1És mondta Shlomoh, hogy házat épít Yahuwah nevének, és házat a királyságának. 2Shlomoh megszámlált hetvenezer férfit teherhordónak, és nyolcvanezer férfit kővágónak a hegyen, és felügyelőket föléjük: háromezer-hatszázat. 3És elküldött Shlomoh Chúrámhoz, Tzor királyához, mondván: Ahogyan apámmal, Dáviddal tettél, és küldtél neki cédrusokat, hogy házat építsen magának, hogy abban lakjék — [úgy tégy velem is]. 4Íme, én házat építek Yahuwah, az én Elohimom nevének, hogy szenteljem neki, hogy jó illatú füstölőszereket füstölögtessek előtte, és az állandó sorba rakott kenyérre, és égőáldozatokra reggel és este, a Shábátokra és az újholdakra, meg Yahuwah, a mi Elohimunk ünnepeire — örökre ez Yiszrá’Elen. 5És a ház, amelyet építek, nagy, mert nagy a mi Elohimunk minden elohimnál. 6De ki tart vissza erőt, hogy házat építsen neki, hiszen az Egek és az Egek Egei nem fogadják be őt? És ki vagyok én, hogy házat építsek neki, hacsak nem azért, hogy füstölögtessek előtte? 7És most küldj nekem bölcs férfit, hogy munkálkodjék az aranyon, az ezüstön, a rézen és a vason, és a piros bíboron, a karmazsinon és a kék bíboron, és aki ért a vésetek faragásához, a bölcsekkel együtt, akik nálam Yáhu’Dáhban és Yerusháláyimban vannak, akiket apám, Dávid készített elő. 8És küldj nekem cédrusfákat, ciprusokat és almugfákat a Levánonról, mert én tudom, hogy szolgáid értenek a Levánoni fák kivágásához; és íme, az én szolgáim a te szolgáiddal lesznek, 9hogy fát készítsenek elő nekem bőséggel, mert a ház, amelyet építek, nagy és csodálatos. 10És íme, a favágóknak, a fák kivágóinak adok búzát, eleségül szolgáidnak, húszezer kórt, és árpát húszezer kórt, és bort húszezer batot, és olajat húszezer batot.
11És szólt Chúrám, Tzor királya írásban, és elküldte Shlomohnak: Yahuwah népe iránti szeretetében tett téged királlyá fölöttük. 12És szólt Chúrám: Áldott Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, aki az Egeket és a földet alkotta, aki adott Dávid királynak bölcs fiút, aki ért az értelemhez és a belátáshoz, aki házat épít Yahuwahnak, és házat a királyságának. 13És most küldtem bölcs férfit, aki ért a belátáshoz, Chúrám-Ávimat, 14egy asszony fiát Dán leányai közül, és apja Tzori férfi, aki ért az aranyon és az ezüstön, a rézen, a vason, a köveken és a fákon, a piros bíboron, a kék bíboron, a lenen és a karmazsinon való munkálkodáshoz, és mindenféle véset faragásához, és mindenféle terv kigondolásához, amit csak elé adnak, a te bölcseiddel és uramnak, apádnak, Dávidnak a bölcseivel együtt. 15És most a búzát és az árpát, az olajat és a bort, amelyről uram szólt, küldje el szolgáinak. 16És megszámlálta Shlomoh mind a férfiakat, a jövevényeket, akik Yiszrá’El földjén voltak, azután a számlálás után, amellyel apja, Dávid megszámlálta őket; és találtatott közülük százötvenháromezer-hatszáz. 17És tett közülük hetvenezret teherhordóvá, és nyolcvanezret kővágóvá a hegyen, és háromezer-hatszázat felügyelővé, hogy dolgoztassák a népet.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Chúrám (חוּרָם – 𐤇𐤅𐤓𐤌) – Chúrám, Tzor királya • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Shlomoh (שְׁלֹמֹה – 𐤔𐤋𐤌𐤄) – Salamon, békés • Tzor (צֹר – 𐤑𐤓) – föníciai kikötőváros – pogány főníciai főváros (Tyrosz • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany