1Ezeknek végeztével hozzám léptek a vezető emberek, és ezt mondták: nem különült el Yiszrá’El népe, a Kohánim és a Levi’im az országok népeitől, utálatosságaik szerint, a Kená’áni, a Chiti, a Perizi, a Yebusi, az Amoni, a Moávi, a Mitzri és az Emori utálatosságai szerint, 2mert vettek a leányaik közül maguknak és fiaiknak, és összekeveredett a szent mag az országok népeivel, és a vezető emberek és az elöljárók keze volt e hűtlenségben elöl. 3És amikor meghallottam ezt a dolgot, megszaggattam ruhámat és köpenyemet, és téptem fejem és szakállam hajából, és összetörve ültem. 4És hozzám gyűltek mind, akik remegtek Yiszrá’El Elohimja igéitől, a fogság hűtlensége miatt; én pedig összetörve ültem az esti áldozatig. 5És az esti áldozatkor fölkeltem böjtölésemből, és megszaggatott ruhámban és köpenyemben térdeimre rogytam, és kiterjesztettem kezeimet Yahuwah felé, Elohimom felé, 6és ezt mondtam:
Elohimom, szégyenkezem és pirulok, hogy fölemeljem arcaimat hozzád, Elohimom, mert bűneink fejünk fölé sokasodtak, és vétkünk megnőtt az Egekreig. 7Atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és bűneink miatt adattunk mi, királyaink, Kohenjaink az országok királyainak kezébe, fegyverre, fogságra, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan e mai napon van. 8És most, egy pillanatra, könyörület lett Yahuwah felől, Elohimunk felől, hogy meghagyjon nekünk menekülteket, és adjon nekünk szöget az ő szent helyén, hogy földerítse szemeinket Elohimunk, és adjon nekünk egy kevés életet szolgaságunkban. 9Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban sem hagyott el bennünket Elohimunk, hanem felénk hajlított hűségszeretetet a párászi királyok előtt, hogy életet adjon nekünk, hogy fölemeljük Elohimunk Házát, és helyreállítsuk romjait, és adjon nekünk védőfalat Yáhu’Dáhban és Yerusháláyimban.
10És most mit mondjunk, Elohimunk, ezek után? Mert elhagytuk parancsolataidat, 11amelyeket szolgáid, a próféták keze által parancsoltál, mondván: A föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld az országok népeinek tisztátalanságától, utálatosságaiktól, amelyekkel megtöltötték azt egyik végétől a másik végéig tisztátalanságukban. 12És most leányaitokat ne adjátok fiaiknak, és leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek békességüket, sem javukat soha, hogy megerősödjetek, és egyétek a föld javát, és örökségül adjátok fiaitoknak mindörökre. 13És mindazok után, amik ránk jöttek gonosz tetteink és nagy vétkünk miatt — mert te, Elohimunk, kíméltél minket, bűnünk alatt maradva, és adtál nekünk ilyen menekülteket — 14vajon visszatérjünk-e parancsolataid megszegéséhez, és összeházasodjunk-e ez utálatosságok népeivel? Nem haragszol-e meg ránk a megsemmisülésig, úgy, hogy ne legyen maradék, se menekült?! 15Yahuwah, Yiszrá’El Elohimja, igaz vagy te, mert megmaradtunk mint menekültek, ahogyan e mai napon van. Íme, előtted vagyunk vétkünkben, mert nincs megállás előtted emiatt.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Cheszed (חֶסֶד – 𐤇𐤎𐤃) – Hűségszeretet/Szövetségi hűség • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kená’áni (כְּנַעֲנִי – 𐤊𐤍𐤏𐤍𐤉) – Kená’án-beli/Kereskedő • Kohánim (כֹּהֲנִים – 𐤊𐤄𐤍𐤉𐤌) – papok – T.sz. • párászi (פָּרַס – 𐤐𐤓𐤎) – Párász/Perzsia népe • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve