1Én, Nevukhádnetzár, nyugalomban voltam házamban, és virultam palotámban. 2Álmot láttam, és megrettentett engem; a fekhelyemen támadt gondolatok és fejem látomásai megrémítettek. 3Tőlem adatott parancs, hogy vezessék elém Bável minden bölcsét, hogy az álom megfejtését tudtomra adják. 4Akkor bejöttek a mágusok, a varázslók, a Kászdim és a csillagjósok, és elmondtam előttük az álmot, de a megfejtését nem adták tudtomra. 5Végül elém jött Dáni’El, akinek neve Belteshá’tzár az én elohimom neve szerint, és akiben szent elohim Ruácha van, és elmondtam előtte az álmot: 6Belteshá’tzár, mágusok feje! Mert tudom, hogy szent elohim Ruácha van benned, és semmi titok nem okoz neked nehézséget, mondd meg álmom látomásait, amelyeket láttam, és a megfejtését!
7Fejem látomásai a fekhelyemen ezek voltak: Láttam, és íme, egy fa a föld közepén, és magassága nagy. 8Növekedett a fa és megerősödött, magassága az Egekig ért, és láthatósága az egész föld széléig. 9Lombja szép és gyümölcse sok, és táplálék mindennek volt rajta; alatta árnyékot adott a mező vadja, és ágain laktak az Egek madarai, és róla táplálkozott minden hús. 10Láttam fejem látomásaiban a fekhelyemen, és íme, egy virrasztó és szent szállt le az Egekből. 11Erővel kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le ágait, rázzátok le lombját és szórjátok szét gyümölcsét! Mozduljon el a vad alóla, és a madarak ágairól! 12De gyökereinek tövét hagyjátok a földben, vasból és rézből való bilincsben, a mező füvében! Az Egek harmatja áztassa, és a föld füvében legyen része a vaddal! 13Szíve emberitől változzék el, és vad szíve adassék neki, és hét időszak múljék el fölötte! 14A virrasztók határozata ez a beszéd, és a szentek szava ez a kérés, azért, hogy megtudják az élők, hogy ‘Elyon uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja, és az emberek legalját állítja fölébe. 15Ezt az álmot láttam én, Nevukhádnetzár király; te pedig, Belteshá’tzár, mondd meg a megfejtését, mert királyságom minden bölcse nem tudja a megfejtést tudtomra adni, te pedig képes vagy rá, mert szent elohim Ruácha van benned.
16Akkor Dáni’El, akinek neve Belteshá’tzár, megdöbbent mintegy egy óráig, és gondolatai megrémítették. Megszólalt a király és így szólt: Belteshá’tzár, az álom és a megfejtése ne rémítsen meg téged! Megszólalt Belteshá’tzár és így szólt: Uram, az álom gyűlölőidnek, és megfejtése ellenségeidnek! 17A fa, amelyet láttál, amely növekedett és megerősödött, és magassága az Egekig ért, és láthatósága az egész földre, 18és lombja szép és gyümölcse sok, és táplálék mindennek volt rajta, amely alatt lakott a mező vadja, és ágain tanyáztak az Egek madarai — 19te magad vagy az, ó király, mert naggyá és erőssé lettél, és nagyságod megnőtt és az Egekig ér, és uralmad a föld széléig. 20És hogy a király egy virrasztót és szentet látott leszállni az Egekből, aki ezt mondta: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el, de gyökereinek tövét hagyjátok a földben, vasból és rézből való bilincsben, a mező füvében, és az Egek harmatja áztassa, és a mező vadjával legyen része, míg hét időszak el nem múlik fölötte — 21ez a megfejtés, ó király, és ‘Elyon határozata az, amely eljött uramra, a királyra: 22Elűznek téged az emberek közül, és a mező vadjával lesz lakásod, és füvet esznek veled, mint az ökrökkel, és az Egek harmatja áztat téged, és hét időszak múlik el fölötted, míg meg nem tudod, hogy ‘Elyon uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja. 23És hogy azt mondták, hagyják meg a fa gyökereinek tövét: királyságod megmarad neked, mihelyt megtudod, hogy az Egek uralkodnak. 24Azért, ó király, tanácsom legyen kedves előtted: vétkeidet igazságossággal szakítsd meg, és gonoszságaidat a szegényeken való könyörüléssel, hátha hosszabb lesz a békességed.
25Mindez elérte Nevukhádnetzár királyt. 26Tizenkét hónap múltán a királyság palotáján sétált, amely Bávelban volt. 27Megszólalt a király és így szólt: Nemde ez a nagy Bável, amelyet én építettem a királyság házává hatalmam erejével és fenségem dicsőségére? 28Még a szó a király szájában volt, amikor hang esett le az Egekből: Neked mondják, Nevukhádnetzár király, a királyság eltávozott tőled! 29Az emberek közül elűznek téged, és a mező vadjával lesz lakásod, füvet esznek veled, mint az ökrökkel, és hét időszak múlik el fölötted, míg meg nem tudod, hogy ‘Elyon uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja, akinek akarja.
30Abban az órában beteljesedett a szó Nevukhádnetzáron, és az emberek közül elűzték, és füvet evett, mint az ökrök, és az Egek harmatja áztatta testét, míg szőre meg nem nőtt, mint a sasoké, és karmai, mint a madaraké.
31És a napok múltán én, Nevukhádnetzár, az Egekre emeltem szemeimet, és értelmem visszatért hozzám, és ‘Elyont áldottam, és az örökké élőt dicsértem és tiszteltem, mert az ő uralma örök uralom, és királysága nemzedékről nemzedékre. 32És a föld minden lakóját semminek tekinti, és akarata szerint cselekszik az Egek seregével és a föld lakóival, és nincs, aki a kezére csaphatna, és azt mondhatná neki: mit cselekszel? 33Abban az időben értelmem visszatért hozzám, és királyságom dicsőségére fenségem és ragyogásom visszatért hozzám, és engem fölkerestek tanácsosaim és főembereim, és királyságomba visszahelyeztek, és túláradó nagyság adatott hozzám.
34Most én, Nevukhádnetzár, dicsérem és magasztalom és dicsőítem az Egek Királyát, mert minden tette igaz, és útjai ítélet, és akik kevélységben járnak, azokat meg tudja alázni.
Szójegyzék: ‘Elyon (עֶלְיוֹן – 𐤏𐤋𐤉𐤅𐤍) – Felséges/Magasságos – elohimi cím • Bável (בָּבֶל – 𐤁𐤁𐤋) – Babilon/Zűrzavar • Dáni’El (דָּנִיֵּאל – 𐤃𐤍𐤉𐤀𐤋) – Dániel/Elohim az ítélőm • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kászdim (כַּשְׂדִּים – 𐤊𐤔𐤃𐤉𐤌) – Káldeusok • Nevukhádnetzár (נְבוּכַדְנֶאצַּר – 𐤍𐤁𐤅𐤊𐤃𐤍𐤀𐤑𐤓) – Nabukodonozor/Nebó védje a koronát • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár