1Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Shá’ul a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Macedóniába. 2Bejárta annak tartományait, számos beszédben intette őket, majd elment Görögországba. 3Három hónapig tartózkodott ott, mivel azonban a Yáhu’dim merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. 4Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a Teszálonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timotiyosz, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. 5Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. 6Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.
7A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Shá’ul prédikált nekik, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. 8Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Shá’ul sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Ekkor Shá’ul lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne zajongjatok, mert a Nefeshe benne van.” 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
13Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Shá’ult, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. 14Amikor aztán Asszaoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. 15Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khiosz elé. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16Shá’ul ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg Shávuot ➣ a Hetek Ünnepének napjára Yerusháláyimba érkezzen.
17Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a Kehiláh véneit. 18Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: 19szolgáltam Yahuwahnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a Yáhu’dim cselszövései miatt értek. 20Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. 21Bizonyságot tettem Yáhu’dimnak is, meg görögöknek is Elohimhoz való megtérésről és a mi Ádoniban, Yeshuában való hitről. 22És most, íme, én a Ruách HáKodeshtől kényszerítve megyek Yerusháláyimba, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; 23csak azt tudom, hogy a Ruách HáKodesh városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. 24De én mindezekkel nem gondolok, sőt a Nefeshem sem drága nekem ahhoz, hogy odaadjam, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet a HáÁdon Yeshuától azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek Elohim kegyelmének Beszoráháról. 25És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, Elohim Királyságát hirdetve, többé nem látja orcáimat senki. 26Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. 27Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Elohim teljes akaratát. 28Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Ruách HáKodesh, hogy legeltessétek Elohim közösségét, amelyet tulajdon vérével szerzett. 29Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, 30sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 31Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek és bátorítottalak mindnyájatokat. 32Most pedig Elohim kezébe és kegyelme igéjébe ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. 33Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, 34sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. 35Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy az ember dolgozzon és munkálkodjon a maga lelkéért, és a szűkölködő lelkéért is, megemlékezve a HáÁdon Yeshuá szavairól. Mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.” 36Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. 37Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Shá’ul nyakába borultak, és csókolgatták őt. 38Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.
Szójegyzék: Beszoráh (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Örömhír/Evangélium • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Ruách HáKodesh (רוּחַ הַקֹּדֶשׁ – 𐤓𐤅𐤇𐤄𐤒𐤃𐤔) – Szent Szellem • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Shávuot (שָׁבוּעוֹת – 𐤔𐤁𐤅𐤏𐤅𐤕) – Hetek ünnepe • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Záháv (זָהָב – 𐤆𐤄𐤁) – Arany