1Abban az időben Hordosz király rátette kezét az Edáh embereire, hogy ártson nekik. 2Megölte Yá’ákovot, Yochánán testvérét karddal. 3És látva, hogy jó dolog ez a Yáhu’dim szemében, folytatta, és elfogatta Kefát is – a napok pedig a kovásztalan kenyerek ünnepének napjai voltak. 4Megragadta őt, és a börtön házába vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrcsapatnak, hogy őrizzék, mert azt mondta, hogy a Peszách után állítja a nép elé. 5Kefá tehát fogva volt börtöne házában, de az Edáh erővel könyörgött érte Elohimhoz.
6És miután Hordosz azt akarta, hogy ítéletre vezessék, azon az éjszakán Kefá az ágyán feküdt két fegyveres férfi között, két bilinccsel megkötözve, a börtön házának őrzői pedig a küszöbön álltak. 7És íme, Yahuwah Málákhja állt mellette, és világosság ragyogott fel cellájában; megérintette Kefá combja tövét, és felébresztette őt, mondván: „Kelj fel gyorsan!” És lehulltak bilincsei kezeiről. 8És így szólt hozzá az Málákh: „Övezd fel derekadat, és kösd saruidat lábaidra!” Meg is tette így. És ezt mondta neki: „Felsőruhádat is vedd magadra, és kövess engem!” 9És kiment, és követte őt, de lelke nem tudta, hogy igaz-e az, ami vele történik az Málákh keze által, mert úgy tűnt szemeiben, mint egy látomás. 10És átmentek az első őrök során és a második során, és eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz, amely magától megnyílt előttük; kimentek rajta, és átmentek egy utcán, ekkor pedig hirtelen felment tőle az Málákh. 11És így szólt Kefá, amikor magához tért: „Most már biztosan tudom, hogy Yahuwah elküldte az ő Málákhját, és megmentett engem Hordosz markából és a Yáhudi nép minden ármánykodásától.” 12Még szívéhez beszélt, amikor eljutott Miryámnak, Yochánán – akit Márkosznak neveznek – anyjának házához, és ott sokan voltak egybegyűlve és imádkozva. 13És megzörgette a kapu ajtaját, és egy szolgálóleány jött a zörgető hangjára, akinek neve Rodé volt. 14És felismerte Kefá hangját, és örömében nem nyitotta ki neki az ajtót, hanem beszaladt a házba, és hírül adta nekik, hogy Kefá áll a bejáratnál. 15És ezt mondták neki: „Eszelős vagy!” De ő bizonygatta, hogy így van a dolog. Akkor azt mondták: „Az ő Málákhja az!” 16Kefá pedig tovább zörgetett, és kinyitották, és meglátták őt, és csodálkozás támadt szemeikben. 17És intett nekik kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Ádon a börtön házából, és így szólt: „Adjátok hírül ezt Yá’ákovnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és elment magának egy másik helyre.
18A reggel megvilágosodott, és nagy zűrzavar támadt a katonák között, mondván: Mi történt Kefával? 19Hordosz pedig kereste őt, de nem találta, és kivallatta az őröket, és parancsot adott, hogy öljék meg őket. Aztán lement Yáhu’Dáhól Keszáriába, és ott lakott.
20Akkor haragra gyúlt a Tzoriak és Tzidoniak ellen, ők pedig eljöttek hozzá egy szívvel, és rábeszélték Blásztuszt, aki a király kamarája fölött volt, hogy közbenjárjon értük és békét szerezzen nekik, mert a király földjéről kapták földjeik éhségének kenyerét. 21És lőn azon a napon, ünnep napján, hogy Hordosz királyság ruháit öltötte fel, és az ítélet székére ült, és fölemelé hozzájuk beszédeit. 22És felkiáltott a nép, mondván: „Elohim hangja ez, és nem ember hangja!” 23És lesújtott rá Yahuwah Málákhja, mint egy szempillantás, mivel nem adott dicsőséget Elohimnak, és férgek emésztették meg, és meghalt. 24Yahuwah Igéje pedig egyre nőtt és sokasodott. 25Bár-Nábá és Shá’ul pedig visszatértek Yerusháláyimből, miután betöltötték a rájuk bízott szolgálatukat, és magukkal vitték Yochánánt, akit Márkosznak neveznek.
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Bár-Nábá (בַּר־נָבָא – 𐤁𐤓𐤍𐤁𐤀) – a vigasztalás fia • Blásztusz (görög: Βλάστος – ) – a király kamarása • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Kefá (כֵּיפָא – 𐤊𐤉𐤐𐤀) – szikla (arámi – Péter • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Márkosz (מַרְקֹוס – 𐤌𐤓𐤒𐤅𐤎) – Márk (latin: Marcus) • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rodé (ῥόδη – görög: rózsa – ) – szolgálóleány neve • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János • Yáhudi (יְהוּדִי – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – zsidó/Yáhu’Dáh törzse • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó