1És történt, amikor Yeshuá befejezte mindezeknek a beszédeknek elmondását, így szólt tanítványaihoz: 2„Nemde tudjátok, hogy két nap múlva lesz a Peszách, és Ben HáÁdám átadatik, hogy megfeszítsék.” 3Akkor összegyűltek a Kohánim fejei, az Szofrim és a nép vénei a Kohen Gádol udvarában, akinek neve Káyáfá, 4és tanácsot tartottak, hogy csellel megragadják Yeshuáát és megöljék. 5De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”
6És történt, amikor Yeshuá Beit-Ányáhban volt, a leprás Shim’on házában, 7odament hozzá egy asszony, és kezében egy alabástrom edény volt, igen drága kenettel, és ráöntötte az asztalnál ülő fejére. 8Amikor látták ezt a tanítványok, haragra gerjedtek, és ezt mondták: „Mire való ennek a kenetnek az elpazarlása? 9Nemde jobb lett volna ezt sok ezüstért eladni, és árát szétosztani a szegényeknek.” 10De megtudta Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Mert a szegényeket mindig megtaláljátok magatok előtt, de engem nem mindig találtok meg magatok előtt. 12Mert amikor ezt a kenetet testemre öntötte, temetésemre készített elő engem. 13Ámen, mondom nektek: minden helyen, ahol csak hirdetik majd ezt az Örömhírtt az egész földön, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére!”
14Akkor felkelt a tizenkettő közül egy, akinek neve Yáhu’Dáh Ish-K’riyot, és elment a Kohánim fejeihez, 15és így szólt: „Mit akartok adni nekem, ha kezetekbe adom őt?” Azok kimértek neki harminc ezüstöt. 16És attól az időtől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.
17Chág HáMátzot ➣ a Kovásztalan Kenyerek Ünnepe első napja előtt odamentek a tanítványok Yeshuá elé, és ezt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a Peszách elköltését?” 18Ő ezt mondta: „Menjetek a városba ehhez s ehhez az emberhez, és mondjátok meg neki: Így szól a mi Mesterünk: Íme eljött az időm, és íme nálad ülöm meg a Peszách ünnepét tanítványaimmal házadban.” 19És a tanítványok úgy tettek, amint Yeshuá parancsolta nekik, és elkészítették a Peszácht. 20És amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel. 21És miközben ettek, ezt mondta: „Ámen, mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.” 22Erre szívükben igen elszomorodtak, és kezdték mondani neki egyenként: „Talán csak nem én vagyok az, uram?” 23Ő pedig felelt és mondta: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24Íme, Ben HáÁdám elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki Ben HáÁdámot Nefeshe keresőinek kezébe adja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.” 25És Yáhu’Dáh, az áruló, felelt és mondta: „Talán csak nem én vagyok az, Rábi?” Ő pedig így szólt hozzá: „Te mondtad.”
26És miközben ettek, vette Yeshuá a kenyeret, megáldotta, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” 27És vette a poharat, megáldotta, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik bűneik bocsánatára. 29De én megmondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom többé a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Ábám Királyságában.”
30És elénekelték a Hálelt, majd kimentek az Olajfák hegyére. 31Akkor ezt mondta nekik Yeshuá: „Íme, mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. 32De halottaimból való feltámadásom után előttetek megyek Gálilba.” 33És Kefá felelt és mondta neki: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.” 34Yeshuá pedig ezt mondta neki: „Ámen, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” 35Kefá így szólt hozzá: „Ha az is lesz osztályrészem, hogy meghaljak veled, akkor sem tagadlak meg.” És ugyanígy beszéltek a többi tanítványok is.
36És ezután elment velük Yeshuá egy helyre, amelyet Gát-Shemánenak hívnak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt magatoknak, amíg odamegyek és imádkozom amott.” 37És maga mellé vette Kefát és Zebád’Yáh két fiát, és kezdett gyötrődni és búsulni. 38Akkor ezt mondta nekik: „Felette keserű az én Nefeshem, mindhalálig; maradjatok itt, és virrasszatok velem.” 39És egy kissé továbbment, arcára borult, imádkozott, és ezt mondta: „Ábám, ha lehetséges a dolog, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne az én akaratom szerint, hanem amint te akartad.” 40És odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és így szólt Kefához: „Hát nem volt erőtök egy órát virrasztani velem? 41Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: íme, a szellem kész, de a test erőtlen.” 42Másodszor is elment magának, imádkozott, és ezt mondta: „Ábám, ha ez a pohár nem mehet el úgy, hogy meg ne igyam, legyen meg a te akaratod.” 43És ismét visszament, és újra alva találta őket, mert szemeik elnehezültek. 44És otthagyta őket, ismét elment, harmadszor is imádkozott, ugyanazokat a szavakat szólva. 45Akkor visszament tanítványaihoz, és ezt mondta nekik: „Adjatok álmot szemeiteknek és nyugalmat. Íme, eljött az óra, és Ben HáÁdám vétkesek kezébe adatik. 46Keljetek fel, menjünk! Íme, közeleg, aki engem elárul.”
47Még beszélt, és íme, Yáhu’Dáh, egy a tizenkettő közül, megjött, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a Kohánim fejeitől és a nép véneitől. 48Az árulója pedig jelt adott nekik, ezt mondva: „Az az ember, akit megcsókolok, ő az; ragadjátok meg!” 49És sietve odament Yeshuához, és ezt mondta: „Shalom néked, Rábi!” – és megcsókolta őt. 50És Yeshuá ezt mondta neki: „Barátom, miért jöttél?” Ekkor rávetették magukat Yeshuára, kezeiket kinyújtották rá, és megragadták. 51És íme, egy azok közül, akik Yeshuával voltak, kinyújtotta kezét, kirántotta kardját, lecsapott a Kohen Gádol szolgájára, és levágta a fülét. 52Akkor ezt mondta neki Yeshuá: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el. 53Vagy azt mondod szívedben, hogy nem kérhetnék Ábámtól, hogy küldjön nekem most is tizenkét seregnél is több angyalt? 54De akkor miként teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” 55Abban az órában ezt mondta Yeshuá a nép sokaságának: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy megragadjatok engem? Nap nap után ott ültem és tanítottam nálatok a Mikdáshban, és nem nyújtottátok ki rám kezeteket. 56De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták Írásai.” Akkor elhagyták őt tanítványai mind, és elfutottak.
57Yeshuá megragadói pedig elvitték őt Káyáfához, a Kohen Gádolhoz, akinek házánál összegyűltek az Szofrim és a vének. 58Kefá pedig távolról követte őt egészen a Kohen Gádol udvaráig, és bement, leült ott a szolgákkal, hogy lássa, mire jut a dolog. 59A Kohánim fejei és a vének és az egész Szanhedrin hamis tanúvallomást kerestek Yeshuá ellen, hogy megöljék, de nem találtak, 60noha sok hamis tanú jött oda; nem találtak. Végül pedig odalépett két hamis tanú, 61és ezt vallották: „Ez azt mondta: Elég nagy a kezem lerombolni Elohim Heikhálját, és három nap alatt felépíteni.” 62És felállt a Kohen Gádol, és ezt mondta neki: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek tanúsítanak ellened?” 63De Yeshuá hallgatott. És a Kohen Gádol ezt mondta neki: „Megesketlek az élő Elohimra, hogy mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Máshiách, Ben HáElohim!” 64És ezt mondta neki Yeshuá: „Te mondtad. Sőt megmondom nektek: mostantól fogva meglátjátok Ben HáÁdámot, amint a Hatalom jobbján ül, és eljön az Egek felhőin.” 65Akkor megszaggatta a Kohen Gádol a ruháit, és ezt mondta: „Káromló ő! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlását szájából. 66Mi a véleményetek?” Azok feleltek és mondták: „Halálos ítélet jár neki!” 67Akkor arcába köptek, és ököllel ütötték, mások pedig arcul csapták őt, 68és ezt mondták: „Prófétálj nekünk, Máshiách, ki az, aki megütött téged!”
69Kefá pedig kinn ült az udvaron, és odament hozzá egy szolgálóleány, és ezt mondta: „Te is a Gálili Yeshuával voltál.” 70De ő letagadta mindnyájuk szeme előtt, és ezt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.” 71És kiment a kapucsarnokba, és meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott állóknak: „Ez is a Nátzráti Yeshuával volt.” 72És ismét letagadta, esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” 73És kis idő múlva odamentek az ott állók, és ezt mondták Kefának: „Bizony, te is egy vagy közülük, mert a te beszéded is elárul téged.” 74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett, ezt mondva: „Nem ismerem azt az embert.” És abban a pillanatban megszólalt a kakas. 75És visszaemlékezett Kefá Yeshuá szavára, aki azt mondta: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” És kiment onnan, és keservesen sírt.
Szójegyzék: Ábá (אָבָא – 𐤀𐤁𐤀) – Atya/Édesapa • Beit-Ányáh (בֵּית עַנְיָה – 𐤁𐤉𐤕𐤏𐤍𐤉𐤄) – szegénység háza – Betánia • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Beszoráh (בְּשׂוֹרָה – 𐤁𐤔𐤅𐤓𐤄) – Örömhír/Evangélium • Chág HáMátzot (חַג הַמַּצּוֹת – 𐤇𐤂 𐤄𐤌𐤑𐤅𐤕) – A Kovásztalan Kenyerek Ünnepe • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Gálil (גָּלִיל – 𐤂𐤋𐤉𐤋) – kerület/vidék – Náftáli északi területe • Gát-Shemáne (גַּת שְׁמָנִים – 𐤂𐤕𐤔𐤌𐤍𐤉𐤌) – olajprés • Hálel (הַלֵּל – 𐤄𐤋𐤋) – dicséret – a Zsoltárok (113–118) ünnepi éneke • Heikhál (הֵיכָל – 𐤄𐤉𐤊𐤋) – Szentély/A Ház fő csarnoka • Ish-K’riyot (אִישׁ קְרִיּוֹת — 𐤀𐤉𐤔 𐤒𐤓𐤉𐤅𐤕 – ) – K’riyot lakója/férfia • Káyáfá (קַיָּפָא – 𐤒𐤉𐤐𐤀) – Kajafás • Kohen Gádol (כֹּהֵן גָּדוֹל – 𐤊𐤄𐤍𐤂𐤃𐤅𐤋) – főpap – Yiszrá’El főpapja, aki a Mishkán/Templom legszentebb szolgálatát végezte • Keszef (כֶּסֶף – 𐤊𐤎𐤐) – Ezüst/Pénz • Máshiách (מָשִׁיחַ – 𐤌𐤔𐤉𐤇) – Felkent/Krisztus • Mikdásh (מִקְדָּשׁ – 𐤌𐤒𐤃𐤔) – Szentély • Nátzrát (נָצְרַת – 𐤍𐤑𐤓𐤕) – Názáret/őrszem • Nefesh (נֶפֶשׁ – 𐤍𐤐𐤔) – Lélek/Élőlény/Élet • Pétrosz (פֶּטְרֹוס – 𐤐𐤈𐤓𐤅𐤎) – szikla (görög) – Péter • Peszách (פֶּסַח – 𐤐𐤎𐤇) – Átugrás/Elkerülés – a Kivonulás ünnepe • Rábi (רַבִּי – 𐤓𐤁𐤉) – Mester/Tanítóm • Egek (שָׁמַיִם – 𐤔𐤌𐤉𐤌) – Shámáyim • Shim’on (שִׁמְעוֹן – 𐤔𐤌𐤏𐤅𐤍) – meghallgatott – Yá’ákov fia • Szanhedrin (סַנְהֶדְרִין – 𐤎𐤍𐤄𐤃𐤓𐤉𐤍) – hetventagú legfelsőbb zsidó tanács • Szofrim (סוֹפְרִים – 𐤎𐤅𐤐𐤓𐤉𐤌) – írástudók • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Zebád’Yáh (זְבַדְיָה – 𐤆𐤁𐤃𐤉𐤄) – ajándékom • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár