1Jaj, hogy ül magányosan a város,
amely népben gazdag volt!
Olyanná lett, mint az özvegy,
aki nagy volt a népek között;
úrnő a tartományok között
kényszermunkássá lett!
2Sírva sír az éjszakában,
és könnye az orcáján.
Nincs vigasztalója
mindazok közül, akik szerették.
Minden barátja hűtlenné lett hozzá,
ellenségeivé lettek.
3Fogságba ment Yáhu’Dáh a nyomorúságból
és a sok szolgálatból;
ő a pogányok között lakik,
nem talált nyugalmat.
Minden üldözője utolérte
a szorongattatások között.
4Tzion útjai gyászolnak,
mert nincsenek, akik az ünnepre jönnének.
Minden kapuja elhagyatott,
Kohenjai sóhajtoznak,
szüzei gyötrődnek,
és neki keserű.
5Elnyomói fejjé lettek,
ellenségei nyugalomban élnek,
mert Yahuwah szomorította meg
sok vétke miatt.
Kisdedei fogságba mentek
az elnyomó előtt.
6És kivonult Tzion leányából
minden ékessége.
Vezérei olyanokká lettek, mint a szarvasok,
amelyek nem találnak legelőt,
és erő nélkül mentek
az üldöző előtt.
7Visszaemlékezik Yerusháláyim
nyomorúsága és hontalansága napjaiban
minden drágaságára,
amelyek a hajdani napokból voltak.
Amikor népe az elnyomó kezébe esett,
és nem volt segítője,
látták őt az elnyomók,
nevettek pusztulásán.
8Vétkezvén vétkezett Yerusháláyim,
ezért lett tisztátalanná.
Mindazok, akik tisztelték, lenézik,
mert látták mezítelenségét.
Ő maga is sóhajtozott,
és hátrafordult.
9Tisztátalansága a ruhája szegélyén;
nem gondolt a végére,
és csodálatosan mélyre szállt.
Nincs vigasztalója.
Lásd, Yahuwah, nyomorúságomat,
mert fölfuvalkodott az ellenség!
10Kezét kinyújtotta az elnyomó
minden drágaságára;
mert látta, hogy pogányok
mentek be Mikdáshába,
akikről azt parancsoltad:
Ne menjenek be gyülekezésedbe!
11Egész népe sóhajtozik,
kenyeret keresnek;
odaadták drágaságaikat ételért,
hogy visszahozzák a Nefesht.
Lásd, Yahuwah, és tekintsd meg,
mert megvetetté lettem!
12Nem nektek-e mondom, mind, akik az úton átmentek?
Tekintsetek ide és lássátok:
van-e fájdalom, mint az én fájdalmam,
amelyet nekem okoztak,
amellyel megszomorított Yahuwah
izzó haragja napján?
13A magasból tüzet bocsátott csontjaimba,
és eltiporta őket.
Hálót feszített ki lábaimnak,
visszafordított hátra.
Elhagyottá tett,
egész nap beteggé.
14Vétkeim igája rácsomóztatott az ő keze által,
összefonódtak, fölhágtak nyakamra;
megtörte erőmet.
Olyanok kezébe adott Ádonáj,
akik előtt nem tudok fölállni.
15Félrevetette minden vitézemet Ádonáj a közepemben,
ünnepi gyülekezést hívott össze ellenem,
hogy összetörje ifjaimat.
Sajtót taposott Ádonáj
Yáhu’Dáh szűz leányának.
16Ezek miatt sírok én,
szemem, szemem vizeket ont,
mert messze van tőlem a vigasztaló,
aki visszahozná Nefeshemet.
Fiaim elhagyatottá lettek,
mert fölülkerekedett az ellenség.
17Kinyújtotta Tzion kezeit,
nincs vigasztalója.
Yahuwah parancsolt Yá’ákov ellen
körülötte lévő elnyomóiról;
Yerusháláyim tisztátalanná lett
közöttük.
18Igazságos ő, Yahuwah,
mert szája ellen lázadtam.
Halljátok hát, mind, ti népek,
és lássátok fájdalmamat:
szüzeim és ifjaim
fogságba mentek.
19Hívtam szeretőimet,
ők megcsaltak engem.
Kohenjaim és véneim
a városban pusztultak el,
amikor ételt kerestek maguknak,
hogy visszahozzák Nefeshüket.
20Lásd, Yahuwah, mert szorongatás van rajtam,
beleim fortyognak,
megfordult szívem bennem,
mert lázadván lázadtam.
Kint a fegyver tett gyermektelenné,
a házban a halál.
21Hallották, hogy sóhajtozom,
nincs vigasztalóm.
Minden ellenségem hallotta bajomat,
örültek, mert te tetted;
elhoztad a napot, amelyet kihirdettél,
hogy ők is olyanok legyenek, mint én.
22Jusson eléd minden gonoszságuk,
és tégy velük úgy,
ahogy velem tettél
minden vétkem miatt;
mert sok a sóhajtásom,
és szívem beteg.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Szív (לֵב/לֵבָב – 𐤋𐤁) – Lev – belső ember/az értelem, akarat, emlékezet és érzés székhelye • Vizek (מַיִם – 𐤌𐤉𐤌) – Máyim • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve