1Történt pedig a következő Shábát napján, hogy szinte az egész város egybegyűlt, hogy hallja Yahuwah beszédét. 2De amikor a Yáhu’dim meglátták a nép sokaságát, szívük féltékenységre fordult, és gyalázták Shá’ult, és minden szavát szidalmazták. 3Ekkor felelt nekik Shá’ul és Bár-Nábá bátor szívvel, és így szóltak: „Nektek kellett elsőként hallanotok Elohim beszédét, de íme, ti megvetitek azt; nemde lázadásotok felelt ellenetek, mert nem ítéltettetek méltónak, hogy az örök életekre beírassatok. Ezért elfordulunk tőletek, és a Goyimhoz fordulunk. 4Mert így parancsolta nekünk az Ádon, mondván: ‘Téged a Goyim világosságává adlak, hogy szabadulás légy a föld végéig.’” 5Amikor a Goyim hallották ezt, örvendeztek, és dicsőítették Yahuwah beszédét, és hittek mindnyájan, akik az örök életekre rendeltettek. 6És Yahuwah beszéde elterjedt az egész környéken köröskörül.
7De a Yáhu’dim felingerelték és felbujtották az előkelő, Yahuwah-félő asszonyokat és a város elöljáróit, hogy haragra-haraggal gerjedjenek Shá’ul és Bár-Nábá ellen, és kiűzték őket határuk területéről. 8Ők pedig lerázták lábaik porát rájuk, és elmentek Ikóniumba. 9A tanítványok pedig megteltek örömmel és a Ruách Kodeshsel.
10Történt pedig Ikóniumban, hogy mindketten bementek a Yáhu’dim Beit-Kneszetjébe, és úgy tanítottak, hogy a Yáhu’dimból is, a görögökből is nagy sokaság lett hívővé és bízott. 11De a Yáhu’dim, akik nem voltak hívők, haragot és bosszúságot kevertek a Goyim szívébe a testvérek ellen. 12Ők azonban hosszú időt töltöttek ezen a helyen, és bátor szívvel szóltak Yahuwah nevében, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és jeleket és csodákat adott kezük által, hogy megtegyék azokat. 13A város sokasága pedig megoszlott szívében, és kettéhasadtak: az egyik fele a Yáhu’dim után, a másik fele a Shlichim (Küldöttek) után. 14Akkor összefogtak együtt a Goyim és a Yáhu’dim a vezetőikkel, és cselt szőttek, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 15De feltárult előttük a dolog, és elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és környékükre, 16és ott hirdették a Beszoráh beszédét.
17És ott, Lisztrában találtatott egy lábaira nyomorék, sánta ember, aki születése napjától fogva ült, és sohasem tudott járni. 18Ő hallotta Shá’ult, amint beszélt, az pedig rátekintett, és megtudta, hogy hívő ő, és alkalmas a megszabadulásra. 19Felemelte a hangját, és így kiáltott: „Kelj fel, és állj egyenesen a lábaidra!” Az pedig felugrott, felkelt, és járkált. 20Amikor a nép sokasága látta Shá’ul tettét, felemelték hangjukat, és így szóltak likaóniai nyelven: „Bizony, az elohim hasonlóvá lett az ember fiaihoz, és lejöttek hozzánk!” 21Bár-Nábát Bélnek nevezték, Shá’ult pedig Hermisnek hívták, mivel ő volt a szóvivők feje. 22Bél házának papja pedig, amely a várossal szemben volt, bikákat és koszorúkat hozott a kapu elé, és ő meg a nép sokasága áldozatot akart bemutatni nekik. 23Amikor ezt meghallották a Shlichim, Bár-Nábá és Shá’ul, megszaggatták ruháikat, és a nép közé futottak. 24És kiáltottak, és így szóltak: „Emberek, miért tesztek ilyet? Hiszen mi is ember fiai vagyunk, mint ti; egy a természet mindannyiunkban. Mi pedig a küldetés beszédeit tanítjuk nektek, hogy elszakadjatok ezektől a nem-elohimtól, és ragaszkodjatok az élő Elohimhoz, aki alkotta az egeket és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 25Aki a hajdankor napjaiban hagyta, hogy minden Goy a maga útjain járjon, amelyeket választott. 26Mégsem vonta meg tanúbizonyságait, mert jó ő, abban, hogy adta nektek földetek esőjét az egekből és bő termésű éveket, hogy betöltse lelkeiteket eledellel és örömmel.” 27De még ezt mondva is nagy volt a fáradságuk, hogy lecsendesítsék a nép sokaságát, hogy ne áldozzon áldozatot nekik.
28De íme, Yáhu’dim emberek jöttek Antiókhiából és Ikóniumból, és felbujtották a nép sokaságát, és megkövezték Shá’ult kövekkel, és kivonszolták a városon kívülre, mert azt mondták: „Halott ő.” De a tanítványok körülvették őt, és felkelt, és visszament a városba; másnap pedig kiment Bár-Nábával, és elment Derbébe. És hirdették abban a városban a Beszoráh beszédét, és sok tanítványt tettek, és azután visszatértek Lisztrába és Ikóniumba és Antiókhiába. És megerősítették ott a tanítványok szívét, és intették őket, hogy megálljanak hitükben, és higgyenek, hogy csak fáradság és gyötrelem árán jutunk be mi Elohim Királyságába. És választottak nekik véneket minden egyes Edáhban, és imádkoztak és böjtöltek, és az Ádon kezébe ajánlották őket, akiben hittek. Aztán átkeltek Pizidián, és eljutottak Pamfiliába, és elmondták a beszédet Pergében, és onnan lementek Attáliába. Onnan pedig tengeri úton mentek, és eljutottak Antiókhiába, ahonnan Elohim kegyelmébe ajánlva indultak a munkára, amelyet véghezvittek, míg be nem teljesítették. És amikor odaérkeztek, egybegyűjtötték az Edáht, és elbeszéltek mindent, amit Elohim tett velük, és hogy kaput nyitott a Goyimnak, amelyen a hívők bemehetnek. És a tanítványokkal együtt maradtak nem kevés ideig.
Szójegyzék: Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Örömhír/Evangélium • Bár-Nábá (בַּר־נָבָא – 𐤁𐤓𐤍𐤁𐤀) – a vigasztalás fia • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Goy (גּוֹי – 𐤂𐤅𐤉) – idegen nép/nemzet – idegen, nem-Yiszrá’El nép • Goyim (גּוֹיִם – 𐤂𐤅𐤉𐤌) – idegen népek/nemzetek • Kehiláh (קְהִלָּה – 𐤒𐤄𐤋𐤄) – gyülekezet/közösség • Kodesh (קֹדֶשׁ – 𐤒𐤃𐤔) – Szent/Szentély – az elkülönített hely • Pólos (פּוֹלוֹס – 𐤐𐤅𐤋𐤅𐤎) – Pál • Ruách (רוּחַ – 𐤓𐤅𐤇) – Szellem/Lehelet/Szél • Shlichim (שְׁלִיחִים – 𐤔𐤋𐤉𐤇𐤉𐤌) – Küldöttek/Apostolok • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Shábát (שַׁבָּת – 𐤔𐤁𐤕) – nyugalom napja – a hetedik nap • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yáhudi (יְהוּדִי – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉) – zsidó/Yáhu’Dáh törzse • Yáhu’dim (יְהוּדִים – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤉𐤌) – zsidók/Yáhu’Dáh népe