1Dáryáveshnak, Ácháshverosh fiának, a mádáj magvából való férfinak az első évében, akit királlyá tettek a Kászdim királysága fölött, 2uralkodása első évében én, Dáni’El, megértettem az írásokból az évek számát, amelyről Yahuwah szava szólt Yirme’Yáhu prófétához, hogy beteljék Yerusháláyim romjain hetven év. 3És odafordítottam arcaimat Ádonáj Elohimhoz, hogy keressem őt imádsággal és könyörgésekkel, böjtben, zsákban és hamuban.
4És imádkoztam Yahuwahhoz, Elohimomhoz, és vallást tettem, és ezt mondtam: Ó, Ádonáj, a nagy és félelmes El, aki megőrzi a szövetséget és a hűségszeretetet azok iránt, akik őt szeretik és megtartják parancsolatait! 5Vétkeztünk és elferdültünk, gonoszul cselekedtünk és lázadtunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. 6És nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez és atyáinkhoz, és az Áretz egész népéhez. 7Tiéd, Ádonáj, az igazság, miénk pedig az arcok szégyene, ahogy ma is: Yáhu’Dáh férfiaié, Yerusháláyim lakóié és az egész Yiszrá’Elé, a közeliekké és a távoliaké, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségükért, amellyel hűtlenné lettek hozzád. 8Yahuwah, miénk az arcok szégyene, királyainké, vezéreinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. 9Ádonáj, Elohimunké az irgalmak és a megbocsátások, mert lázadtunk ellene, 10és nem hallgattunk Yahuwahnak, Elohimunknak a szavára, hogy törvényei szerint járjunk, amelyeket elénk adott szolgái, a próféták keze által. 11És az egész Yiszrá’El áthágta törvényedet és eltért, hogy ne hallgasson szavadra; ezért ránk ömlött az átok és az eskü, amely meg van írva Moshehnak, az Elohim szolgájának törvényében, mert vétkeztünk ellene. 12És beteljesítette szavait, amelyeket szólt ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak fölöttünk, hogy nagy veszedelmet hozzon ránk, amilyen nem történt az egész Egek alatt, mint ami történt Yerusháláyimban. 13Ahogy meg van írva Mosheh törvényében, mindez a veszedelem ránk jött; és nem esedeztünk Yahuwahnak, Elohimunknak az arca előtt, hogy megtérjünk bűneinkből és belássuk igazságodat. 14És Yahuwah virrasztott a veszedelem fölött, és ránk hozta azt; mert igaz Yahuwah, a mi Elohimunk minden tettében, amit cselekedett, mi pedig nem hallgattunk szavára. 15És most, Ádonáj, Elohimunk, aki kihoztad népedet Mitzráyim földjéről erős kézzel, és nevet szereztél magadnak, ahogy ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16Ádonáj, egész igazságod szerint forduljon el, kérlek, haragod és indulatod városodtól, Yerusháláyimtól, szent hegyedtől; mert bűneinkért és atyáink vétkeiért gyalázattá lett Yerusháláyim és néped mindazoknak, akik körülöttünk vannak. 17És most hallgasd meg, Elohimunk, szolgád imádságát és könyörgéseit, és ragyogtasd fel arcaidat elpusztult szentélyed fölött, Ádonájért. 18Hajtsd hozzám, Elohimom, füledet, és halld! Nyisd ki szemeidet, és lásd pusztulásainkat és a várost, amely fölött a te neved hangzott el; mert nem a magunk igaz tetteire támaszkodva visszük eléd könyörgéseinket, hanem a te nagy irgalmaidra. 19Ádonáj, halld meg! Ádonáj, bocsáss meg! Ádonáj, figyelj és cselekedj, ne késlekedj – önmagadért, Elohimom, mert a te neved hangzott el városod és néped fölött!
20És még beszéltem, imádkoztam és vallást tettem vétkemről és népemnek, Yiszrá’Elnek a vétkéről, és odahullattam könyörgésemet Yahuwahnak, Elohimomnak az arca elé Elohimom szent hegyéért; 21még beszéltem az imádságban, amikor a férfi, Gávri’El, akit kezdetben láttam a látomásban, fáradtan repülve megérintett engem az esti áldozat idején. 22És megértésre tanított, és beszélt velem, és ezt mondta: Dáni’El, most jöttem ki, hogy bölcsességre, megértésre tanítsalak. 23Könyörgésed kezdetén kijött a szó, és én eljöttem, hogy hírül adjam, mert kedvelt vagy te; értsd meg hát a szót, és értsd meg a látomást!
24Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, hogy bevégződjék a hitszegés, és lepecsételődjenek a bűnök, és engesztelést nyerjen a vétek, és behozassék az örökkévalóságok igazsága, és lepecsételődjék látomás és próféta, és felkenessék a Szentek Szentje. 25Tudd meg azért és értsd meg: attól, hogy kiment a szó Yerusháláyim helyreállításáról és felépítéséről, a felkent fejedelemig hét hét; és hatvankét hét alatt újra felépül, terekkel és sánccal, de az idők szorongatásában. 26És a hatvankét hét után kiirtatik egy felkent, és senkije sem lesz; és a várost és a szenthelyet elpusztítja egy eljövendő fejedelem népe; és vége árvízben lesz, és a háború végéig elvégzett pusztulások lesznek. 27És erős szövetséget köt a sokakkal egy hétre, és a hét felénél megszünteti a véresáldozatot és az ételáldozatot; és a förtelmek szárnyán egy pusztító jön, egészen addig, míg a végzés és az elhatározott el nem ömlik a pusztítón.
Szójegyzék: Ácháshverosh (אֲחַשְׁוֵרוֹשׁ – 𐤀𐤇𐤔𐤅𐤓𐤅𐤔) – Xerxész párászi király – a könyv főszereplője • Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve