1És íme, Elohim embere jött Yáhu’Dáhból Yahuwah Igéje által Beit-Elbe, amikor Yáráv’ám a Mizbeáchnál ➣ az Oltárnál állott, hogy tömjénezzen. 2És kiáltott a Mizbeách ellen Yahuwah Igéje által, és mondta: Oltár, oltár! Így szól Yahuwah: Íme, fiú születik majd Dávid házának, Yoshi’Yáhu a neve, és föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak égetni rajtad. 3És adott azon a napon csodajelt, mondván: Ez a csodajel, amelyről Yahuwah szólott: Íme, a Mizbeách meghasad, és kiömlik a hamu, amely rajta van. 4És lett, amikor a király meghallotta Elohim emberének szavát, amelyet a Beit-Eli Mizbeách ellen kiáltott, kinyújtotta Yáráv’ám a kezét a Mizbeách mellől, mondván: Fogjátok meg őt! De elszáradt a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni magához. 5A Mizbeách pedig meghasadt, és kiömlött a hamu a Mizbeáchról, a csodajel szerint, amelyet Elohim embere adott Yahuwah Igéje által. 6És megszólalt a király, és mondta Elohim emberének: Engeszteld, kérlek, Yahuwah, Elohimod arcait, és imádkozz értem, hogy visszatérjen a kezem hozzám. És kiengesztelte Elohim embere Yahuwah arcait, és visszatért a király keze hozzá, és olyan lett, mint azelőtt. 7És szólt a király Elohim emberéhez: Jöjj velem a házba, és erősítsd meg magad, és hadd adjak neked ajándékot. 8De mondta Elohim embere a királynak: Ha házad felét adod nekem, akkor sem megyek be veled, és nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet ezen a helyen. 9Mert így parancsolta nekem Yahuwah Igéje által, mondván: Ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen mentél. 10És elment más úton, és nem tért vissza azon az úton, amelyen Beit-Elbe jött.
11Egy öreg próféta pedig lakott Beit-Elben, és eljött a fia, és elbeszélte neki mindazt a cselekedetet, amelyet Elohim embere tett azon a napon Beit-Elben, a szavakat, amelyeket a királynak mondott; és elbeszélték azokat apjuknak. 12És szólt hozzájuk apjuk: Melyik úton ment el? És látták a fiai az utat, amelyen elment Elohim embere, aki Yáhu’Dáhból jött. 13És mondta a fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! És fölnyergelték neki a szamarat, és ráült. 14És elment Elohim embere után, és rátalált, amint egy terebintus alatt ült; és mondta neki: Te vagy-e Elohim embere, aki Yáhu’Dáhból jött? És mondta: Én vagyok. 15És mondta neki: Jöjj velem a házba, és egyél kenyeret. 16És mondta: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be veled, és nem eszem kenyeret, és nem iszom veled vizet ezen a helyen. 17Mert szó szólott hozzám Yahuwah Igéje által: Ne egyél kenyeret, és ne igyál ott vizet, ne térj vissza, hogy azon az úton menj, amelyen jöttél. 18És mondta neki: Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal szólott hozzám Yahuwah Igéje által, mondván: Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. Hazudott neki. 19És visszatért vele, és evett kenyeret a házában, és ivott vizet.
20És lett, amíg az asztalnál ültek, Yahuwah Igéje szólott a prófétához, aki visszahozta őt. 21És kiáltott Elohim emberének, aki Yáhu’Dáhból jött, mondván: Így szól Yahuwah: Mivel ellene szegültél Yahuwah szájának, és nem tartottad meg a parancsot, amelyet parancsolt neked Yahuwah, Elohimod, 22hanem visszatértél, és ettél kenyeret, és ittál vizet azon a helyen, amelyről szólott neked: Ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet — nem jut holttested őseid sírjába. 23És lett, miután evett kenyeret, és miután ivott, fölnyergelte neki a szamarat a prófétának, akit visszahozott. 24És elment, és rátalált egy oroszlán az úton, és megölte; és holtteste kivetve hevert az úton, a szamár pedig mellette állt, és az oroszlán is a holttest mellett állt. 25És íme, emberek mentek el arra, és látták a holttestet kivetve az úton, és az oroszlánt, amint a holttest mellett állt; és eljöttek, és elbeszélték a városban, amelyben az öreg próféta lakott.
26És meghallotta a próféta, aki visszahozta őt az útról, és mondta: Elohim embere ez, aki ellene szegült Yahuwah szájának, ezért Yahuwah az oroszlánnak adta őt, és összetörte és megölte, Yahuwah szava szerint, amelyet szólott neki. 27És szólt a fiaihoz, mondván: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! És fölnyergelték. 28És elment, és megtalálta a holttestet kivetve az úton, és a szamarat és az oroszlánt, amint a holttest mellett álltak; nem ette meg az oroszlán a holttestet, és nem törte össze a szamarat. 29És fölemelte a próféta Elohim emberének holttestét, és rátette a szamárra, és visszavitte; és bement az öreg próféta városába, hogy gyászolja és eltemesse. 30És elhelyezte holttestét a saját sírjába, és gyászolták őt: Jaj, testvérem! 31És lett, miután eltemette, szólt a fiaihoz, mondván: Ha meghalok, temessetek engem a sírba, amelybe Elohim embere van eltemetve; csontjai mellé helyezzétek csontjaimat. 32Mert bizonnyal beteljesedik az ige, amelyet kiáltott Yahuwah Igéje által a Beit-Eli Mizbeách ellen, és az áldozóhalmok minden háza ellen, amely Shomron városaiban van.
33E dolog után nem tért meg Yáráv’ám gonosz útjáról, hanem ismét papokat tett az áldozóhalmokra a nép széléből; aki akarta, annak megtöltötte a kezét, és lettek az áldozóhalmok papjaivá. 34És e dologban lett vétke Yáráv’ám házának, hogy eltöröljék és megsemmisítsék a föld színéről.
Szójegyzék: Áretz (אֶרֶץ – 𐤀𐤓𐤑) – Föld/Vidék/Ország • Beit-El (בֵּית־אֵל – 𐤁𐤉𐤕𐤀𐤋) – Elohim háza – város és szenthely • Dávid (דָּוִד – 𐤃𐤅𐤃) – Szeretett – Engesztelni/Elfedezni • Elohim (אֱלֹהִים – 𐤀𐤋𐤄𐤉𐤌) – Teremtő/Hatalmasságok/Szellemi Fejedelemségek • Mizbeách (מִזְבֵּחַ – 𐤌𐤆𐤁𐤇) – Oltár • Shomron (שֹׁמְרוֹן – 𐤔𐤌𐤓𐤅𐤍) – Szamária; az északi királyság fővárosa • Test (בָּשָׂר- 𐤁𐤔𐤓) – Bászár • Yáhu’Dáh (יְהוּדָה – 𐤉𐤄𐤅𐤃𐤄) – Júda/Dicsőített – Yá’ákov fia • Yahuwah (יַהוּהָ – 𐤉𐤄𐤅𐤄) – Vagyok Aki vagyok/az Örökkévaló neve • Yáráv’ám (יָרָבְעָם – 𐤉𐤓𐤁𐤏𐤌) – Nevát fia; az északi királyság első királya • Yoshi’Yáhu (יֹאשִׁיָּהוּ – 𐤉𐤀𐤔𐤉𐤄𐤅) – Jósiás/Yahuwah gyógyít