1Jaj, hogy elhomályosult az arany,
megváltozott a jó színarany!
Kiöntettek a Kodesh kövei
minden utca sarkán.
2Tzion drága fiai,
akiket színaranyban mértek,
jaj, hogy cserépedénynek számítottak,
fazekas kezeinek műve!
3Még a sakálok is kihúzzák emlőiket,
szoptatják kölykeiket,
de népem leánya kegyetlenné lett,
mint a struccok a pusztában.
4A szopós nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúságtól,
kisgyermekek kenyeret kértek,
de senki sem tört nekik.
5Akik csemegéket ettek,
elpusztultak az utcákon,
akiket bíborban hordoztak,
szemétdombokat öleltek.
6És nagyobb lett népem leányának bűne,
mint Sz’dom vétke,
amely felfordult egy pillanat alatt,
és nem nyúltak hozzá kezek.
7Tisztábbak voltak nazírjai a hónál,
fehérebbek a tejnél,
testük pirosabb volt a korálloknál,
Szápir volt az alakjuk.
8Sötétebb lett a koromnál ábrázatuk,
nem ismerték fel őket az utcákon,
bőrük csontjaikhoz tapadt,
kiszáradt, mint a fa.
9Jobban jártak a kard megöltjei
az éhség megöltjeinél,
mert ezek átdöfötten enyésztek el,
a mező terméseitől megfosztva.
10Irgalmas asszonyok kezei
megfőzték gyermekeiket,
táplálékul lettek azok nekik
népem leányának összeomlásában.
11Bevégezte Yahuwah az ő haragját,
kiöntötte izzó haragját,
és tüzet gyújtott Tzionban,
amely megemésztette alapjait.
12Nem hitték a föld királyai,
sem a világ minden lakói,
hogy bejön ostromló és ellenség
Yerusháláyim kapuin.
13Prófétáinak vétkeitől,
Kohenjainak bűneitől,
akik kiontották benne
az igazak vérét.
14Vakokként tántorogtak az utcákon,
beszennyezve vérrel,
úgyhogy nem érinthették
öltözeteiket.
15Térjetek félre, tisztátalan! – kiáltották feléjük –
térjetek félre, félre, ne érintsetek!
Mert elmenekültek és bolyongtak is,
azt mondták a pogányok között:
Nem laknak itt tovább!
16Yahuwah arcai szórták szét őket,
nem tekint rájuk többé;
a Kohánim arcait nem becsülték,
a vénekkel nem kegyelmeztek.
17Még most is elsorvadnak szemeink,
hiábavaló segítségünkre várva;
őrhelyünkön kémleltünk
nép felé, amely nem szabadít.
18Vadásztak lépteinkre,
hogy ne járhassunk tereinken;
elközelgett a végünk, beteltek napjaink,
mert eljött a végünk.
19Gyorsabbak voltak üldözőink
az Egek sasainál;
a hegyeken hevesen üldöztek minket,
a pusztában leselkedtek ránk.
20Orrunk lehelete, Yahuwah Felkentje,
foglyul esett az ő vermeikben,
akiről azt mondtuk:
Az ő árnyékában élünk a pogányok között.
21Örvendezz és vigadj, Edom leánya,
aki ‘Utz földjén laksz!
Hozzád is eljut a pohár,
megrészegülsz és levetkőzöl.
22Bevégződött bűnöd, Tzion leánya,
nem visz többé fogságba;
számon kéri bűnödet, Edom leánya,
leleplezi vétkeidet.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Kodesh (קֹדֶשׁ – 𐤒𐤃𐤔) – Szent/Szentély – az elkülönített hely • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • Kohen (כֹּהֵן – 𐤊𐤄𐤍) – Pap – Áháron leszármazottja • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Sz’dom (סְדֹם – 𐤎𐤃𐤌) – Szodoma/Égés/Kiszáradt • Szápir (סַפִּיר – 𐤎𐤐𐤓) – Zafír – a Choshen 5. köve • ‘Utz (עוּץ – 𐤏𐤅𐤑) – „Iyov földje” – Edom lakóhelye, 4:21 • Vér (דָּם – 𐤃𐤌) – Dám – az élet hordozója • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany