1Amikor közeledtek Yerusháláyimhoz, és Beit-Pagájba, a Hár HáZeitimhez értek, Yeshuá elküldött két tanítványt, 2és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. 3Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy HáÁdonnak van szüksége rájuk, és hamarosan elküldi azokat.” 4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az, amit a próféta által szólt: 5„Mondjátok meg Tzion leányának: Íme, királyod jön hozzád, alázatosan, szamáron ülve, és csikón, szamárkancák fián.” 6A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Yeshuá parancsolta nekik: 7odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruháikat, ő pedig ráült azokra. 8A nép közül sokan az útra terítették felsőruháikat, mások ágakat vagdaltak a fákról, és odaszórták. 9Az előtte és utána menő sokaság pedig így felelt, mondván: „Hoshiáh-Náh a Dávid Fiának! Áldott, aki jön Yahuwah nevében! Hoshiáh-Náh a magasság Egeiben.” 10Amint beért Yerusháláyimba, felbolydult az egész város, és ezt mondták: „Ki ez?” 11A sokaság ezt mondta: „Ez a próféta, Yeshuá, Nátzrátból, amely a Gálilban van.”
12Azután bement Yeshuá a Mikdásh HáElohimba, és kiűzte onnan mindazokat, akik a Mikdáshban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, 13és ezt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig erőszaktevők barlangjává teszitek.” 14Azután vakok és bénák léptek hozzá a Mikdásh házában, és meggyógyította őket. 15Amikor pedig a Kohánim és az Szofrim látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a Mikdáshban kiáltottak és így feleltek: „Hoshiáh-Náh a Dávid Fiának!” – haragra lobbantak, 16és így szóltak hozzá: „Hallod-e, mit mondanak ezek?” Yeshuá pedig így szólt hozzájuk: „Igen. Hát sohasem olvastátok: Csecsemők és csecsszopók szája által alapoztál erőt?” 17Erre otthagyta őket, és kiment a városon kívülre, Beit-Ányáhba, és ott töltötte az éjszakát.
18Reggel pedig visszatért a városba, és megéhezett. 19Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit sem talált rajta, csupán leveleket. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremj többé gyümölcsöt mostantól és örökre!” És hirtelen elszáradt a fügefa. 20A tanítványok látták ezt, és elcsodálkoztak, mondván: „Hogyan száradt el a fügefa ilyen hirtelen?” 21Yeshuá felelt, és így szólt hozzájuk: „Ámen, mondom nektek, ha van bennetek hit, és nem sántikáltok két ágon, nemcsak azt teszitek meg, amit ezzel a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tenger közepébe! – úgy lesz. 22És minden dolgot, amit imádságban kértek, ha csak hittel kéritek, megkapjátok.”
23Azután bement a Mikdáshba, és miközben tanította a népet, odamentek hozzá a Kohánim és a nép vénei, és ezt mondták: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket, és ki adta neked ezt a felhatalmazást?” 24Yeshuá felelt, és így szólt hozzájuk: „Én is kérdezek tőletek egy kérdést, és ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket. 25Yochánán bemerítése — kinek szájából volt annak parancsa: az Egekből vagy az Ádám fiaitól?” Ők pedig így tanakodtak elméjükben, mondván: „Ha azt mondjuk: az Egekből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 26Ha pedig azt mondjuk: az Ádám fiaitól, félünk a sokaságtól, mert mindnyájan Yochánánt prófétának tartják.” 27Ezért így feleltek Yeshuának: „Nem tudjuk.” Ő pedig így szólt hozzájuk: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással teszem ezeket.”
28„De mit gondol a szívetek? Volt egy embernek két fia, és odament az egyikhez, és ezt mondta: Menj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben. 29Ő felelt, és azt mondta: Nem akarok; de azután megfordult rajta a szíve, és elment. 30Odament a másikhoz, és ugyanígy szólt. Ő felelt, és azt mondta: Itt vagyok, uram – de nem ment el. 31Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” Ezt mondták: „Az első.” Yeshuá így szólt hozzájuk: „Ámen, mondom nektek, a vámszedők és a paráznák előbb mennek be Elohim Királyságába, mint ti. 32Mert eljött hozzátok Yochánán az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a paráznák pedig hittek neki; ti pedig mindezt láttátok, és mégsem tértetek meg szívetekben, hogy higgyetek neki.”
33„Halljatok egy másik példázatot. Volt egy ember, egy gazda, aki szőlőt ültetett, körbeásta, borsajtót vájt benne, és tornyot épített a közepébe, azután odaadta őrzőknek, és idegen földre távozott. 34Amikor pedig eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit az őrzőkhöz, hogy elhozzák annak gyümölcsét. 35Az őrzők pedig megfogták szolgáit, és az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36Ismét küldött más szolgákat, többet, mint az elsőket, de azokkal is ugyanígy cselekedtek. 37Azután pedig elküldte hozzájuk a fiát, mert azt mondta: A fiamtól félnek majd. 38De az őrzők, amikor meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: Íme az örökös; gyertek, öljük meg, és örököljük az örökségét. 39Megfogták őt, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. 40Most azért, ha eljön a szőlő ura, mit tesz majd azokkal az őrzőkkel?” 41Ezt mondták neki: „Megsemmisítve megsemmisíti ezeket a Beli’ál fiait, a szőlőt pedig más őrzőknek adja, akik megadják neki annak gyümölcsét a maga idejében.” 42Yeshuá így szólt hozzájuk: „Hát sohasem olvastátok az Írásokban: A kő, amelyet az építők megvetettek, sarokkővé lett; Yahuwahtól lett ez, és csodálatos a szemeinkben. 43Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek Elohim Királysága, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 44És aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig az ráesik, azt porrá zúzza.” 45Amikor a Kohánim és a Perushim hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 46Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.
Szójegyzék: Ádám (אָדָם – 𐤀𐤃𐤌) – Ember/Emberiség • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Beit-Pagáj (בֵּית־פַּגַּי – 𐤁𐤉𐤕-𐤐𐤂𐤉) – fügeházak helye • Beli’ál (בְּלִיַּעַל – 𐤁𐤋𐤉𐤏𐤋) – haszontalanság, semmirekellőség; lázadó/Yahuwah-ellenes szellemiség • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Hár HáZeitim (הַר הַזֵּיתִים – 𐤄𐤓 𐤄𐤆𐤉𐤕𐤉𐤌) – Olajfák hegye • Hoshiáh-Náh (הוֹשִׁיעָה־נָּא – 𐤄𐤅𐤔𐤉𐤏𐤄-𐤍𐤀) – kérünk, szabadíts meg!; üdvözlő-kiáltás • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Tzion (צִיּוֹן – 𐤑𐤉𐤅𐤍) – Dávid városa; Yerusháláyim szent neve • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yerusháláyim (יְרוּשָׁלַיִם – 𐤉𐤓𐤅𐤔𐤋𐤉𐤌) – Jeruzsálem/A béke alapja – Jeruzsálem • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János