1Azon a napon kiment Yeshuá a házból, és leült a tenger partján. 2Nagy néptömeg gyűlt össze hozzá, ezért leszállt, és beült egy hajóba, az egész nép pedig a parton állt. 3És sok példázatban felvette szavait, és így szólt: „Íme, kiment a magvető vetni, 4és vetés közben szórt a magból az út mellé, és jöttek az Egek madarai, és felették azt. 5És volt a magból, amely sziklatalajra esett, ahol nem volt elég föld, és sietve kihajtott, mivel nem volt mély földje; 6de amikor a nap felizzott, megperzselődött és kiszáradt, mert nem volt gyökere lefelé. 7És volt, amely a tövisek közé esett, és felnőttek a tövisek, és elnyelték azt. 8És volt, amely jó földbe esett, és termést hozott: ez száz mértéket, ez hatvan mértéket, ez harminc mértéket. 9Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”
10És odaléptek tanítványai, és így szóltak hozzá: „Miért beszélsz nekik példázatokban?” 11Ő pedig felelt, és így szólt hozzájuk: „Mert nektek megadatott megismerni az Egek Királyságának titkait, nekik pedig nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13Ezért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.”
14„És felállíttatott bennük a prófétaszó Yeshá’Yáhu szájából, ekképpen: Halljatok hallván, de ne értsetek, és lássatok látván, de ne ismerjetek! 15Tedd kövérré e nép szívét, fülét nehézzé, és szemeit kend be, hogy ne lásson szemeivel, és füleivel ne halljon, és szíve ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.”
16„Ti pedig: boldogok a szemeitek, mert látnak, és füleitek, mert hallanak. 17Mert Ámen, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
18„Ti tehát halljátok a magvető példázatát! 19Mindenki, aki hallja a Királyság igéjét, és nem fontolja meg azt, jön a gonosz, és elragadja, ami a szívébe vettetett: ez az, ami az út mellé vettetett. 20És ami sziklatalajra vettetett: ez az, aki hallja az igét, és hamarjában örömmel fogadja, 21ámde nincs gyökere önmagában, és csak egy pillanatig való, és amikor bármi nyomorúság éri, és üldözik hite igéje miatt, egy pillanat alatt elbukik. 22És ami a tövisek közé vettetett: ez az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábításai elnyelik az igét, és nem hoz hajtást. 23És ami a jó talajra vettetett: ez az, aki hallja az igét, és megfontolja azt, és termés gyümölcsét hozza, és ad ez száz mértéket, ez hatvan mértéket, ez harminc mértéket.”
24Más példázatot tárt eléjük, és így szólt: „Hasonlít az Egek Királysága egy emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25De miközben emberei aludtak, jött az ellensége, és konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26És amikor a szár kihajtott, és a búza kalászba szökkent, akkor megmutatkozott a konkoly is. 27És odaléptek a szolgák uraikhoz, és így szóltak: Ádoneinu, nemde jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát ott a konkoly? 28Ő pedig így szólt hozzájuk: Ellenséges ember tette ezt. És szóltak hozzá a szolgák: Akarod-e, hogy elmenjünk, és kigyomláljuk azokat? 29Ő pedig így szólt: Nem, nehogy, miközben kigyomláljátok a konkolyt, vele együtt gyökerestül kitépjétek a búzát is. 30Hagyjátok őket, hadd nőjjön mind a kettő együtt az aratásig, és az aratás idején azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kévézzétek őket kévékbe, hogy elégessétek azokat, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”
31Más példázatot tárt eléjük, és így szólt: „Hasonlít az Egek Királysága a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a szántóföldjébe. 32Nemde kicsiny az minden magnál, ám amikor kihajt, nagyobbra nő minden veteménynél, és fává lesz, míg eljönnek az Egek madarai, és fészkelnek ágain.”
33Más példázatot mondott el nekik, ekképpen: „Hasonlít az Egek Királysága a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belegyúrt három mérce lisztbe, míg az egész tészta megkelt.”
34Mindezeket példázatokban mondta el Yeshuá a néptömegnek, és példázat nélkül nem szólt nekik egy szót sem, 35hogy beteljesedjék, amit a próféta szólt, ekképpen: „Megnyitom példázatra a számat, rejtélyeket buzogtatok ősidőkből.”
36Akkor elbocsátotta Yeshuá a néptömeget, és bement a házba, és odaléptek hozzá tanítványai, és így szóltak: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldbeli konkoly példázatát.” 37Ő pedig felelt, és így szólt hozzájuk: „Aki a jó magot veti, az Ben HáÁdám. 38A szántóföld pedig a világ, és a jó mag a Királyság fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39Az ellenség, aki vetette azokat, az a Szátán; az aratás a világ vége, az aratók pedig a Málákhim. 40És ahogyan a konkolyt összeszedik, és tűz martalékává lesz, úgy lesz e világ végén. 41Elküldi Ben HáÁdám a Málákhimját, és kiszedik Királyságából mind a botránkoztatókat, és mind a gonosztevőket, 42és tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 43És az igazak ragyognak majd akkor, mint a nap, Atyjuk Királyságában. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja!”
44„Továbbá hasonlít az Egek Királysága a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalál egy ember, és elrejti, és örömében elmegy, és eladja mindenét, amije van, és megveszi magának azt a szántóföldet.”
45„Továbbá hasonlít az Egek Királysága egy kereskedő emberhez, aki értékes gyöngyöket keres. 46És amikor talál egy igen nagy értékű gyöngyöt, elmegy, és eladja mindenét, amije van, és megveszi azt.”
47„Továbbá hasonlít az Egek Királysága a tenger színére kivetett kerítőhálóhoz, amelybe különféle fajtákból gyűlnek össze. 48És amikor megtelik, kivonják a partra, és leülnek, és a jókat kiválogatják, hogy edényekbe tegyék, a rosszakat pedig kidobják. 49Így lesz a világ végén: eljönnek a Málákhim, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül, 50és tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”
51És így szólt hozzájuk Yeshuá: „Megértettétek-e mindezeket?” És így szóltak: „Igen, Ádoneinu.” 52És így szólt hozzájuk: „Ezért minden Szofer, aki bölcs az Egek Királysága felé, hasonló egy gazda emberhez, aki előhoz kincstárából újat és ót is.”
53És lőn, amikor befejezte Yeshuá ezeket a példázatokat, továbbment onnan. 54És elment a maga földjére, és tanította őket Beit-Kneszetjükben, és így ámultak el, ekképpen: „Honnan van ennek ez a bölcsesség és ezek a csodálatos dolgok? 55Nemde ez az ács fia? Nemde Miryámnak hívják az anyját, testvéreit pedig Yá’ákovnak, Yoszefnek, Shim’onnak és Yáhu’Dáhnak? 56És lánytestvérei, nemde mindannyian közöttünk vannak? Honnan van hát ennek mindez?” 57És botláskővé lett számukra, Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Nincs próféta dicsőség nélkül, csakis szülőföldjén és a maga házában.” 58És nem cselekedett ott sok csodálatos dolgot hitük hiánya miatt.
Szójegyzék: Ádonáj (אֲדֹנָי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram/Ura – Yahuwah tiszteletteljes megszólítása • Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Málákhim (מַלְאָכִים – 𐤌𐤋𐤀𐤊𐤉𐤌) – angyalok/küldöttek • Miryám (מִרְיָם – 𐤌𐤓𐤉𐤌) – keserűség/felmagasztalt • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Yá’ákov (יַעֲקֹב – 𐤉𐤏𐤒𐤁) – Sarokfogó • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yeshá’Yáhu (יְשַׁעְיָהוּ – 𐤉𐤔𐤏𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah szabadít – Ézsaiás • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yoszef (יוֹסֵף – 𐤉𐤅𐤎𐤐) – Gyarapítson/Hozzáadjon