1És abban az időben felkel Mikha’El, a nagy vezér, aki néped fiai mellett áll, és nyomorúság ideje lesz, amilyen nem volt, mióta nemzet lett, addig az időig. És abban az időben megmenekül néped, mindenki, aki beírva találtatik a könyvben. 2És sokan azok közül, akik a föld porában alszanak, felébrednek: ezek örök életekre, azok gyalázatra és örök utálatra. 3És az okosak ragyogni fognak, mint a boltozat ragyogása, és akik sokakat igazságra vezetnek, mint a csillagok, örökké és mindörökké. 4Te pedig, Dáni’El, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le a könyvet a vég idejéig. Sokan járnak ide-oda, és gyarapodik az ismeret.
5És láttam én, Dáni’El, és íme, másik kettő állt ott: egyik a Folyam partján innen, másik a Folyam partján túl. 6És az egyik így szólt a gyolcsruhába öltözött férfihoz, aki a Folyam vizei fölött volt: Mikorra lesz a csodás dolgok vége? 7És hallottam a gyolcsruhába öltözött férfit, aki a Folyam vizei fölött volt, és jobbját és balját az egekre emelte, és megesküdött az Örökké Élőre, hogy egy időre, időkre és egy félre; és amikor véget ér a szent nép kezének szétzúzása, beteljesedik mindez. 8És én hallottam, de nem értettem, ezért így szóltam: Yahuwah, mi lesz mindezek vége? 9És így szólt: Menj, Dáni’El, mert be vannak zárva és le vannak pecsételve ezek az igék a vég idejéig. 10Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, a gonoszok pedig gonoszul cselekszenek, és a gonoszok közül senki sem érti meg, de az okosak megértik. 11És attól az időtől fogva, hogy elveszik a szüntelen áldozatot, és felállítják a pusztító undokságot, ezerkétszázkilencven nap. 12Boldog, aki vár és elér ezerháromszázharmincöt napig. 13Te pedig menj a vég felé, és megnyugszol, és felkelsz sorsodra a napok végén.
Szójegyzék: Ádámáh (אֲדָמָה – 𐤀𐤃𐤌𐤄) – Termőföld/Talaj • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Mikha’El (מִיכָאֵל – 𐤌𐤉𐤊𐤀𐤋) – Mikael/Ki olyan, mint Elohim? • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve