1„Akkor hasonló lesz az Egek Királysága tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. 2Öt közülük a balgaság leányai voltak, öt pedig az értelem leányai. 3A balgák fogták lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat, 4az értelmesek viszont olajat vittek korsóikban a lámpásokkal együtt. 5Mivel pedig a vőlegény késett az érkezéssel, mind elszundítottak és elaludtak. 6Az éjszaka közepén pedig végighaladt a kiáltás: Íme, a vőlegény jön, menjetek elé! 7Akkor felserkentek mind e szüzek, és megigazították lámpásaikat. 8A balgák így szóltak az értelmesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert lámpásaink kialszanak. 9Az értelmesek pedig így feleltek, mondván: Nem, nehogy ne legyen elég nekünk és nektek; menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek magatoknak. 10És lőn, hogy amikor elmentek venni, íme, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és bezárult az ajtó. 11Azután megjöttek a többi szüzek is, és így szóltak: Ádoneinu, Ádoneinu, nyiss meg, kérlek, nekünk! 12Ő pedig felelt és mondta: Ámen, mondom nektek, nem ismerlek titeket.” 13„Azért álljatok őrhelyeteken, mert nem tudjátok a napot, sem az órát, amelyben eljön Ben HáÁdám!”
14„Mert olyan ez, mint egy ember, aki idegen földre utazik, és hívatta szolgáit, és kezükbe adta vagyonát. 15Egyiküknek adott öt kikárt, másiknak kettőt, megint másiknak egyet, kinek-kinek keze tehetsége szerint, és sietett, és elindult útjára. 16És az, aki az öt kikárt kapta, elment, kereskedett velük, és szerzett másik öt kikárt. 17És ugyanígy az, aki a kettőt kapta, szerzett másik kettőt. 18Az pedig, aki az egy kikárt kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura ezüstjét. 19Sok nap múltán pedig megtért e szolgák ura az útjáról, és számot vetett velük. 20És odalépett az, aki az öt kikárt kapta, és odavitt másik öt kikárt, mondván: Ádoni, öt kikárt adtál kezembe; íme, szereztem még másik öt kikárt. 21És ura felelt neki: Jól tetted, jó és hű szolga, hű voltál a kevésen, sok fölé rendellek; menj be urad örömébe. 22És odalépett az is, aki a két kikárt kapta, és mondta: Ádoni, két kikárt adtál kezembe; íme, szereztem rajtuk még két kikárt. 23És ura felelt neki: Jól tetted, jó és hű szolga, hű voltál a kevésen, sok fölé rendellek; menj be urad örömébe. 24És odalépett az is, aki az egy kikárt kapta, és mondta: Ádoni, ismertelek, hogy kemény ember vagy, aki aratsz ott, ahol nem vetettél, és gyűjtesz ott, ahol nem szórtál. 25És féltem, elmentem, és elrejtettem kikárodat a földbe; most íme, itt van neked, ami a tied. 26És felelt ura, és mondta neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy aratok ott, ahol nem vetettem, és gyűjtök ott, ahol nem szórtam. 27Azért rajtad volt, hogy odaadd ezüstömet a pénzváltóknak, és megtértemkor visszakaptam volna, ami az enyém, kamattal. 28Azért vegyétek el tőle a kikárt, és adjátok annak, akinek tíz kikárja van. 29Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól elvétetik még az is, amije van. 30Ezt a szolgát pedig, aki semmiben nem vált be, vessétek ki a sötétségbe és a halálárnyékba; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.”
31„És lőn, hogy amikor eljön Ben HáÁdám az ő nagyságában, és vele minden szent Málákhim, akkor leül dicsősége trónjára. 32És egybegyűlnek elébe mind a népek, és elválasztja őket egymástól, egyiket a másiktól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskék közül. 33És a juhokat jobbja felől állítja, a kecskéket pedig balja felől.” 34„Akkor így szól a király a jobbja felől állókhoz: Jöjjetek, Ábám áldottai, örököljétek a Királyságot, amely el van készítve nektek a világ megalapítása óta. 35Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, 36mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogságban, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37Akkor felelnek neki az igazak, mondván: Ádoneinu, mikor láttunk téged éhezni, hogy jóltartottunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk téged jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? 39És mikor láttunk téged betegen vagy börtönben fogságban, hogy elmentünk volna hozzád? 40És a király felel majd nekik, mondván: Ámen, mondom nektek, amit megtettetek e legkisebb atyámfiai közül eggyel, az én lelkemnek tettétek meg.”
41„Akkor szól a balja felől állókhoz is: Menjetek el tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely el van készítve a Szátánnak és málákhjainak. 42Mert éheztem, és nem adtatok nekem ennem, szomjaztam, és nem adtatok nekem innom, 43jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam és fogságban a börtönben, és nem látogattatok meg. 44Akkor ők is, ők is felelnek neki, mondván: Ádoneinu, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni vagy jövevénynek vagy mezítelennek vagy betegen vagy börtönben fogságban, és nem mentünk segítségedre? 45És felel nekik, mondván: Ámen, mondom nektek, amit nem tettetek meg e legkisebbek közül eggyel, az én lelkemnek nem tettétek meg. 46És ezek elmennek az örök iszonyatra, az igazak pedig a Cháyei Olámra – az Örök Életre.”
Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Ádoneinu (אֲדֹנֵינוּ – 𐤀𐤃𐤍𐤉𐤍𐤅) – Ádonáj/Mesterünk • Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Ámen (אָמֵן – 𐤀𐤌𐤍) – bizony/úgy legyen • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Cháyei Olám (חַיֵּי עוֹלָם – 𐤇𐤉𐤉 𐤏𐤅𐤋𐤌) – Örök Élet • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Málákh (מַלְאָךְ – 𐤌𐤋𐤀𐤊) – angyal/küldött • Málchut HáShámáyim (מַלְכוּת הַשָּׁמַיִם – 𐤌𐤋𐤊𐤅𐤕𐤄𐤔𐤌𐤉𐤌) – Mennyek Királysága • Kikár (כִּכָּר – 𐤊𐤊𐤓) – kör, kerek; kerek kenyér; tálentum (súlyegység, ~34 kg); kerek síkság, völgy-medence • Szátán (שָׂטָן – 𐤔𐤈𐤍) – Vádló/Ellenség