’Dáh királya/Hűséges • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Tzidkiyá (צִדְקִיָּה – 𐤑𐤃𐤒𐤉𐤄) – Tzidkijjá, Yah az igazságom • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yoásh (יוֹאָשׁ – 𐤉𐤅𐤀𐤔) – Yahuwah tüze