1És mikor elhatároztatott, hogy hajóra szálljunk Itáliába, átadták Shá’ult és néhány más foglyot egy százados Júliusznak, a Augusztá-század főemberének. 2És felmentünk egy Ádrámüttiumi hajóra, amely arra készült, hogy Ázsia partjait bejárja, és elindultunk. Árisztárkhosz, egy Mákedon Teszálonikából, velünk volt. 3És másnap odaértünk Tzidonba. És Júliusz emberségesen bánt Shá’ullal, és megengedte neki, hogy a barátaihoz menjen, és élvezze gondoskodásukat.
4És onnan felkerekedtünk, és Küprosz alatt hajóztunk, mivel ellenkeztek velünk a szelek. 5És átkeltünk a Kilikiá és Pámfiliá ellenében levő tengeren, és megérkeztünk Mirába, Likiá városába. 6És ott a százados Júliusz egy Álekszándriái hajót talált, amely Itáliába tartott, és arra tett minket. 7Sok napig lassan hajóztunk, és nagy nehezen jutottunk el Knidosz irányába. És mivel a szél nem engedte, hogy egyenesen menjünk, Krétá alatt hajóztunk, Szálmonével szemben. 8És alig tudtunk elmenni mellette, elérkeztünk egy helyre, amelyet Szép Kikötőknek neveznek; közel volt hozzá Lászeá városa.
9És mivel sok idő telt el, és a hajózás veszélyessé vált, mivel a böjt napja már elmúlt, Shá’ul figyelmeztette őket, 10és így szólt: „Férfiak, látom, hogy nagy nehézséggel és sok veszteséggel járna a hajózás, nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem életünknek is.” 11De a százados Júliusz inkább hallgatott a kapitányra és a hajótulajdonosra, mint Shá’ul szavaira. 12És mivel az öböl nem volt alkalmas a telelésre, a többség úgy döntött, hogy onnan felkerekedjenek, hátha eljutnak Fönikébe, hogy ott töltsék a telet – ez Krétá egyik kikötője, amely délnyugat és északnyugat felé néz.
13És amikor kezdett fújni a déli szél, azt hitték, hogy megvalósíthatják tervüket. Felszedték a vasmacskát, és közel Krétá partja mellett hajóztak. 14De nem sokkal ezután felkelt ellenük egy heves szél, amelyet Euroákülonnak [északkeleti széllnek] neveztek. 15És a hajót elsodorta, nem tudott a szél ellenében állni, ezért hagytuk, hogy sodorja. 16És miután áthaladtunk egy kicsi sziget alatt, amelynek neve Klaudá, nagy nehezen elértük, hogy megőrizzük a mentőcsónakot. 17És miután felhúzták, biztosítási módszereket alkalmaztak, körbekötözték a hajót. És attól félve, hogy a Szirt zátonyaira sodródnak, leengedték a felszerelést, és így sodródtak.
18És mivel a vihar keményen csapkodott bennünket, másnap kidobták a rakományt. 19A harmadik napon a hajó felszerelését is a saját kezünkkel kivetettük. 20És mikor sok napon át sem napot, sem csillagokat nem láttunk, és nem kevés vihar nyomott minket, teljesen elvesztettük a reményt, hogy megszabadulunk.
21És amikor már sokáig nem ettünk, Shá’ul feláll közöttük, és így szólt: „Férfiak, hallgatnotok kellett volna rám, és nem kellett volna elhajóznotok Krétából, hogy elkerüljétek ezt a nehézséget és veszteséget. 22És most is arra intelek benneteket, hogy legyen jó szívetek, mert egyetlen élet sem vész el közületek, csak a hajó. 23Mert ezen az éjjelen mellettem állt egy Málákh az Elohimtól, akié vagyok és akit szolgálok, 24és így szólt: ‘Ne félj, Shá’ul, mert Kászár előtt kell megjelenned; és íme, Elohim neked ajándékozott mindenkit, aki veled hajózik.’ 25Ezért legyen jó szívetek, férfiak, mert hiszem Elohimot, hogy úgy lesz, ahogy nekem mondta. 26De kell, hogy egy szigetre vetődjünk.”
27És amikor eljött a tizennegyedik éjjel, amint sodródtunk az Ádriá-tengeren, éjfél tájban a hajósok azt gondolták, hogy közelednek egy szárazföldhöz. 28És mérőónt vetettek, és találtak húsz ölet; egy kis idő múlva ismét mérőónt vetettek, és találtak tizenöt ölet. 29És mivel féltek, hogy sziklás helyre esnek, négy vasmacskát vetettek a hajó farából, és imádkozva várták a hajnalt. 30És a hajósok próbáltak elmenekülni a hajóból, és leengedték a csónakot a tengerbe, azzal az ürüggyel, hogy vasmacskákat készülnek kivetni a hajó orrából. 31Shá’ul pedig azt mondta a századosnak és a katonáknak: „Ha ezek nem maradnak a hajóban, ti nem menekülhettek meg.” 32Akkor a katonák elvágták a csónak köteleit, és hagyták, hogy elsodródjon.
33És amikor közeledett a hajnal, Shá’ul mindenkit intett, hogy egyen, ezt mondva: „Ma van a tizennegyedik nap, mióta vártok, éhezve és semmit sem véve magatokhoz. 34Azért intelek benneteket, hogy egyetek eleget, mert az szükséges menekülésetekhez, mert egyetek hajszál sem esik le fejeiről egyikőtöknek sem.” 35És mikor ezt mondta, kenyeret vett, és hálát adott Elohimnak mindnyájuk előtt, megtörte, és enni kezdett. 36Ekkor mindnyájan felbátorodtak, és ők is ettek. 37Az egész lélekszám a hajóban kétszázhetvenhat volt. 38És miután eleget ettek, könnyítettek a hajón, kivetve a búzát a tengerbe.
39És amikor eljött a nappal, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek homokos partja volt, és úgy tanácskoztak, hogy oda tegyék le a hajót, ha lehet. 40És levágták a vasmacskákat, és elhagyták őket a tengerben, és egyszerre eloldozták a kormányrudak köteleit, és felhúzták a vitorlát a szél elé, és igyekeztek a homokos part felé. 41De egy két tenger találkozási helyére akadtak, és a hajó megfeneklett; és az orra megrekedt és nem mozdult, a hátsó része pedig a hullámok erejétől szétesett. 42És a katonák tanácsot tartottak, hogy megöljék a foglyokat, nehogy valaki elússzon, és megszökjön. 43De a százados meg akarta menteni Shá’ult, ezért visszatartotta őket a tanácstól, és megparancsolta, akik úszni tudnak, hogy először vessék magukat a tengerbe, és jussanak a szárazföldre. 44És a többiek pedig részint deszkákon, részint a hajó törött darabjain. És így történt, hogy mindnyájan megszabadultak, és biztonságban partot értek.
Szójegyzék: Ádrámüttium (אַדְרַמִּיטִיּוֹן – 𐤀𐤃𐤓𐤌𐤈𐤉𐤅𐤍) – Kis-Ázsiai kikötőváros, Mísziá tartomány partján [Ἀδραμύττιον] • Ádriá (אַדְרִיָּה – 𐤀𐤃𐤓𐤉𐤄) – Adriai tenger – az itáliai félsziget és a Balkán közötti tenger [Ἀδρίας] • Álekszándriá (אַלֶכְּסַנְדְּרִיָּה – 𐤀𐤋𐤊𐤎𐤍𐤃𐤓𐤉𐤄) – Nagy Sándor városa Egyiptomban [Ἀλεξάνδρεια] • Árisztárkhosz (אֲרִיסְטַרְכוֹס – 𐤀𐤓𐤉𐤎𐤈𐤀𐤓𐤊𐤅𐤎) – A legjobb vezető/kiváló uralkodó [Ἀρίσταρχος] • Augusztá (אַגוּסְטָה – 𐤀𐤂𐤅𐤎𐤈𐤄) – „Fenséges” (latin) – római császári gárda-század [Augusta] • Ázsia (אַסְיָא – 𐤀𐤎𐤉𐤀) – Kis-Ázsia nyugati partvidékének római provinciája [Ἀσία] • Ázsiá (אַסְיָא – 𐤀𐤎𐤉𐤀) – Kis-Ázsia nyugati partvidékének római provinciája [Ἀσία] • Tzidon (צִידוֹן – 𐤑𐤉𐤃𐤍) – Szidón – ősi föníciai kikötőváros [Σιδών] • Ciprus (קִיפְרוֹס – 𐤒𐤉𐤐𐤓𐤅𐤎) – Ciprus szigete [Κύπρος] • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Euroákülon (אֶוְרוֹקְלִידוֹן – 𐤀𐤅𐤓𐤅𐤒𐤋𐤉𐤃𐤅𐤍) – Északkeleti orkánszél (Euro + Ákülon) [Εὐρακύλων] • Föniké (פוֹנִיקְס – 𐤐𐤅𐤍𐤉𐤒𐤎) – Krétá szigetének nyugati kikötővárosa [Φοίνιξ] • Itáliá (אִיטַלְיָה – 𐤀𐤉𐤈𐤋𐤉𐤄) – Itália félsziget; a Római Birodalom központja [Ἰταλία] • Júliusz (יוּלִיוֹס – 𐤉𐤅𐤋𐤉𐤅𐤎) – Julius – római századosfő, Shá’ul kísérője Rómába [Ἰούλιος] • Kászár (קֵסָר – 𐤒𐤎𐤓) – Caesar/Császár – római császári cím • Kilikiá (קִילִיקְיָא – 𐤒𐤉𐤋𐤉𐤒𐤉𐤀) – Kis-Ázsia délkeleti partvidéke; római provincia [Κιλικία] • Klaudá (קְלַאוּדָא – 𐤒𐤋𐤀𐤅𐤃𐤀) – Kicsi sziget Krétá délnyugati partjai előtt [Κλαύδη / Καῦδα] • Knidosz (קְנִידוֹס – 𐤒𐤍𐤉𐤃𐤅𐤎) – Kis-Ázsiai kikötőváros és félsziget [Κνίδος] • Krétá (כְּרֵתָה – 𐤊𐤓𐤕𐤄) – Krétá – nagy sziget a Földközi-tenger keleti részén [Κρήτη] • Küprosz (קוּפְּרוֹס – 𐤒𐤅𐤐𐤓𐤅𐤎) – Ciprus: rézsziget [Κύπρος] • Lászeá (לָסַיָּה – 𐤋𐤎𐤉𐤄) – Krétá déli partján fekvő ókori város [Λασαία] • Likiá (לוּקְיָא – 𐤋𐤅𐤒𐤉𐤀) – Kis-Ázsia délnyugati partvidéke; római provincia [Λυκία] • Mákedon (מָקֶדוֹן – 𐤌𐤒𐤃𐤅𐤍) – Makedón származású férfi/makedón ember [Μακεδών] • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Mirá (מוֹרָא – 𐤌𐤅𐤓𐤀) – Likiá tartomány egyik ókori kikötővárosa [Μύρα] • Pámfiliá (פַּמְפִילְיָה – 𐤐𐤌𐤐𐤉𐤋𐤉𐤄) – Kis-Ázsia déli parti tájéka [Παμφυλία] • Shá’ul (שָׁאוּל – 𐤔𐤀𐤅𐤋) – Saul/elkért [Pál] • Szálmoné (סַלְמוֹנֵי – 𐤎𐤋𐤌𐤅𐤍𐤉) – Krétá keleti hegyfoka [Σαλμώνη] • Szép Kikötők (Kalos Limenes) – Krétá déli partján fekvő öböl, Lászeá közelében [Καλοὶ Λιμένες] • Szirt (שִׂרְטִיס – 𐤔𐤓𐤈𐤉𐤎) – Észak-afrikai homokos zátonyos öblök (Nagy Szirt és Kis Szirt) – Szüirtisz [Σύρτις] • Teszáloniká (תֶּסָּלוֹנִיקָה – 𐤕𐤎𐤋𐤅𐤍𐤉𐤒𐤄) – A thesszáliai győzelem/Niké győzelme – [Θεσσαλονίκη]