1Leszállt a hajóba, átkelt, és elment a maga városába. 2És íme, vittek hozzá egy csontjaiban megtört embert, aki ágyon feküdt. Amikor Yeshuá látta hitüket, így szólt a csontjaiban megtörthöz: „Légy erős, fiam, megbocsáttattak bűneid.” 3És voltak ott Szoferek, akik így szóltak szívükben: „Ez az ember káromol.” 4Yeshuá pedig ismerte gondolataikat, és ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt szívetekben? 5Mert mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! – vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj-kelj!? 6De hogy megtudjátok, hogy van felhatalmazása a Ben HáÁdámnak megbocsátani a bűnöket a földön – akkor így szólt a csontjaiban megtörthöz: Kelj fel, vedd ágyadat, és eredj el a házadba!” 7Az pedig felkelt, és elment a házába.
8Amikor a nép sokasága látta, álmélkodtak, és dicsőséget adtak Elohimnak, aki ilyen hatalmat adott az ember fiainak.
9Amikor Yeshuá továbbment onnan, meglátott egy embert ülni a vámházban, akinek neve Mátit’Yáhu, és így szólt hozzá: „Jöjj utánam!” Az felkelt, és követte őt. 10És történt, amikor asztalhoz telepedett a házában, íme, sok vámszedő és bűnös jött, és letelepedtek enni Yeshuával és tanítványaival. 11Meglátták ezt a Perushim, és szóltak tanítványaihoz: „Miért eszik a ti Rábitok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?” 12Meghallotta Yeshuá, és ezt mondta nekik: „Az erőseknek nincs dolguk az orvossal, hanem a betegeknek. 13Ti pedig menjetek, tanuljátok meg, mit jelent ez: Hűségszeretetet kívántam, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”
14Akkor odaléptek hozzá Yochánán tanítványai, és így szóltak: „Miért van az, hogy mi és a Perushim sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” 15Ezt mondta nekik Yeshuá: „Gyászolhatnak-e a menyegző meghívottjai, amíg velük van a vőlegény? De íme, jönnek napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölnek. 16Senki sem varr új foltot elnyűtt ruhára, mert a folt a maga teljességében kiszakít a ruhából, és csúnyább szakadás támad. 17Mustot sem töltenek elnyűtt tömlőkbe, mert szétrepednek a tömlők, kiömlik a bor, és a tömlők elpusztulnak; hanem a mustot új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”
18Még miközben ezeket a dolgokat beszélte nekik, íme, egy a vezetők közül jött, leborult előtte, mondván: „Leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és élvén él.” 19Felkelt Yeshuá, és elment vele, ő és tanítványai. 20És íme, egy asszony, akinek vérfolyásának napjai tizenkét éven át húzódtak, közeledett, és megérintette ruhája szárnyát hátulról, 21mert ezt mondta szívében: „Ha csak megérintem ruháját, megszabadulok.” 22Yeshuá megfordult, meglátta őt, és ezt mondta: „Légy erős, leányom, hited megszabadított téged.” És abban az órában gyógyulás támadt neki. 23Amikor Yeshuá bement a vezető házába, és meglátta a fuvolán játszókat és a zúgó népet, 24így szólt: „Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, hanem csak alszik.” Azok pedig kinevették őt. 25És amikor kivitték onnan a népet, bement, megfogta a kezét, és felkelt a leányka a lábaira. 26És kiment ennek híre azon az egész földön.
27Amikor Yeshuá továbbment onnan, két vak ember ment utána, kiáltozva és mondván: „Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” 28Amikor pedig bement a házba, odaléptek hozzá a vakok, és így szólt hozzájuk Yeshuá: „Hiszitek-e, hogy van rá hatalmam, hogy ilyet tegyek?” Azok így feleltek neki: „Igen, Ádonink!” 29Ekkor megérintette szemeiket, és ezt mondta: „Hitetek szerint legyen nektek!” 30És megnyíltak szemeik. Yeshuá pedig erősen intette őket, mondván: „Vigyázzatok, ne tudódjék ki ez a dolog senkinek!” 31De ők kimentek, és elvitték hírét azon az egész földön. 32Még alig mentek ki, íme, odavittek elé egy néma embert, akiben gonosz szellem tapadt. 33Kiűzte belőle a gonosz szellemet, és a néma beszélni kezdett. Elálmélkodott a nép sokasága, és ezt mondták: „Soha nem láttak még ilyet Yiszrá’Elben!” 34De a Perushim ezt mondták: „A shedim fejedelmének segítségével űzi ki a shedimet.”
35Bejárta Yeshuá mind a városokat és a falvakat, tanított a Beit-Kneszetjeikben, hirdette a Királyság Örömhírét, és gyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. 36Amikor látta a sokaságokat, megindult rajtuk irgalma, mert elgyötörtek és szétszórtak voltak, mint a juhok, akiknek nincs pásztoruk. 37Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkások kevesen: 38esedezzetek azért az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”
Szójegyzék: Ádoni (אֲדֹנִי – 𐤀𐤃𐤍𐤉) – Uram (messiási megszólítás • Beit-Kneszet (בֵּית כְּנֶסֶת – 𐤁𐤉𐤕𐤊𐤍𐤎𐤕) – gyülekezet háza • Ben HáÁdám (בֶּן הָאָדָם – 𐤁𐤍 𐤑𐤀𐤃𐤌) – Emberfia – messiási cím • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mátit’Yáhu (מַתִּתְיָהוּ – 𐤌𐤕𐤕𐤉𐤄𐤅) – Yahuwah ajándéka • Perushim (פְּרוּשִׁים – 𐤐𐤓𐤅𐤔𐤉𐤌) – elkülönülők • shedim (שֵׁדִים – 𐤔𐤃𐤉𐤌) – démonok, gonosz szellemek • Szofer (סוֹפֵר – 𐤎𐤅𐤐𐤓) – írástudó • Yeshuá (יֵשׁוּעַ – 𐤉𐤔𐤅𐤏) – Yahuwah Megszabadít/Megvált/Megment • Yiszrá’El (יִשְׂרָאֵל – 𐤉𐤔𐤓𐤀𐤋) – Elohimmal küzdő/Elohim harcosa • Yochánán (יוֹחָנָן – 𐤉𐤅𐤇𐤍𐤍) – Yahuwah kegyelmes – János